A természetjárás a legjobb orvosság a szívnek
Egy szakítás után mindig a gyász egy fajtáját éli meg az ember. Ilyenkor mindenki keresi a kiutat, már aki nem süllyed bele az önsajnálat feneketlen medrébe. És mi más segíthetne át minket a bánaton, mint a teljesítmény öröme?
Az erdőben van valami megfoghatatlan nyugalom. Valami biztos tudat, hogy ott a dolgok az előre megtervezett rendben haladnak. A tavasz eljön, a fű kinő a földből, a haldokló fák elkorhadt darabjaiból új élet születik. Az állatok a megszokott rendben fejlődnek és pusztulnak el, adózva ezzel a természet örök körforgásának. Az érzelmek is ilyen rendszerben születnek és halnak el bennünk és születik majd a bánatunkból valami megfoghatatlan erő, amibe kapaszkodhatunk. Ilyenkor, mikor a szívünk óriási erővel szakítja szét a mellünk, a legjobb amit tehetünk, hogy célokat tűzünk maguk elé és mindent megteszünk, hogy elérjük azokat. A legjobb idő erre a tavasz. Induljunk hát neki egy túrának, tűzzük ki célul magunk elé a távot és próbáljuk ritmusosan, mégis gyönyörködve a tájban megtenni azt. A célhoz érve érezni fogjuk a büszkeséget és a megnyugvást, hogy nem veszett el bennünk minden. Hiszen továbbra is képesek vagyunk elérni amit akarunk. Boldoggá tesz minket a fájdalom az izmainkban, ami arról biztosít napokig, hogy nem akármilyen próbát álltunk ki. Felismerjük azt is, hogy hiába a mi fájdalmunk, az élet körülöttünk rettentő erővel burjánzik, hal meg és születik újjá. Apró pontok vagyunk ebben a galaxisban és bár létezésünknek hatalmas jelentősége van, nincs számottevő befolyásunk a körülöttünk történő atmoszféra végtelen lüktetésére. (Bánrévi Lili)
2017.03.04 23:09:05


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!