A gyámhatóság jogköre az új törvény értelmében bővül a születendő gyermek haza nem adhatóságának megállapításával. Eddig ugyanis csak a már megszületett babákról dönthetett a gyermekvédelem, utólag és lassan. Így sokszáz csecsemő ragadt a kórházakban, amelyről az Esti Újság is beszámolt.

A „Magyarország versenyképességének javítása érdekében” született egyes törvények módosítása között rendelkeztek arról, hogy amennyiben a gyermekjóléti alapellátás szakembere a születendő gyermeket veszélyeztető körülményeket tár fel, és a problémákat az alapellátás keretében nem sikerül megszüntetni, akkor a gyermekjóléti központ javaslatára a gyámhatóság hivatalból vizsgálatot indít. Ha a gyámhatóság megállapítja, hogy a szülők veszélyeztetik majd a csecsemő testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését, a magzat haza nem adhatóságáról dönthet, és megvizsgálja a gyámnak jelölt személy alkalmasságát is.

Boros Ilona szerint ez a folyamat üdvözlendő is lehetne. Hiszen azt feltételezi, hogy az alapellátás mindent megtesz azért, hogy az édesanya vagy a család problémája megoldódjon akár támogató terápiás szolgáltatással. Ha egészségügyi vagy mentális problémája van az édesanyának, akkor segítenek kivizsgáltatni, ha a szegénység, lakhatási probléma akadályozza a kisbaba fogadását, akkor átmeneti lakással, anyagi támogatással igyekszik kezelni – magyarázta a TASZ szakembere.

A törvény szövegéből az következik, hogy csak akkor indul a szülők ellen eljárás, és csak abban az esetben szakítják el az újszülöttet, ha az alapellátás mindent megtett a probléma elhárításáért vagy valóban kezelhetetlen mentális problémát tárt fel megfelelő vizsgálatokkal alátámasztva. Ilyenkor indokolt a gyámhatóság beavatkozása. Előre befogadót keres, hogy a megszületendő magzatot majd legyen kinek kivinnie a kórházból, aki lehet például bármelyik nevelésre alkalmas rokon. Ha ez sem jár sikerrel, akkor elő lehet készíteni a nevelőszülőhöz kerülést. Boros Ilona úgy fogalmazott: ebben a formában ez a jogszabály támogatható.

A gond csak az lehet, hogy sajnos a gyermekvédelmi rendszerre jellemző módon „mennyiségi és minőségi” szakemberhiány van, ami lesújtó, és az új szabály ezt nem rendezi. Nagyon kevés szakember dolgozik elképesztően alacsony bérért.

Boros Ilona szerint félő, hogy a törvényre hivatkozva még könnyebben mondják majd egy családra, hogy alkalmatlan a gyermeknevelésre. Emlékeztetett a TASZ egyik ügyfelének történetére is Boros.

Marianna fél év küzdelem után vihette haza a kisfiát, akit születése után jogtalanul tartottak kórházban. Az édesanya és a párja több helyen rokonoknál, ismerősöknél lakott a várandósság ideje alatt, mert az édesapa munkahelye által biztosított szolgálati lakásba csak a várható születési idő körül költözhettek be. A gyermek koraszülött lett, így a kulcs még nem volt a kezükben. A kórház nem engedte haza a babát, mert úgy ítélte meg, bizonytalan, hova vihetnék a szülők. A családsegítő szolgálat is azt javasolta a gyámhivatalnak, ne engedjék haza a kórházból. Elindult a nevelésbe vételi eljárás, az anyát pedig pszichiátriai vizsgálatra kötelezték azért, mert rossz idegállapotba került a gyermeke elvesztése miatt. Végül a TASZ segítségével vihették haza a szülők az akkor már féléves gyereket.

A mától életbe lépett jogszabály ilyen, és ehhez hasonló helyzeteket kezelhetne megfelelőbben azzal, hogy nem a gyermek születése után kezdene el segíteni a családnak, hanem már a várandósság alatt kezelné a problémákat.

Ne felejtsük el , hogy körülbelül 300 újszülött, csecsemő él születése után kórházban akár egy évig is, mert a szülők nem tudják, vagy nem akarják hazavinni őket. Feltételezhetően sokan vannak olyanok is, akiket hazavinne a családja, de ezt a gyermekvédelem nem engedi. Információ nincs róluk, a Belügyminisztérium elzárkózik a kisbabák sorsának tájékoztatásától.

(G.M.)