Biszku védője szerint a vád egy jó jegyzet, de vádiratnak nem nevezhető.  Mint ismert az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt megvádolt Biszku Béla büntetőperének másodfokú tárgyalásán, a Fővárosi Ítélőtáblán lényegében befejeződött az állampárti vezető ügye, és már csak ítéltre kell várni június 1.-ig. Az egykoron szebb napokat látott kommunista vezető ügyvédje a Fővárosi Törvényszék egy évvel ezelőtti elsőfokú ítéletét megalapozatlannak, felderítetlennek, hiányos tényállásúnak, felülbírálatra alkalmatlannak tartja. Biszku ügyvédje szerint  a nyomozás és az elsőfokú per semmilyen szempontból nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének, ezért elsődlegesen azt kérte, hogy a tábla helyezze hatályon kívül az ítéletet, és utasítsa új eljárásra az alsóbb fokú bíróságot. A védő kifogásolta többek között azt is, hogy a jelenlegi eljárásban a törvényszék részben egy korábbi, salgótarjáni sortűz ügyében született ítéletre mint megkérdőjelezhetetlen tényre alapította döntését, ahol azonban Biszku Bélát tanúként hallgatták meg, így ott nem tudott védekezni.

Az ügyvéd kiemelte, hogy az ügyben központi szerepet játszó, a forradalom leverése után az állampárt által létrehozott karhatalom kapcsán semmiféle adat nincs arra, hogy annak feladatul szabták a védtelen, ártatlan polgári lakosok bántalmazását, kínzását, megölését. Nem ismert egyetlen ilyen politikai döntés vagy konkrét utasítás sem. A védő szerint azonban még ha feltételezzük is, hogy ilyen utasítások léteztek, és ezek meghozatalában közreműködött a vádlott, akkor is hiányzik, nem bizonyított az az összefüggés, hogy az efféle vezetői utasítások eljutottak a végrehajtókig, akik az erőszakos cselekményeket elkövették és így a vezetők felbujtói felelőssége megállapítható. Tény, hogy szovjet csapatok és pufajkás karhatalmisták 1956. november-decemberben többször is tüzet nyitottak a védtelen lakosságra, de arra semmi adat nincs, hogy ez a vádlott utasítására történt - szögezte le Biszku ügyvédje. A Biszku Béla egyik televíziós nyilatkozata kapcsán a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása miatt emelt vádról a védő azt mondta: álláspontja szerint az ennek alapjául szolgáló büntető törvénykönyvi rendelkezés, illetve alkotmánybírósági döntés összeegyeztethetetlen a jogállamisággal, sérti a normavilágosság követelményét és a véleményszabadságot.

A lőszerrel visszaélésre vonatkozó vádpont kapcsán a védő azt emelte ki, hogy a vádlott bűnös szándéka nem bizonyított. A védő elsődlegesen a törvényszék korábbi döntésének hatályon kívül helyezését és új eljárást kért, másfelől a sortüzek kapcsán elévülés miatt az eljárás megszüntetését, a kommunizmus bűneinek tagadásával és a lőszerrel visszaéléssel kapcsolatos vádpontban pedig felmentést. Az ügyvéd perbeszédében arra figyelmeztetett: ebben az ügyben nem lehet a kommunista rendszer felett erkölcsi ítéletet mondani, csak revansot venni, és ez nem segíti a múlttal való szembenézést. A 94 éves vádlottat tolószékben kísérte a tárgyalóba két idősebb nő rokona. Biszku fejhallgatón követte a tárgyalást, de többször is kiderült, hogy nagyon nehezen érti az elhangzottakat. A védőbeszéd után a tanácsvezető bíró kérdésére jelezte, hogy nem kíván élni az utolsó szó jogával. Bűnösségét az eljárás során mindvégig tagadta. Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetéséhez tartozott, volt belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes és az ügyészség szerint a levert forradalom után vezetői minőségében felbujtóként közreműködött a megtorlásokban, például az 1956 decemberi salgótarjáni sortűzben, melynek 46 halálos áldozat volt, köztük nők és gyerekek, továbbá számos sebesült. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Ugyanakkor egy másik vádpont, az 1956. decemberi budapesti, Nyugati téri, három áldozatot követelő sortűz kapcsán az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét, a szoros összefüggést az ő tevékenysége és a történtek között. A gyilkos lövéseket feltehetően szovjet katonák adták le. Egy további vádpont azzal függ össze, hogy az 1957. márciusi martonvásári események során ittas karhatalmisták a város utcáin válogatás nélkül bántalmazták a civileket, és az ottani akadémiai kutatóintézet több munkatársát bevitték a rendőrősre, ahol brutálisan megverték őket. Ebben a vádpontban az elsőfokú bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a felbujtói magatartást, tehát azt, hogy a volt kommunista vezető bírta volna rá a karhatalmistákat a városban elkövetett súlyos bántalmazásokra. Az utólagos bűnpártolásban azonban kimondták a bűnösségét, mivel csak látszatintézkedéseket tett az elkövetők felelőségre vonása címén, valójában megakadályozta megbüntetésüket. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság szerint Biszku Béla elkövette a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt, amikor 2010-ben egy televíziós nyilatkozatában arról beszélt, hogy 1956-ot ellenforradalomnak