Egyre kevesebben szeretnének gyermeket. Svájcban az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 2024 óta a legalacsonyabb szintet érte el, 1,29-et. A geopolitikai bizonytalanságtól az emancipációig – Hendrik Budliger demográfus szerint ez az öt fő oka annak, hogy egyre kevesebben szeretnének gyermeket:

1. Geopolitikai bizonytalanság
Budliger szerint az egy nőre jutó átlagos gyermekszám minden nyugati országban csökken. Számára ez egyértelműen összefügg a jelenlegi geopolitikai helyzettel. „Vannak konfliktusok és válságok, amelyek sok ember számára egyre közelebb kerülnek, és nem javulnak” – magyarázza. Ennek eredményeként sokan pesszimistábban látják a jövőt, és azt kérdezik maguktól: „Akarok-e gyerekeket hozni erre a világra?”
Még ha Svájc nem is vesz részt közvetlenül a konfliktusokban, akkor is úgy érzi, hogy érintettek. „Végül is tudjuk, hogy a jövő generációinak újra helyre kell hozniuk mindezt – és ezt senki sem akarja a saját gyermekei számára” – mondta Budliger.

2. A magas költségek halasztást és termékenységi problémákat okoznak.
Budliger szerint a költségek döntő tényezők: „Mind a saját anyagi helyzet, mind a lakhatási és gyermekgondozási költségek jelentős szerepet játszanak.” Sokan még mindig a hagyományos családképet vallják – beleértve a lakhatást is. „Egy kertes ház – sokan ezt szeretnék a családjuknak. De ha a saját otthon álma egyre elérhetetlenebbé válik, egyre kevesebben vállalnak gyermeket – részben azért, mert egy bizonyos ponton ez fizikailag vagy orvosilag már nem lehetséges.”

A múltban a gyermekek fontos szerepet játszottak a nyugdíj-előtakarékosságban is. „Gyermekek nélkül senki sem gondoskodott rólad. Az AHV (svájci öregségi és túlélői biztosítás) bevezetésével ez az ok megszűnt – és a születési arány gyorsan csökkent” – mondta Budliger. Továbbá sokan tudatosan mérlegelik, hogy hajlandóak-e lemondani bizonyos dolgokról a gyermekekért. „A gyermekek jelentős anyagi terhet jelentenek – az emberek manapság jobban tudatában vannak ennek, és gyakrabban döntenek úgy, hogy nem vállalják őket” – magyarázza a demográfus.

3. Összpontosíts az önmegvalósításra
A közösségi média generációjában és a „kimaradástól való félelem” (FOMO) idején az önmegvalósítás sokkal nagyobb prioritást élvez, mint korábban. „Manapság bármi lehetsz és bármit megtehetsz – és ezt akarják az emberek” – mondja Budliger. A világ felfedezésének vagy a hobbik és a karrier révén való önfejlesztésnek a vágya sokkal erősebbé vált a közösségi médiának köszönhetően. „Az emberek nem akarnak semmiről lemaradni – még a gyerekek miatt sem.”

A közösségi média korában sok fiatal inkább utazik, a saját céljait követi, és nem hagyja, hogy a gyerekek visszatartsák őket. (Szimbolikus kép) 20 perc/Matthias Giordano
A demográfus szerint ez azt is jelenti, hogy az emberek később kezdenek el családtervezést: „Csak akkor kezdődik általában a konkrét beszélgetés a gyermekvállalási vágyról, amikor a nem családi célok 70 százaléka megvalósult.”

4. Munka és karrier
A szakmai kiteljesedés és a karrierfejlesztés iránti vágy mellett a család és a munka összeegyeztetése továbbra is komoly kihívást jelent, magyarázza Budliger. „Az úgynevezett „anyasági büntetés” különösen Svájcban hangsúlyos. A gyermekes nők általában soha nem érik el újra a korábbi fizetési szintjüket.”
Továbbá a szakértő bírálja a svájci napközi modellt: „A gyermekgondozás drága, és gyakran túl kevés a hely.” Egy tanulmányra hivatkozik, amely szerint ha a nők három gyermeket szeretnének, akkor a legnagyobb esélyük van természetes úton elérni ezt a célt, ha 23 évesen válnak először anyává. „Ez ma már nehezen elképzelhető – sok nő még mindig tanul ebben a korban.”

5. Emancipáció
A gyermektelenség stigmája elmúlt – „szerencsére” – mondja Budliger. Hozzáteszi azonban: „Minél társadalmilag elfogadhatóbbá válik a gyermektelenség, annál több nő dönt úgy, hogy nem lesz anya.” A partnerkapcsolatok jelenleg kevésbé népszerűek. „A nők már nem függenek a férfiaktól – és inkább egyedülállók maradnak, mintsem hogy a rossz partnerrel legyenek.”

Továbbá jelentősen megnőtt a társadalmi nyomás, hogy az ember sok időt töltsön a gyerekeivel. „Régebben a szülők egyszerűen kiküldtek minket játszani az erdőbe, vagy gyakrabban hagytak minket magunkra – ma már elvárják, hogy a gyerekeket folyamatosan szórakoztassák, gyakran drága tevékenységekkel vagy kütyükkel.” Amikor a szülők látják, hogy mennyi időt és energiát igényel valójában egy gyermek, sokan tudatosan úgy döntenek, hogy nem szánnak rájuk még egy kis időt. Budliger hangsúlyozza, hogy a régi struktúrák nem voltak jobbak – „de automatikusan több gyermekhez vezettek”.

Stoffán György
Forrás: 20Minuten