Egy baljóslatú új tanulmányban a világ vezető klímamodellezői újraértékelték azokat az „utakat”, amelyeket a tudósok a környezet jövőjének előrejelzésére használnak. A tudósok szerint az újonnan meghatározott „magas kibocsátás” forgatókönyv „óriási éghajlati hatásokhoz” vezethet. A tanulmány vezető szerzője, Detlef van Vuuren professzor, az Utrechti Egyetem munkatársa szerint ezek közé tartozik „a tengerszint jelentős emelkedése, a szélsőségesebb időjárási események és a terméshozamokra gyakorolt hatások”.

A felmelegedés akár „jelentős hatásokat” is kiválthat a kulcsfontosságú óceáni áramlatokra, mint például az atlanti meridionális átfordulási cirkuláció (AMOC) . Azonban még ezekkel az új modellekkel sem teljesen biztos a legrosszabb forgatókönyv kimenetele. Ha az éghajlat érzékenyebb az üvegházhatású gázokra, mint ahogy a tudósok előrejelzik, van Vuuren professzor szerint az éghajlat közelebb lehet a 4°C-kal (7,2°F) melegebbhez. A tudósok feltárták a bolygó legrosszabb éghajlati forgatókönyvét, és arra figyelmeztetnek, hogy 2100-ra a hőmérséklet akár 3,5°C-kal is meghaladhatja az iparosodás előtti átlagot.

Ez a forgatókönyv a Scenario Model Intercomparison Project (ScenarioMIP) munkája, amely egy 20 tudományos szakértőből álló nemzetközi irányító bizottság. A kutatók együttműködtek a tudományos forgatókönyvek frissítésében, amelyek alapul szolgálnak a szuperszámítógépek jövőbeli éghajlat-modellezéséhez. Ezek a modellek képezik majd az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) következő jelentős értékelésének alapját is, amely meghatározza a globális környezetvédelmi politika alaphangját. „A forgatókönyveket az éghajlattudományban arra használják, hogy a lehetséges jövőképeket feltárják, és konkrét kérdésekre választ adjanak” – magyarázza van Vuuren professzor.

„A megválaszolni kívánt fő kérdések a következők: mi történik a jelenlegi politika keretében, mire van szükség klímacéljaink eléréséhez, és mi lehet az alacsony valószínűségű, de magas kockázatú kimenetel.” A „magas kibocsátású forgatókönyv” célja, hogy válaszoljunk az utolsó kérdésre, és mutassuk be, mi történhet, ha a világ klímapolitikája kudarcot vall.

Klímaváltozási forgatókönyvek magyarázata

• Magas : A kibocsátás a lehető legmagasabb, összhangban az éghajlat-politikai visszafogással
• Magastól alacsonyig : Magas kibocsátás a század második feléig, majd gyors csökkenés a nettó nulla CO2-kibocsátásig 2100-ra.
• Közepes : A jelenlegi politikákkal összhangban lévő kibocsátások 2025-től befagyasztva.
• Közepes–Alacsony : Közepes kibocsátás 2040-ig, majd fokozatos csökkenés a nettó nulla CO2-kibocsátásig 2100-ra
• Alacsony : A kibocsátás várhatóan 2°C alatt marad, és az évszázad vége előtt nem tér vissza 1,5°C-ra.
• Nagyon alacsony : A kibocsátások összhangban vannak a felmelegedés 1,5°C-ra korlátozásával az évszázad végére, a túllépés a lehető legalacsonyabb.
• Alacsonytól negatívig : A kibocsátások összhangban vannak a felmelegedés 1,5°C-ra korlátozásával az évszázad végére, a VL forgatókönyvhöz képest nagyobb túllépéssel.
Ez geopolitikai tényezők vagy helyi problémák miatt fordulhat elő, mint például az „új szélerőművek építésével szembeni ellenállás” vagy a fosszilis tüzelőanyag-iparban a foglalkoztatással kapcsolatos aggodalmak.
Ez nem jelenti azt, hogy az iparosodás előtti átlaghoz képest 3,5°C-kal (6,3°F-kal) magasabb lesz a felmelegedés, de ez a legvalószínűbb felmelegedés a következő 80 évben.

sgy.
Kép: Illusztráció