Kell-e nekünk egy tükörember, avagy metroszexuális férfi?
Korunk egyik jócskán elterjedt életformája a metroszexualitás. A metroszexuális férfi többnyire egyedülálló és a külsőségekre roppant sokat ad. Ő a hódítás nagymestere. Férfiúi ösztönei tévedhetetlenek, azonban a női praktikákat is beveti. Ennek ellenére folyton az igazit keresi és beleesik abba a hibába, hogy rendre meg is találja.
Ezek a férfiak a feminin és a maszkulin tulajdonságok keverékének megtestesítői. Roppant férfiasak még rózsaszín ingben is, mindig ápoltak, testük sportos, gyakran teljesen szőrtelen. Többnyire hosszabb időt töltenek a tükör előtt, mint a nők. Egy ilyen férfinak külön fürdőszoba kell, máskülönben nehezen jutunk vele dűlőre. Általában jómódú, városban lakó emberek, akik a lakásukra, autójukra is nagy gondot fordítanak. Már-már kényszeresek. Mindent összevetve elég problémás egyedek. Ennek ellenére nagy népszerűségnek örvendenek mindenféle korosztályú nők körében.
De kell-e nekünk hosszú távon egy Ken baba, akinek a lakásában nem gyűrhetjük össze a takarót?
Manapság teljesen elfogadott, sőt elvárt dolog, hogy sokat adunk a megjelenésünkre. Ám van egy bizonyos pont, ahol már kóros odafigyelésről beszélhetünk. Számba kell vennünk azt a lehetőséget, ha metroszexuális férfival kezdünk, lesz olyan eset, amikor az ő körme vagy haja ápoltabb lesz, mint a miénk. Illetve az is megeshet alkalomadtán, hogy nem hajlandó egyszerű, hirtelen támadt feladatokat elvégezni, mivel neki nem elég tökéletes a megjelenése. Ezért nemhogy egy koncertre, de a boltba nem hajlandó elmenni. Nekik soha nem lehetünk mi, dolgozó nők elég kifinomultak, így általában egyedül is maradnak. Ők nagyon sok kivetnivalót képesek felfedezni a mi megjelenésünkben, és ennek gyakran hangot is adnak, így hát ha az önbecsülésünket szeretnénk sárba tiporni, akkor ez a férfitípus a nekünk való választás.
Mindig csábít, folyamatosan szüksége van a pozitív visszajelzésekre, ennek ellenére magabiztosnak és kiforrott személyiségnek mutatja magát. Ám ez korántsem igaz. Többnyire kisebbségi komplexussal rendelkező megtört lelkek, akik hajtanak az elismerésre és a csodálatra. Ezek a férfiak nem fektetnek hangsúlyt arra, hogy egy férfias szerepképbe kategorizálják be őket. Apának egyenesen csapnivalóak, tisztelet a kivételnek, mert biztos van, csak még nem láttunk olyat. Férjnek pedig a fent említett példák miatt nem megfelelőek. Mégis van valami, amiben igazán jók. Túl azon, hogy szexuális aktivitásuk és maximalizmusuk miatt igazán jó szeretők, ők a XXI. század álomfogyasztói. És ez egy fogyasztói társadalomban nem elhanyagolható szempont. Tehát mondhatjuk, hogy a gazdaság bizonyos területeinek mozgatórugói, így a társadalom fontos részét képezik. Az utóbbi időben megjelent egyfajta favágó stílus is a köztudatban, ami már egy fokkal férfiasabb, de erről majd egy másik alkalommal.
(Bánrévi Lili)