Megtörtént, hogy ellenőrizni indultak a szakemberek a Körösön, és amikor két óra múlva visszafelé haladtak ugyanazon a területen, már egy körülbelül 40 centiméter átmérőjű fa úszott szembe velük. A nyomokból egyértelmű volt, hogy azt egy hód döntötte ki. A horgászok is egyre gyakrabban találkoznak velük. A hódok tevékenysége nem teljesen veszélytelen, hiszen az általuk beborított fák bekerülnek a hajózási útvonalba. Megtörtént, hogy karónyi vastag fából 10-15 fát is kidöntöttek. Ilyenkor egyébként is szinte hangtalanul „dolgoznak”, ezért a vízparti tartózkodáskor érdemes erre is figyelni — nyilatkozta Sebestyén László a Körös-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének halászati őre. A horgászok szeretnék, ha szabályozva lenne a hódok száma. Míg a természetvédők egyelőre nem. A már említett Körös-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének honlapján Tószögi György szakíró részletesen foglalkozik a hódok kérdéskörével. Mint leírta, az állatok Körös-vidéki felbukkanásával az egykori Körös-Horgász magazin foglalkozott elsőként még 2009-ben, amikor is egy hús-vér körösi hódot megörökítő fotó jutott a szerkesztőség birtokába. A felvételeket Mezey Gyula horgász készítette egy csendes reggelen a Sebes-Körösön még 2007-ben, amikor is csónakjából sikerült megfigyelnie és lencsevégre kapnia az errefelé akkor még igencsak szokatlan állatot. A cikkből kiderül, hogy a körösi hódokról – jelen tudomás szerint – azóta sem került közszemlére újabb kép, azonban „erdőmérnöki tevékenységeik” nyomait azóta egyre többen, egyre több helyről jelzik és fényképezik. Ma már a térség nagyobb hullámterekkel bíró folyóin, így a Kettős-, a Sebes-, a Hármas-Körösön, a Hortobágy-Berettyó mind ott vannak, öles fákat döntögetve partnak, víznek. Éjjel aktív állatok lévén ritkán pillanthatóak meg, de nyomaik tanúsága szerint kétség kívül otthonra leltek, szaporodnak, sokasodnak. Bár a faj „bennszülött” múltja megelőzi az emberét, mégis ők tekinthetők új jövevénynek, és mint olyat, némelyek érdeklődve, mások örömmel vagy éppen bizalmatlanul fogadnak — fogalmaz a szerző. Az eurázsiai hód (Castor fiber) valaha egész Európában, így a hajdan mocsaras Körös-vidéken is gyakori volt, de keresett prémje miatt a kontinens-szerte folyó, egyre fokozódó vadászata sok helyen kiirtotta. Magyarországon a 19. század közepén került puskavégre az utolsó példány. A 20. században kezdődő visszatelepítési programok hatására hazánkban az 1990-es évek elején engedtek szabadon először külföldről származó hódokat a Hortobágyi Nemzeti Parkban kísérleti jelleggel. Ezt követően országos hód-visszatelepítési program vette kezdetét, hogy földrészünk legnagyobb rágcsálója a Kárpát-medencében is újra meghonosodhasson. A körösi hódok megjelenését nagy valószínűség szerint a 2000-es évek derekán történő Közép-Tiszán végzett visszatelepítések idézték elő, ahonnan ezek a szorgalmas erdőmunkások spontán vándorlás révén széledtek szét és a jelek szerint a Körös-Berettyó vízrendszert is belakták. (Forrás: agrotrend.hu/beol.hu)