Ellenkező esetben 2026. február 23-án délelőtt 10 órakor karhatalmi segédlettel fogják onnan eltávolítani – áll többek között a Moza Gheorghe Sorin végrehajtó által 2026. február 10-én jegyzett átiratban.

Egyes feltételezések szerint a háttérben a magyarellenesség és egy jól kitervelt, vasgárdista hagyományokra épülő telekspekuláció lehet.

Történik ez annak dacára, hogy az apát a törvényes határidőn belül megfellebbezte a nagyváradi bíróság 2026. január 29-én hozott, kilakoltatást elrendelő ítéletét és jogorvoslati kérelme elfogadásra került. Ráadásul a vitatott ingatlanrész nem tekinthető lakásnak, hiszen a szerzeteseknek szolgálatvégzésen kívül otthont is biztosító kolostorként működik. A kiürítésével tehát nemcsak a tulajdonjog és az igazság sérül, hanem gyakorlatilag ellehetetlenül a rend működése is. Románia Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéke évekkel ezelőtt kimondta ugyan, hogy az ingatlan a premontreiek tulajdonát képezi, a nagyváradi polgármesteri hivatal viszont a sajátjának tekinti és jogi csűrés-csavarás útján próbálja véglegesen megkaparintani.

Az 1126-ban alapított premontrei rend 1130-ban érkezett Magyarországra II. István magyar király meghívására, és a jóváhagyásával még abban az esztendőben monostort épített Váradhegyfokon. Itt temették el az uralkodót is 1131-ben. A rend eredetileg a szerzetesi élet önmegszentelődése mellett lelkipásztorkodással foglalkozott, valamint igazságszolgáltatási és közjegyzőségi tevékenységet végzett, ugyanakkor fontos szerepe volt az írásbeliség magyarországi terjesztésében. A török hódoltság alatt a tevékenységük megszűnt, és csak az 1760-as években tudták újraindítani, 1785 és 1787 között pedig II. József magyar király tiltotta be a működésüket. Ezt I. Ferenc jóvoltából indíthatták újra 1802-ben azzal a feltétellel, hogy gimnáziumokat vesznek át, alapítanak és működtetnek.

Így került a tulajdonukba Nagyváradon a pálosok temploma és kolostora. Az utóbbit egy emelettel és szárnnyal kibővítették, melléje pedig felépítették a Premontrei Főgimnáziumot, később pedig a Jogakadémiát. Az 1874-ben elkészült és a kommunizmus idején államosított épület­együttest a mai napig nem szolgáltatták vissza, a Mihai Eminescu Főgimnázium működik benne.

A Premontrei Prépostság évek óta eredménytelenül küzd javainak a visszaszerzéséért, holott a dokumentumok tükrében világosan látszik, hogy a templom, kolostor, iskola, sekrestye, udvar tulajdonjoga nem képezhetné vita tárgyát. Mint ahogy több, Nagyváradon és Félixfürdőn található mutatós épületé, valamint 1100 hektár földterületé sem, amiket szintén a rend birtokolt. A helyi és központi hatalommal cinkosan összekacsintó romániai jogszolgáltató rendszer ráadásul most egy újabb részrehajló döntéssel súlyosbította ezt az áldatlan helyzetet.

Anzelm prépost-prelátus és az általa képviselt rend nagyváradi üldözése nem új keletű, 1936-ra nyúlik vissza. A most nyakába akasztott kilakoltatási eljárással csak egy újabb felvonása zajlik annak a kilencven esztendeje tartó szemfényvesztő és tragikomikus előadásnak, amely a rend vagyonának megkaparintását hivatott elősegíteni a törvényesség látszatának fenntartása mellett.

Nem véletlen tehát, hogy a Premontrei Rend elismerésének kilencszázadik évfordulóján a váradhegyfoki templomukban elhangzott prédikációja során az egyházi vezető kifakadt. „Én attól szenvedek, és azért van annyi perem a bíróságon, mert Romániában a romániai törvényeket nem tartják be. Ha betartanák ezeket a törvényeket, nekem semmi bajom nem volna… A törvények betartása és egyformán való kezelése anyanyelvétől függetlenül minden állampolgárnak a javára válik. Ez jelenti a jogállam biztonságát. De nem ez van. Van, akinek a jogállam csak egy szlogen.”

Éppen ezért a rend javait elorozni, jogait csorbítani, működését ellehetetleníteni akarók nem árt, ha tudják, hogy II. Honóriusz pápa, a Szent Ágoston szabályai szerint szolgáló Premontrei Rend működését jóváhagyó, birtokait felsoroló, templomaik jogi státusát és függetlenségét biztosító bullájában (1126. február 16.), örök átokkal sújtotta az abban foglaltakat megszegőket. Idézem: „Ha pedig a jövőben valamely egyházi vagy világi személy szándékosan támadást intézne a mi jelen rendeletünk ellen és kétszeri vagy háromszori megintés után megtagadná az elégtételadást, legyen az megfosztva hatalmától és méltóságától. Hadd tudja meg az ilyen, hogy majd Isten ítélőszéke előtt fog megjelenni s gonoszságáért lakolni fog. A jelenben pedig legyen eltiltva a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus testének és vérének vételétől s az utolsó ítéleten a szigorú bosszúállásnak legyen alávetve.”

Anzelm apát a jelenlegi helyzetéről az ünnepi szentmisén így fogalmazott: „a halálos ítéletem már elkészült. A hóhért felfogadták, aki megüzente, hogy mához egy hét lesújt a pallosával.” Ne hagyjuk, hogy bekövetkezzen!

Mindez még megakadályozható, ha 2026. február 23-án, hétfőn 10 órakor összegyűl minden becsületes, igazságszerető és istenfélő ember a Premontrei Rendház előtt, hogy személyes jelenlétével gátat vessen a szégyenletes kilakoltatásnak. Kötelességünk ezt megtenni, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül! Ne várjuk azonban, hogy valamelyik párt megszervezze, hanem hallgassunk a lelkiismeretünk szavára és zarándokoljunk a helyszínre nagy létszámban. Székelyföldről, Erdélyből, Bánságból és Partiumból egyaránt.

Forrás: Háromszék/stoffán