A túlélők beszámolói komoly biztonsági hiányosságokra utalnak a crans-montanai helyszínen, ahol egy szilveszteri parti során tűz ütött ki, 47 halálos áldozatot követelve, akik közül sokan fiatalok voltak. A tűz csütörtökön éjfél után. Az ünnepi hangulatáról ismert bár tele volt fiatalokkal és turistákkal, amikor egy hagyományos előadás kezdete után, amelyen egy pincérnő egy kollégája vállára mászott, és csillagszórókkal teli üvegeket lengetett, lángok érték a fa mennyezetet.

A helyszínen jelen lévő Axel és Nathan beszámolója szerint a tűz gyorsan terjedt, és sűrű fekete füstfelhőt hozva létre, amely gyorsan elborította a teret, káoszba taszítva a légkört.

A francia BFMTV tévécsatorna által idézett szemtanúk beszámolói szerint a lángok azonnal átterjedtek, a tető beomlott, és a résztvevők rohamot indítottak a szűk kijárat felé, akik az egyetlen elérhető lépcsőn és egy keskeny ajtón keresztül próbáltak menekülni. Néhány túlélő, mint például Nathan, elmondása szerint először viccnek hitték a „Tűz!” kiáltásokat, mígnem a füst és a hőség intenzitása arra kényszerített mindenkit, hogy kiutat keressen. A beszámolók szerint a jelenet másodpercek alatt átalakult egy hatalmas ünneplésből kétségbeesett túlélési küzdelemmé, ahol az emberek ablakokat törtek be és elvesztették holmijukat menekülés közben.

Nathan és Axel beszámolói közvetlen betekintést nyújtanak a bárban uralkodó káoszba. Nathan felidézte, hogyan keresett menedéket egy asztalnál, hogy megvédje magát a lángoktól, mielőtt megpróbált elmenekülni. Vallomása szerint a zűrzavar széles körű volt, és a tömeg eltorlaszolta a kijáratokat, aminek következtében sokan alternatív útvonalakat kerestek, például megpróbálták betörni az ablakokat. Nathan felidézte, hogy mivel más lehetőség nem volt, végül sikerült betörnie egy ablakot, hogy menekülési útvonalat hozzon létre, lehetővé téve több ember távozását. „ Elvesztettem a cipőmet, elvesztettem a kabátomat, elvesztettem az összes holmimat, de végül is nem ez számít. Élek! ” – jelentette ki. „Nagyon sokkoló volt látni azokat a jeleneteket, amikor az emberek égtek, miközben próbáltak menekülni” – mondta.

Nathan azt is megerősítette, hogy „nem voltak vészkijáratok”. Magamnak kellett csinálnom egyet egy ablak betörésével, de nem volt vészjelző lámpa, ahogy kellett volna. Nem voltak jelzések, és igazából… annyi füst volt, hogy semmit sem lehetett már látni. A fulladozók fele fiatal volt” – magyarázta.

Végül Nathan úgy véli, hogy az életüket vesztettek közül sokan kiskorúak voltak: „Nem mindig figyelnek az életkorra. Itt azt mondják nekünk, hogy » Igen, felnőttek «, de sokan vannak, akik nem azok. És ismerünk néhány nálunk fiatalabbat, akik sajnos meghaltak.”

Axel és Nathan a tragédia után nyilatkoztak a médiának. Axel a maga részéről rémálomként írta le a helyzetet, az emberek leugráltak a lépcsőn, és pánik terjedt el az egész intézményben. Alex így emlékezett vissza, hogyan keletkezett a tűz: „ Ez az egész show, mondhatni. Amikor üvegekkel rendelsz asztalt, elkezdődik a show, és ez volt az igazi show: egy nő két üveggel felmászott egy másik nő vállára, és amikor a születésnapi tűzijáték felrobbant, túl magasra lengette őket, így azok a mennyezetnek csapódtak, és hirtelen lángra kaptak.”

Alex a menekülés során személyes tárgyait is elvesztette, de hangsúlyozta a túlélés közös érzését azok között, akiknek sikerült kijutniuk. Mindkét tanú megemlítette a barátok és ismerősök hollétével kapcsolatos bizonytalanságot, valamint azt az érzelmi hatást, amit a sérült és sokkos állapotban lévő emberek látványa okozott az intézményen belül és kívül. Nathan szerint a jelenlévők közül néhányan térdeltek le, amikor újra találkoztak szeretteikkel, hálásak voltak, hogy túlélték a tragédiát.
A fiatal párizsi így nyilatkozott: „Előző este ott voltunk, és volt egy asztal a miénk mellett, ahol pontosan ugyanez volt az élmény. Ez elég gyakran megtörténik, de nyilvánvalóan nem volt szándékos. Szerintem túl sokat rázta az üvegeket.”

A Wallis kanton hatóságai arról számoltak be, hogy a tűzvészben eddig 47 ember halt meg és 115-en sérültek meg, többségük súlyosan, bár figyelmeztettek, hogy a halálos áldozatok pontos számsajnos változhat.

A sérültek nagy száma gyorsan túllépte a regionális kórház intenzív osztályának és műtőjének kapacitását. A kanton főügyésze, Beatrice Pilloud elmondta, hogy még mindig nem tudni, hányan voltak a bárban a tűz keletkezésekor, és hogy a bár maximális befogadóképessége kulcsfontosságú szempont lesz a nyomozásban. Pilloud kizárta a gyújtogatás lehetőségét, és hangsúlyozta, hogy a nyomozás a tűz körülményeinek tisztázására összpontosít, mivel eddig nem azonosítottak gyanúsítottakat.

A túlélők vallomásai komoly hiányosságokat tártak fel az intézmény biztonsági körülményeiben. Nathan megjegyezte, hogy nem voltak látható vészkijáratok vagy megfelelő jelzések a evakuálás irányításához, és hogy az egyetlen alternatíva az ablak betörésével menekülni. Elmondása szerint a világítás hiánya és a nagy mennyiségű füst tovább nehezítette a menekülést, különösen a fiatalabbak számára, akik – állítása szerint – a fulladásos áldozatok jelentős részét tették ki.

A személyzet reagálásával kapcsolatban Nathan megemlítette, hogy a portások nem cselekedtek elég hatékonyan, és a kezdeti segélykiáltások után néhány alkalmazott csak azért ment be a helyiségbe, hogy meggyőződjön a tűz tényéről, mielőtt távozott volna. Axel egy olyan légkörről számolt be, ahol mindenki a saját túléléséért küzdött, a helyzetet „frakciók közötti háborúhoz” hasonlította. A hatóságok a maguk részéről jelezték, hogy a szakértők még nem tudtak bejutni a bár belsejébe a műszaki vizsgálat megkezdése érdekében, és hogy a vizsgálat továbbra is folyamatban van a vészhelyzeti reagálás során elkövetett esetleges gondatlanság tisztázása érdekében.

Az érintett bár, az üdülőhely éjszakai életének központi helyszíne volt. A üdülőhely a tervek szerint a következő hónapokban sívilágbajnokságoknak és nemzetközi golfversenyeknek ad otthont. Legalábbis az eddigi tervek szerint.

Az incidens korábbi svájci és európai tragédiákra emlékeztet, mint például a 2012-es Sierre buszbaleset és a 2001-es szilveszteri tűzvész a hollandiai Volendam városában, amelyekben az áldozatok között nagyszámú fiatal is volt. Politikai személyiségek, mint például Guy Parmelin svájci elnök, nyilvánosan kifejezték szolidaritásukat az érintett családokkal és a mentőszolgálatok személyzetével, hangsúlyozva a közösség előtt álló érzelmi és logisztikai kihívásokat. Parmelin kijelentette, hogy az országnak „bátorsággal és a kölcsönös támogatás szellemében” kell leküzdenie ezt a nehézséget.

(Stoffán György)
Fotó: Reuters