Még belegondolni is szédítő, hogy Gyöngyös népességének nagyságrendjével megegyező mennyiségű magánszemély van eltiltva a cégvezetéstől, ez is azt mutatja, hogy a cégvezetési kultúrának van még hova fejlődnie hazánkban – mondja Pertics Richárd, az Opten céginformációs igazgatója. A cégbíróság jellemzően – jogerősen megállapított – ki nem elégített hitelezői követelések és be nem fizetett pénzbírságok esetén tilthat el magánszemélyeket a cégügyektől. Az eltiltott személyek lényegében 5 évre eltiltásra kerülnek cégvezetési, cégképviselői jogkörtől és bizonyos típusú tulajdonosi szerepköröktől is. Évről évre emelkedik a cégvezetéstől eltiltott személyek száma, ami egyrészt rávilágít a cégstruktúra gondjaira, ugyanakkor értelmezhető a „gyógyulás” egyik eszközének is. Az eltiltások emelkedése ugyanis egyben a problémás magánszemélyek növekvő arányú kiszűrését is jelenti a rendszerből. Az eltiltások kérdése a nagyságrendje mellett még azért is érdekes, mert a magánszemélyek sokszor nem csak 1 céget képviselnek. Ha egy magánszemélyt egyik cégének ügyei miatt eltiltják, akkor elméletben minden kapcsolódó cégénél meg kell jelennie az eltiltás tényének, de természetesen a gyakorlat itt sem ilyen egyszerű. Közel 4000 eltiltott személy vezet jelenleg is hatályosan céget a tiltás ellenére, ráadásul úgy, hogy az esetek 90 százalékában az eltiltott személy az egyetlen aláírója a cégnek – mondja az Opten szakértője. A cégeknek ezért nem árt résen lenni, kivel is kötnek üzletet, hiszen egy ilyen szerződés már jogi szempontból is érdekes kérdéseket vet fel, de üzleti szempontból egészen biztosan kimagasló kockázattal járhat. Sajnos a fertőzöttség nem csak a mikrovállalkozásokat érinti, jóval kisebb arányban ugyan, de a kkv-s és a nagyvállalati szegmensben is fennáll a jelenség – emeli ki Pertics. A 2016-ban eltiltott magánszemélyek közül például 237 személy köthető 100 millió Ft-ot meghaladó árbevételű céghez, és 26 eltiltott esetében pedig 1 milliárd Ft-ot meghaladó árbevételű cégkapcsolat is azonosítható. Az eltiltásokkal leginkább érintett szektorok közül magasan kiemelkedik a kereskedelem, de az építőipar, a vendéglátás és – némiképp meglepő módon – a tanácsadó szektor sem áll túl jól e tekintetben. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, az eltiltás az egyik legerősebb eszköz, ugyanakkor 1-1 tényleges eltiltás hónapokig, sőt évekig tartó eljárás eredménye lehet. A jogerőre emelkedésig számos lépcső vezet, ezt az utat igen költséges és időigényes lehet végigjárni, így sok hitelezőnek még mindig egyszerűbb leírni a veszteséget, mint újabb költségeket bevállalni. Ráadásul az eltiltás nem egyenlő a veszteségek megtérítésével.