A Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni harcának fő célja, hogy az áldozatokat kimenekítse kiszolgáltatott helyzetükből és segítse visszailleszkedésüket. A segélyszervezet az elmúlt tizenöt évben védett házak létrehozásával, számos prevenciós és figyelemfelkeltő programmal végezte ezt a munkát. Az október 15-i esemény célja, hogy rávilágítson annak a 27 millió férfinak, nőnek és gyermeknek a helyzetére, akik ma is a rabszolgaság áldozatai. A Baptista Szeretetszolgálat nemzetközi partnere, az A21 tavaly 28 ország részvételével mintegy kétszáz felvonulást szervezett, a 2013-as budapesti rendezvény után a magyar baptisták másodszor csatlakoznak a mozgalomhoz. (A rendezvényről bővebb információ a baptistasegely.hu és az a21.org honlapon található, csoportos jelentkezés a Baptista Szeretetszolgálatnál lehetséges a 06-1-466-5978-as telefonszámon.) Sorozatunkban néhány olyan esetet idézünk fel, amelyek a közelmúltban a segélyszervezet emberkereskedelem elleni programjában dolgozó szakemberek látókörébe kerültek. Vera Június 13-án találkoztam egy régi ismerősömmel, aki elhívott szórakozni. Beültünk az autójába, megkínált cigarettával. Amikor elszívtam, arra lettem figyelmes, hogy szédülök, és kezdett minden elhomályosodni körülöttem. A következő pillanatban már nagyon álmos lettem. Amikor fölébredtem, nem tudtam hol vagyok, és amikor kiszállhattam az autóból, már a tengerparton találtam magam. Elkezdtem sírni és kérdőre vontam az ismerősömet: hogyan kerültem oda? Akkor kiderült, hogy ő strici. A keresztfia már várt minket, neki akkor már évek óta több lány dolgozott prostituáltként. Sírtam, hogy én ezt nem csinálom, hozzanak engem haza. Erre a strici nyakon rúgott, és azt mondta, hogy ha nem állok ki az útra, akkor erőszak következik. Tehát két választásom maradt, vagy csinálom, amit mondanak, vagy pedig ütlegelnek. Az ütlegelést választottam. De egy idő után már azt sem bírtam, ki kellett hogy álljak az útra. Ott a többi lány megtámadott, gázspray-vel lefújtak, aztán vagy tízen megvertek. Két lányt csúnyán megvertem én is. Aztán megjelentek a stricik, elvittek, és egy parkban megvertek mind a ketten ezek ellenére is. Szájon rúgtak úgy, hogy kiestek a fogaim. Aztán visszavittek az útra. Egy autóval el kellett mennem, miközben figyelték minden sarkon, hogy kiszállok-e, azután a pénzt elvették, és még vizet sem kaphattam. Sokszor elájultam a nagy melegben a víz hiánya miatt. Végig az utcán kellett aludnom, parkokban és a tengerparton, mert nem biztosítottak szállást. Két hónapig voltam külföldön, ez idő alatt folyamatosan bántalmaztak. Maradandó sérülésem a fogaim elvesztése volt. Aztán megismerkedtem egy magyar–román emberrel, aki fölajánlotta, hogy segít elmennem a rendőrségre. De folyamatosan követtek, és akkor még féltem. Később mégis segített eljutnom a rendőrségre. Augusztus elején tettem feljelentést, és aztán a rendőrségről védett házba vittek. Két hetet maradtam ott, amíg az elkövetőket be nem zárták. Aztán megvették a jegyet, föltettek a buszra és kaptam 350 eurót. Sok fenyegetés ért, miután hazajöttem, még az édesanyámat is megfenyegették. Még mindig keresnek, hogy megöljenek. (Szerző: Tihanyi, bpaid, Fotó: A21, illusztráció)