Mint más nagy testű rokonai, a hosszúszárnyú bálna vadászását is túlzásba vitték a bálnavadászok, amelynek következményeként az állomány 90 százalékkal csökkent. A kihalását az 1996-ban bevezetett bálnamoratórium akadályozta meg. Azóta e faj példányszáma növekedésnek indult, de a halászhálókba való gabalyodás, a hajókkal történő ütközés vagy a hajók és tengeralattjárók által kibocsátott hangok, főleg a szonárok még mindig veszélyeztetik a fajt.

– Igazi ökológiai sikertörténet – jelentette ki Eileen Sobeck, a NOAA halászati igazgatója, hogy mára már sokuk lekerült a veszélyeztetett listáról. A kellően megerősödött bálnapopulációk Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika partjai közelében élnek. A még veszélyeztetett vagy fenyegetett populációk a Csendes-óceánon, Grönland és az Arab-félsziget közelében találhatók.

A hosszúszárnyú bálna a nagyobb testű barázdásbálna-félék közé tartozik. Az állat hossza 13–14 méter, néha 16 méter is lehet. Testtömege legfeljebb 40 tonna. A hosszúszárnyú bálnának különleges alakú teste van, feltűnően hosszú mellúszókkal; innen ered a magyar neve is. Fején bőrdudorok és bütykök találhatók. Ez a bálnafaj a többi bálnához képest elég gyakran ki-kiugrik a vízből. A hímek hangja bonyolult „énekekből” áll, amelyek 6–35 percig tartanak, alkalmanként egyéb hangokat is kiadnak. A hangok frekvenciája 40–50 Hz, és az ének, amelyet néhány órán keresztül folyamatosan ismétel, 30 kilométer távolságra is elhallatszik. Az éneklés szerepe még nem ismert pontosan, de a párkeresésben lehet jelentősége.

A kihalás fenyegette fajok listájáról való levétel nem jelenti azt, hogy az amerikai halászok vadászhatnak ezekre a hatalmas tengeri emlősökre. Azt viszont igen, hogy a nemzetközi vizeken tartózkodó amerikai hajóknak nem kell ellenőrizniük az általuk kiváltott zaj szintjét. A közlekedési baleseteket sem kötelező olyan figyelmesen nyomon követni azóta, tehát nem tudhatjuk, hogy hány ütközés történt ezekkel a csodás lényekkel.
Forrás: wikipedia.hu, hirado.hu
(Bánrévi Lili)