Bár az utóbbi két-három évben stagnált a szupergazdagok száma, összességében e kör alig bővült. A közelgő jelentős növekedés egyik oka a kibontakozóban lévő globális gazdasági fellendülés. A pénz- és tőkepiacok rendkívüli aktivitásával lehet számolni a következő években, ezen a területen – az elmúlt néhány év stagnálása után – megint robbanásszerű lesz a gazdagodás. Az urbanizáció közben újra rendkívüli mértékben fokozódik, eközben a fejlődő piacok újabb fogyasztási boomjának és annak vagyunk a tanúi, hogy az utóbbi idők technológiai innovációi az élet minden egyes szegletét behálózzák. Dúsgazdaggá válik tehát a kereskedelem, az ingatlanpiac, a technológiai szektor megannyi megújítója, köztük sok vadonatúj szereplője. Ugyanakkor immár „alanyi jogon” szintén bekerül a legfelső egy százalékba rengeteg örökös is. A következő években összességében mintegy tízezer trillió dollár értékű vagyon száll át gyerekekre, unokákra, más rokonokra a jelenlegi szupergazdagok derékhadát képviselő nyolcvanévesnél idősebbekről. Történelmileg példátlan vagyontranszfer megy végbe néhány év alatt. Évszázadok óta a városok hajtják a világgazdaságot. A nagyvárosok a globális GDP 75 százalékát állítják elő, 2030-ra ez a szám 86 százalékra fog emelkedni. A népességnövekedés kulcsfontosságú tényező lesz a GDP-növekedésben – áll a McKinsey tanulmányában. A legfelső egy százalék kétharmada „self-made gazdag”. Kína, Oroszország és általában a feltörekvő vagy fejlődő piacok új szupervagyonosainak eleve nem volt kitől örökölniük, miközben ők alkotják ma a világ leggazdagabbjainak egyre bővülő hányadát. Amerikában szintén „gyökértelen” a ma milliárdosainak jelentős hányada, a technológiai szektor megannyi főszereplője a „semmiből jött”. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a szupergazdagok majdnem 20 százaléka – noha eleve milliomos szülők gyereke – mégis a jelenleg birtokolt óriási vagyonát saját tehetségének, érdemeinek, saját maga által indított vállalkozásának vagy örökölt üzletei megújításának, bővítésének köszönheti. Ezek a tehetségek nem minden esetben köthetők össze különböző neves iskolák elvégzésével. Ázsia, Dél-Amerika és Kelet-Európa, értsd Oroszország, Ukrajna újgazdagjainak vagyongyarapodása sokkal inkább kötődik kapcsolati hálókhoz, politikai nexusokhoz – amelyek nagyrészt az egyetemi évek alatt alapozódtak meg –, mint azt Amerikában vagy akár Németországban tapasztalni. A Harvardon szerzett diploma tulajdonképpen sem nem oszt, se nem szoroz a tekintetben, hogy kiből lesz ultragazdag ember az Egyesült Államokban. A nagyon gazdag, találékony és szorgos német „iparosok” teljesítményei nem kötődnek kiváló, elit egyetemek diplomáihoz. A hedge fundok, az internetes vállalkozások, a pénzügyi szektor milliomosainak, milliárdosainak eredményei viszont nagyon is diplomához kötöttek, ezeknek az embereknek a nagy része kimondottan jó egyetemeken végzett – Amerikában és Európában egyaránt – derül ki az Alapblog interjújából.