Görög Attila, a Debreceni Ítélőtábla tanácsvezető bírája szinte minden ponton alaptalannak találta a főváros fellebbezését, amelyben csaknem hatvan oldalon többtucatnyi érvvel vitatta a Fővárosi Törvényszék 2016. szeptember 15-én hozott ítéletét. Csikós Csaba, a főváros ügyvédje legfőképpen Kolozs Balázst, az akkor még nem jogerős ítéletet kihirdető bírót támadta elfogultsággal, részrehajlással a bizonyítási indítványaik elutasítása miatt. Csikós Csaba fellebbezésében még azt is kifogásolta, hogy őt egyszer a törvényszéki bíró figyelmeztette „valótlanságok állítása miatt”, s ezt a jogász dehonesztálónak érezte. Ezzel szemben a táblabíróság hosszú és részletes szóbeli indokolásában kifejtette: Kolozs Balázs tisztességesen és becsületesen járt el, amiért köszönet illeti. A tanácsvezető bíró tételesen, érvről érvre támasztotta alá, hogy miért volt helyes az elsőfokú ítélet, amelyen minimálisan, az ügy érdemét nem befolyásolva módosított a másodfokú bíróság. Ennek alapján a legfőbb megállapítása az volt, hogy a főváros és a Mahir szerződése klasszikus haszonbérlet volt, és lényegében semmi alapjuk nem volt azoknak a kifogásoknak, amelyekre hivatkozva felmondták a szerződést. Sőt, az ítélőtábla indokolásában nemcsak az önkormányzat által csatolt dokumentumok megalapozatlanságát, egymáshoz képest súlyos ellentmondását mutatta be, hanem levezette: a fővárosnak a felmondástól számítva összesen három plusz nyolc napja lett volna, hogy – igazát védve – bírósághoz forduljon, ám ezt az önkormányzat elmulasztotta, így gyakorlatilag már 2015 novemberétől kezdve hatálytalan volt a felmondás. Hiábavaló volt a főváros hivatkozása arra, hogy csak pályázat volt, és nem közbeszerzés, illetve néhány oszlop nem mérte, csak mutatta a levegőszennyezettséget, ahogy a Mahir által biztosított kedvezmények sem minősültek „lehetetlen vállalkozásnak”. A későbbi kifogás, hogy a főváros túl alacsonynak ítélte meg a Mahirral kötött szerződés szerinti legkevesebb évi 45 millió forintot, a másodfokú eljárásban megsemmisült, hiszen ha jogsértés is történt volna, azt éppen a főváros, a másik szerződő fél is elkövette. Így Csikós Csaba hiába indítványozta a Fővárosi Törvényszék végül megalapozottnak bizonyult ítéletének megváltoztatását vagy hatályon kívül helyeztetését, nem járt sikerrel. Az pedig végképp kimondatott: a hirdetőoszlopok, más néven utcabútorok elhelyezésére, működtetésére kötött szerződésről „nem mondható ki, hogy nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközött”, már csak ezért sem lehet semmis. – Megvédtük az oszlopainkat, amelyek a hatályos szerződés szerint 2031-ig a helyükön maradhatnak  – nyilatkozta Magyar György, a pernyertes Mahir Cityposter Kft. ügyvédje. Magyar a tárgyaláson rövid ellenkeresettel élt, amelyben az elsőfokú döntés helybenhagyását kérte. Hozzátette: bebizonyosodott, hogy egy önkormányzat sem járhat el sem bosszúból, sem más megfontolásból erőszakosan, és a magyar törvényeket mindenkinek be kell tartania. Mint mondta, az is kiderült, hogy ugyancsak jogsértő volt, amikor a főváros jogellenesen nekiesett a hirdetőoszlopoknak, és 2016. január elején önkényesen elkezdte őket bontani. Ezt végül a szintén jogszerűnek bizonyult úgynevezett ideiglenes intézkedéssel végül a Fővárosi Törvényszék, majd a Fővárosi Ítélőtábla állította le. Az oszlopok összértékét korábban 600 millió forintra becsülték. Magyar György kiemelte: a Mahir Cityposter Kft.-nél most készül a károk összegzése, az, hogy hány oszlop szenvedett maradandó sérülést, s ezek után elsősorban peren kívül szeretnék rendezni a kártérítést. Ha szükséges azonban, akkor jogi utat is igénybe vesznek.