2015-ben több mint egymillió ember érkezett a kontinensre biztonság és jobb élet reményében, ami a második világháború vége óta a legnagyobb népességmozgást jelentette.

Abban az évben Angela Merkel volt német kancellár kijelentése – „Wir schaffen das” – reményt keltett abban, hogy Európa legyőzi a válságot. A lelkesedés azonban rövid életű volt. A migránsok hirtelen beáramlása nyomást gyakorolt a menekültügyi rendszerekre, kulturális vitákat szított, és táplálta a populista mozgalmak, különösen a szélsőjobboldali pártok felemelkedését, amelyek megduplázták képviseletüket az európai kormányokban.

A hozzáállás megváltoztatása és a határok megerősítése A biztonsági aggodalmak, a gazdasági bizonytalanság és a politikai polarizáció közepette a 2015-ben határaikat megnyitó kormányok kerítésekhez, járőrözéshez és tengeri megállapodásokhoz kezdtek folyamodni a migráció korlátozása érdekében. Európa most visszatérő kérdésekkel néz szembe: valóban változott-e valami 2015 óta?

Az Európába irányuló migráció hagyományosan öt fő útvonalon zajlik:

• Nyugati útvonal – Ceután, Melillán és Spanyolország szárazföldjén keresztül;

• Központi útvonal – Olaszországba és Máltára;

• Keleti útvonal – Cipruson, Görögországon és Bulgárián keresztül;

• Atlanti útvonal – a Kanári-szigetekre;

• Nyugat-balkáni útvonal – Észak-Macedónián, Montenegrón és Szerbián keresztül.

A legkevésbé használt útvonal továbbra is a keleti határátkelőhely, amely körülbelül 6000 kilométer hosszan húzódik az EU keleti szárnya mentén. 2015-ben a kelet-mediterrán és a nyugat-balkáni útvonalak tették ki a csalárd átkelések 90%-át, melyeken túlnyomórészt szíriaiak, afgánok és irakiak kerülték a veszélyes Líbia-Olaszország útvonalat.

Bár a kockázatok továbbra is magasak, a közép-mediterrán útvonal továbbra is az egyik fő belépési útvonal. 2025-ben az átkelők 38%-a itt koncentrálódott, ezt követte a keleti útvonal – 28%-kal. A migránsok profilja azonban megváltozott: a határt átlépők többségét ma már Bangladesből, Egyiptomból és Afganisztánból érkező migránsok alkotják, ami a geopolitikai és gazdasági változásokat tükrözi.

Illegális határátlépések és menedékjog iránti kérelmek: két párhuzamos történet 2015-ben Európában 1,8 millió illegális határátlépést regisztráltak, ami minden idők legmagasabb értéke. Később a határzárak és a világjárvány jelentősen csökkentette a számokat, de ismét emelkedtek, és 2023-ra elérték a 380 000-et. 2025 szeptemberéig 133 000 átkelést jelentettek, ami 20%-kal kevesebb, mint 2024 azonos időszakában, de megtartotta az évszakos ritmust – a csúcsok a meleg időszakokban jelentkeznek.

A menedékjog iránti kérelmek száma hasonló tendenciát követett: a 2015–2016-os 1,3 milliós csúcsról 2020-ra, a világjárvány alatt kevesebb, mint a felére csökkent. 2023-ban a számok ismét megközelítették a válságidőszak szintjét, és 2025 első felében 399 000 kérelmet regisztráltak – 23%-kal kevesebbet, mint 2024-ben.

A származási országok és az előnyben részesített úti célok módosítása 2015-ben a menedékkérők legnagyobb száma Szíriából (50%), Eritreából (8%) és Irakból (7%) érkezett. 2025 közepére az afgánok (20%), a venezuelaiak (19%) és a szomáliaiak (5%) váltak a domináns csoportokká.

Németország , amely egykor a fő célország volt, 40%-os csökkenést regisztrált a kérelmek számában, megelőzve Franciaországot és Spanyolországot. A menekültek hazatérése a szíriai háború után A szíriai polgárháború volt a migráció fő mozgatórugója az elmúlt évtizedben. A 2011-es megtorlás több mint félmillió szíriait küldött Európába, de Damaszkusz 2024 decemberi eleste a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) előtt megváltoztatta a trendet. Egyre több szíriai fejezi ki vágyát, hogy hazatérjen. Németország, az EU-ban a szíriai menekültek legnagyobb befogadója bejelentette, hogy a menekültek többé nem jogosultak menedékjogra, Friedrich Merz jelenlegi pénzügyminiszter pedig az önkéntes hazatelepülést szorgalmazza Szíria újjáépítése érdekében – ezt a politikát más európai államok már fontolgatják.

A szíriaiak és afgánok – különösen az afgán nők, akiket az Európai Unió Bírósága a tálib rezsim üldözött csoportjaként ismert el – azonban továbbra is magas szintű védelemben részesülnek.

Bár a migránsok száma csökkent, a migráció továbbra is központi kérdés az európai politikában. A közelmúltbeli választások előtérbe helyezték a szigorúbb határellenőrzés és a felgyorsított kitoloncolások iránti igényeket. Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA) figyelmeztet, hogy a jelenlegi csökkenés átmeneti, ciklikus tényezők okozzák, nem pedig stabil tendencia. A kérelmek feldolgozásában továbbra is magasak a hátralékok, és az útvonalak megváltoztatása gyorsan megfordíthatja a csökkenő tendenciát.

Az új migrációs és menekültügyi paktum 2026 közepére tervezett hatálybalépésével az Európai Unió dilemmával néz szembe: hogyan találja meg az egyensúlyt az elrettentés és a szolidaritás között, miközben megőrzi a 27 tagállam egységét.

stoffán
Fotó: Euractiv