Giada története egy filmforgatókönyvnek tűnik, de a valóságban történt a palermói Városi Kórház sürgősségi osztályán. A fiatal nőt kómában vitték be, életfunkciói összeomlottak, miután egy látszólag banális láz fulmináns szívizomgyulladása volt, ami egy rendkívül ritka és halálos állapot – írja a Corriere della Sera. Giada szíve a megállás szélén lebegett.

Életben tartására az orvosok újraélesztésbe kezdtek, ami igazi maratonná fajult: 107 perc folyamatos újraélesztés, 12 orvos és ápoló vett részt közvetlenül a folyamatban, és 10 másik szakember készen állt átvenni a munkát. „Tizenketten voltunk a hordágy körül, míg tíz másik kolléga készen állt a beavatkozásra. A szíve majdnem feladta. Hinnünk kellett, és folytatnunk kellett” – mondta Vincenzo Mazzarese, az aneszteziológiai osztály igazgatója.

Amikor a CPR már nem volt elegendő, az orvosi csapat aktiválni tudta az ECMO-t, az extrakorporális oxigenizációt, egy fejlett orvosi technikát, amely ideiglenes mesterséges tüdőként és szívként működik. Súlyos légzési vagy szívelégtelenség kritikus eseteiben alkalmazzák, amikor a mechanikus lélegeztető gépek vagy más kezelések már nem elegendők. A Civico Kórház mindössze egy éve rendelkezik ezzel a technológiával, és Giada esetében ez élet és halál kérdése volt.

„Ilyen helyzetekben folyamatosan ellenőrizni kell a szív reakcióját, 10, 20, 30 perc masszázs után. Egy másodpercre megállsz, ami egy örökkévalóságnak tűnik, elvégzed az ultrahangot, majd azonnal újrakezded” – magyarázta Massimo Geraci, a sürgősségi osztály vezetője. Az orvosok tökéletes időzítésként írják le a beavatkozást, rendkívüli feszültség közepette, ahol minden másodperc számított.

Az első 30 perc után a remény félénken újra felcsillant. „Ezúttal, Giadával, igazi csoda történt” – ismeri el Mazzarese. Egy hónappal a műtét után Giada otthon lábadozik. „Sokkal jobban van. Ez lesz élete legszebb karácsonya” – mondja a lány édesapja. A család, de az orvosi személyzet számára is Giada esete bizonyíték arra, hogy a statisztikákon, a kritikán és az elvárásokon túl, a sürgősségi osztályok ajtói mögött valódi életért folytatott küzdelem folyik.

„Minden nap azt tettem, amit minden sürgősségi osztályon tenni kell. Amikor egy ablak mögött vársz, arra kell gondolnod, hogy akár húsz ember is megpróbálhat megmenteni egyetlen életet” – mondta Massimo Geraci, utalva a nyilvános térben megjelent kritikákra is.

Egy másik, happy enddel végződő eset nemrégiben történt, szintén Olaszországban, ahol egy 18 éves fiút, akinek 90 percre leállt a szíve, az orvosok ECMO-készülék segítségével hoztak vissza az életbe. A fiú hat napig maradt a géphez csatlakoztatva, majd kilenc napot töltött intenzív osztályon, két hetet a bel-osztályon, végül négy hetet lábadozott: „Csoda volt. És köszönöm mindenkinek, aki segített.”

CzA.
Fotó: Corriere della Sera