Ezek a halálzónák olyan oxigénben szegény területet jelentenek, melyek valóságos hal- és növénytemetőnek számítanak. A Biogeosciences című szaklapban közölt eredmények szerint nyugati irányba haladó örvényekben formálódnak, melyek szigettel összetalálkozva tömeges halpusztulást eredményezhetnek.
A halálzónák az óceánok oxigénben szegény területei, melyek a tengeri élőlények többsége, így a halak és a rákok számára lakhatatlanok, csupán bizonyos mikroorganizmusok képesek boldogulni ilyen feltételek között.
Az ezeken a helyeken mért oxigénszint mintegy 20-szor alacsonyabb az Atlanti-óceán északi vizeiben eddig mért minimumnál, ami azt jelenti, hogy ezek a területek szinte teljesen oxigénmentesek.

Az ilyen halálzónák káros hatással vannak a környezetre, emellett a halászatra is fenyegetést jelentenek. Leggyakrabban a lakott, part menti területeknél alakulnak ki a környezetszennyezés következtében, itt ugyanis a folyókon keresztül gyakran kerülnek kemikáliák az óceánba, beindítva az algavirágzást - az algák, miután elhalnak, lesüllyednek a tengerfenékre, és baktériumok bontják le őket olyan folyamatokkal, melyhez oxigént használnak fel.
Az óceáni áramlatok képesek a parttól távolabb szállítani ezeket az oxigénben szegény vizeket, de nyílt óceánon képződő halálzónával ez idáig nem találkoztak a kutatók. Bár ilyen zónák kialakulhatnak természetes módon is, nem véletlen, hogy sokakban merül fel az esettel kapcsolatban a kérdés, nem bolygónk vészterhes üzenete-e ez, mely arra figyelmeztet, hogy az óceánok egészségi állapota a vártnál rohamosabb mértékben romlik, olyan ökológiai katasztrófával
fenyegetve, amire nem biztos, hogy fel van készülve az emberiség.