Általában földrengések, tőzsdekrachok és epileptikus rohamok gyakoriságát szokták ezekkel vizsgálni, ám a párkapcsolatokra eddig nem alkalmazták az ilyen bonyolult matematikai számításokat.  James Murray matematikus és John Gottman a párkapcsolat-kutató a módszerrel négy elemet diagnosztizált, amely a kapcsolat felbomlását jelzi előre, sőt még - a minden kapcsolatban természetesen előforduló - viták esetében is megkülönböztettek egy kritikus szempontot.   Hétszáz frissen egybekelt párral indult a kutatás, akiket párkapcsolati stressztesztnek tettek ki. Tizenöt perces beszélgetést folytattak velük, többnyire olyan témákról, amelyek a házastársak között éles vitákat, kínos perceket okoznak. Az anyósról, apósról, pénzről, szexről és gyermekvállalásról kérdezték őket. A beszélgetéseket lejegyezték, majd később egy mínusz öttől plusz ötig tartó skálán minden egyes mondatot értékeltek. Természetesen a legnegatívabb érzések, gondolatok a mínuszos tartományba kerültek, de mondjuk a szeretetteljes odaadás egy plusz 5-ös értékelést kaphatott. Mindeközben fiziológiai adatokat is mértek a kutatók: vérnyomás, pulzusszám, izzadás. Továbbá a testbeszédet is figyelték, a mimikát és a gesztusokat, elsősorban - nagyon gazdag adatbankot építettek fel. Az adatokat a kutatók két differenciálegyenletbe sűrítették. Az egyenletek, amelyek a házasságok tartósságát modellezték, a már említett katasztrófaelméletekben használt modellekre hasonlítottak. Az adatokat az egyenletekbe beillesztve, a kutatók prognózisokat készítettek a házasság tartósságára vonatkozóan. A jóslatokat természetesen összevetették a valósággal: kapcsolatban maradtak ugyanis a párokkal, akiket évente megkerestek, és valóban 91 százalékban beigazolódtak eredményeik. Megfigyeléseik során arra a következtetésre jutottak, hogy a válás bizony örökletes, mivel az egyedülálló szülők esetében gyermekeik felnőttként kétszer gyakrabban váltak el, mint a tartós házasságban élő szülők gyermekei. 5:1 - a sikeres házasság mutatója A matematikai modell szerint a sikeres házasságok rendelkeztek egy 5:1-es mutatóval. Ez az indikátor azt fejezte ki, hogy a pozitív és negatív elemek miként aránylottak egymáshoz a beszélgetésekben. Ha egy negatív kommunikációs elem után a párok nem adtak egymásnak legalább ötször annyi pozitív reakciót, akkor egy házasság nem maradt tartós hosszú távon. Ha jelentősen kevesebb volt a pozitív válaszok aránya, akkor már 5 éven belül felbomlott a kapcsolat. (100-ból 91-szer ez be is következett, mint már említettük.) A matematika természetesen nem ír le mindent egy kapcsolatban. Inkább a problémák diagnosztizálására alkalmas a kutatók szerint. Ha a partnereknek sikerül ezeket megoldaniuk, a házasság is tartós(abb) lehet.   Kapcsolatgyilkos elemek Murray és Gottman ezért négy kapcsolatgyilkos elemet emelt ki a kutatások során szerzett információkból. A másik hibáztatása a legsúlyosabb konfliktusforrás, a becsmérlő megjegyzések szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Ha valaki magát áldozatnak állítja be, illetve érzelmileg elutasítja a másikat. A tartós párkapcsolat garanciája ugyanakkor az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a kölcsönös bizalom, továbbá az, hogy nevetni tudnak egymással a házastársak, illetve a nyitottság, nyíltság. A szerelem ugyanakkor nem jó kritérium, a házasság tartósságának előrejelzésekor. Az is érdekes, hogy még a boldog házasságokban is vannak viták. Ám az ilyenekben a felek a másik érzelmeit tükrözik vissza, éppen ezért a viták nem problematikusak, hiszen nagyjából hasonlóan dolgozzák fel a konfliktust. Az igazi bajok akkor kezdődnek, amikor valaki nagyon ideges, a másik pedig ezen nevet.