Sorozatunkban néhány olyan esetről írunk, amelyek bizonyítják, mennyire indokolt egy ilyen megmozdulás. Hiszen az emberkereskedelem nem valamilyen múltba vesző, csaknem elfeledett, időben és térben távoli jelenség: az ilyen kiszolgáltatottság réme itthon és külföldön ma is része a mindennapoknak. A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni harcának fő célja, hogy az áldozatokat kimenekítse kiszolgáltatott helyzetükből és segítse visszailleszkedésüket. A segélyszervezet az elmúlt tizenöt évben védett házak létrehozásával, számos prevenciós és figyelemfelkeltő programmal végezte ezt a munkát. Célunk, hogy rávilágítsunk annak a 27 millió férfinak, nőnek és gyermeknek a helyzetére, akik ma is a rabszolgaság áldozatai. Sorozatunkban néhány olyan esetet idézünk fel, amelyek a közelmúltban a segélyszervezet emberkereskedelem elleni programjában dolgozó szakemberek látókörébe kerültek. Zsuzsanna Zsuzsanna (24) az internet segítségével ismerkedett meg Alival, aki algériai, Münchenben lakott és alkalmi munkákból élt. Ezt nem közölte Zsuzsával, sőt, ígért neki fűt-fát, minden jót. Münchenben többször találkoztak, olyankor Ali kifejezetten „nyomult” Zsuzsára, kedvére tett, megszerettette magát. Zsuzsa egy kelet-magyarországi kis faluból származott és munka nélkül volt. A kapcsolatot kitörésnek érezte a helyzetéből, környezetéből. Rövid időn belül Münchenben – muszlim szokás szerint – összeházasodott Alival és felvette a muzulmán vallást a kapcsolat kedvéért. Mivel Ali nem kapott tartózkodási engedélyt Magyarországon, ezért és a jobb kereseti lehetőségek miatt Münchenben maradtak és dolgoztak. Ali egy takarítócégnél helyezkedett el, míg Zsuzsa alkalmi munkákból élt. A kettejük fizetéséből béreltek egy kis lakást. Zsuzsa hamarosan teherbe esett, és gyermekük született, egy gyönyörű kislány. Eleinte a kapcsolatuk harmonikusnak volt mondható, de később Ali esténként rendszeresen találkozókra járt, állítólag barátokkal lógott, de hogy pontosan mit csinált és kikkel volt, azt nem kötötte Zsuzsa orrára. Aki éjszakánként és nappal is egyedül maradt a gyermekével, csak magára számíthatott. Az albérletet, ahol éltek, csak gyermektelen házaspároknak adták ki, ezért a bérleti szerződésüket nem hosszabbították meg, így másik albérlet után kellett nézniük. Zsuzsa egy négyhetes angol nyelvtanfolyam miatt hazajött Magyarországra, miközben Ali a kétéves kislánnyal a ramadán alatt elutazott Algériába azzal a céllal, hogy megmutassa az unokát a szüleinek. Ali a gyermek nélkül tért vissza Münchenbe. Zsuzsának azt mondta, azért maradt ott a gyermek, mert beteg lett, és ha meggyógyul, akkor hazahozzák majd. Zsuzsa őrjöngött, kiabált és nekitámadt Alinak, annyira, hogy a szomszédok kihívták a rendőrséget a családi veszekedéshez. Zsuzsa nem nyugodott, és egyedül készült elutazni Algériába, mivel Ali a pénz és az útlevél hiányára hivatkozva nem volt hajlandó vele menni. Ali eltüntette a gyermek születési anyakönyvi kivonatát és egyéb hivatalos papírjait, s elvitte Zsuzsát egy helyre, ahol aláírattatott vele egy arabul íródott papírt, ami Ali elmondása szerint a szociális lakásigénylésre vonatkozott. Zsuzsa tulajdonképpen nem tudta, hogy mit írt alá. Később felmerült benne az, hogy a gyermekéhez való jogáról mondatták le? Algériába utazott, ahol felvette a kapcsolatot a magyar konzuli szolgálattal, elmondta a történetét és segítséget, tanácsot kért. De nem volt sok reménye, mivel bűncselekmény nem történt, Alival házassági életközösségben élnek, ezért gyermekelhelyezési perről nem lehetett szó. Ráadásul nem is Magyarországon éltek. Zsuzsa egyedül utazott vissza Münchenbe, és végső elkeseredésében minden szálat megpróbált megmozgatni, hogy a gyermekét visszakapja. Később megtudta, hogy Ali egyik lánytestvérének a gondozására bízták a kétéves kisgyermeket. A kislány most tanul beszélni, és nyilván arabul teszi ezt, mivel folyamatosan Algériában van egy olyan, inkább garázsra emlékeztető lakásban, ahol a szociális és higiéniás ellátás sem megfelelő. (Szerző: Tihanyi Tamás)