Másodpercekkel a rémisztő vonatbaleset után, amelyben a mozdonyvezető meghalt és 162-en megsérültek, Eleanor Prior utas csak hátborzongató csendet hallott. A háziorvos és kétgyermekes anyuka a vonat első kocsijában ült, úton egy barátja 40. születésnapjára Londonba, amikor a vonat júniusban körülbelül 80 km/órás sebességgel egy álló vonatnak ütközött Bedford közelében.

Az ütközés ereje Dr. Eleanort, akit Eliként ismernek, körülbelül nyolc méterrel arrébb repítette a folyosón, ami több sérülést okozott neki. Ezt mondja: „Emlékszem, hogy füstöt láttam, és nagyon csendes volt, minden lassított felvételben történt. Mindenhol összetört üveg és vér volt. Olyan volt, mint egy háborús övezet.”

„Felhívtam a 999-et, és azt kiabáltam: »Hozzatok ide mindent, vonatszerencsétlenség történt!« Ekkor kezdődött a zaj, a sírás és a sikolyozás.”

Eli a kijárat felé vonszolta magát, miközben mindenki megpróbált kimenekülni a füstös kocsiból, de rájött, hogy maradnia kell, és segítenie kell a sebesülteken.

Ő volt az elsők között, akik hívták a 999-et, majd a mentőszolgálatokkal együttműködve rangsorolta az utasokat, sőt, még a mentőautót sem fogadta el magának, ragaszkodva ahhoz, hogy az valaki máshoz menjen.

A 41 éves bedfordi színésznő elnyerte a Daily Mirror Pride of Britain díjat sztárokkal teli ünnepségünkön, amely a nemzet elfeledett hőseit előtt tiszteleg. A P&O Cruises-szal közösen szervezett eseményen különleges elismerő díjat is kapott, önzetlen, életmentő tettéért, saját sérülései ellenére.

Június 19-én Eli, aki férjével, Chrisszel és négyéves Annie-val, valamint hároméves Lottie-val él, elindult esti programjára. Eli, aki most először szólalt meg, ezt mondta: „Három legjobb barátommal találkoztam. A jegypénztáros azt javasolta, hogy szálljak fel a következő vonatra, mivel zsúfolt volt, de nem akartam elkésni.”

Eli ezután egy olyan helyet választott, amivel szemben semmi sem volt. Ezt az utolsó pillanatban hozott döntést „csodának” nevezte, ami megmentette őt a súlyosabb sérülésektől.

Így emlékszik vissza: „A telefonomon gépeltem. A következő pillanatban körülbelül nyolc métert repültem. Nem vagyok benne biztos, hogy elvesztettem-e az eszméletemet, de beütöttem a fejem. Mire magamhoz tértem, a telefonom valahogy még mindig a kezemben volt. Furcsa módon csend volt. Visszabotorkáltam az ajtókhoz.”

„Felhívtam a 999-et. Folyton azt kérdezték, milyen szolgáltatást szeretnék, én pedig csak kiabáltam, „mindent, hozz mindent!” Felhívtam Christ, és azt mondtam neki: „Vonatbalesetet szenvedtem”.

(via Mirror – stoffán)