A minap egy figyelemre méltó hím óvatosan mutogatni kezdte nekem, hogy szedjem már össze magam, mert fehérneműben vagyok a kardigán alatt, és vendégünk van! Én meg kacagva dobtam le a kardigánt és körbefordulva kérdeztem: – Szerinted ez fehérnemű?
Hozzáteszem, hogy egy bársonyberakásos szaténcsodáról beszélünk, ami fekete matt strasszokkal van kirakva. Csak úgy diszkréten. Egy álom, ha szabad megjegyeznem. Kedves fiatalemberünk megkérdezte: – Nem szorít, Nem fáj?
– De bizony szorít és fáj, és nem kapok annyira levegőt. De tudod, mit? Ebben mindig egyenesen állok és egy pillanatra sem felejtem el, hogy mennyire nő vagyok.
Egy igazi kívánatos, nehezen érinthető nő, akinek a férfiak a tenyeréből esznek. Mert lássuk be, egy fűzős nő nyilvános helyen, ha megfelelően viselkedik, az jelenség, akit mindenki akar. Ám ő annyira rendíthetetlenül tisztában van magával és az értékeivel, hogy nincs sok esély, hogy a
replika órák közelébe jusson bárki. Mert a férfiak többsége nem tudja megugrani azt a bizonyos lécet, ami hozzá elvezet.
Szóval, Hölgyeim! Hordjatok fűzőt farmerrel, szoknyával, ha úgy tetszik, vagy épp a hálószobába is! És büszkén viseljétek a nőiességeteket, kortól és alkattól függetlenül, ahogy azt ősanyáink megtanították nekünk ide s tova nyolcszáz esztendeje.
(Bánrévi Lili)