Jeruzsálemi terrortámadás: hétfő reggel két palesztin terrorista fegyverrel rontott egy zsúfolt busz utasaira és a megállóban várakozókra. A menekülő emberek között azonban akadt két olyan ortodox zsidó férfi is, aki nem a biztonságot kereste, hanem a gyilkosok megállítását határozta el. Hősi helytállásuknak köszönhetően a tragédia nem követelt még több áldozatot, de a látható és láthatatlan sebek hosszú időre velünk maradnak – emelte ki Steiner Zsófia, a Gut Sábesz és az Egység főszerkesztője.

A JERUZSÁLEMI TERRORTÁMADÁS ÁLDOZATAI ÉS HŐSEI

Hétfő reggel iszonyatos tragédia rázta meg Izraelt és a zsidó világot. Két palesztin terrorista fölszállt egy zsúfolt buszra és tüzet nyitott a munkába és iskolába siető az utasokra. Az utasok és a megállóban várakozók a reggeli csúcsforgalomban araszoló autók közé rohantak, hogy menedéket keressenek a vérszomjas támadók elől.
Azonban voltak, akik a menekülő tömeggel szembe rohantak: nem el a támadóktól, hanem feléjük.

Saját biztonságukkal mit sem törődve futottak, hogy megállítsák a vérengzést. Elsőként két fiatal férfi ért oda. Talán nem is ismerték egymást, ám két dolog összekötötte őket. Az egyik a tenni akarás, a másik az, hogy mindketten az ún. ultra-ortodox, vagy háredi zsidó közösséghez tartoztak. És bár nem jellemző, hogy a háredi férfiak fegyvert viseljenek, ők mégis mindketten felfegyverezve érkeztek.

Egyikük, egy jesivabócher, tavaly szerzett fegyvertartási engedélyt, amikor megörökölte nagyapja pisztolyát, a másikuk a nemrégiben felállított, háredi férfiakból szervezett katonai egységben szolgál. Ők azok, akik megállították a vérengzést, annak ellenére, hogy egyikük megsérült közben.
Rajta kívül több, mint húsz ember sérült meg. Van, aki a terroristák golyóitól. Van, aki menkülés közben. És vannak, akik nem látható sebeket hordoznak hétfő óta: a gyász, a félelem, a szorongás, a rémálmok és a túlélők bűntudatának sebeit.

HAT ÁRTATLAN ZSIDÓ EMBERT GYILKOLTAK MEG

És vannak hatan, akiket már hiába várnak haza a szeretteik. Ők azok, akiknek életét kioltották a gyilkos terroristák.
A 79 éves Dr. Mordechai Steintzeg, bár kardiológusként érkezett az Egyesült Államokból Izraelbe, mégis különleges kenyereivel vált híressé. A Dr. Mark pékséglánc megteremtője melegszívű, gondoskodó ember volt, aki a dolgozóit és a vevőit egyaránt szeretettel vette körül. A támadásban egy 60 éves nagymama is életét vesztette. Sarah (Sarita) Mendelson a Bné Akiva ifjúsági mozgalom egyik tartóoszlopa volt, anyai szeretettel gondoskodva a gyerekek és a fiatalok neveléséről.

Az áldozatok között van két fiatalember is. A 28 éves Yisrael Metzner rabbiról az ismerősei azt tartják, kevés szó, sok tett jellemezte. Fiatal özvegy és három kisgyermek maradt utána. A 25 éves Yaakov Pinto pedig csak egy éve házasodott meg és vándorolt Izraelbe Spanyolországból, hogy tanuljon és feleségével közös családot építsen.
A 43 éves Yosef David rabbi a jesivájába igyekezett, a buszmegállóban érte a halálos lövés. Ramoti szomszédai azt mondják, egy igaz embert veszített el vele a világ.

A MISKOLCI REBECEN NAGYBÁTYJA IS AZ ÁLDOZATOK KÖZÖTT

Ugyancsak a jesivájába igyekezett Levi Yitzhak Pash rabbi, a Kol Tóra jesiva gondnokaként segített a bócherekenek, hogy mindig mindenük meglegyen és az iskola élete zökkenőmentesen haladjon. Mindig azt nézte, hogy tud segíteni. Élete utolsó cselekedete is a másokról való gondoskodásról szólt. Aznap reggel sikerült magának fuvart szereznie az iskolába, ám amikor meghallotta, hogy valaki nagyon siet, mert el kell érnie egy orvosi időpontot, akkor átadta neki a helyét az autóban. Én majd megyek busszal, mondta.

Pash rabbi egyik unokahúga, Braun Jehudit rebecen férjével a miskolci Zsidóházat vezeti. Édesapja, Slomo Segal rabbi lapunknak elmondta, hogy unokatestvére a berdicsevi Lévi Jicchák rabbiról kapta a nevét. Édesanyja, az áldott emlékű Cipora Pash, Jehuda Brandwein rabbinak, a sztretini rebbének volt a második lánya. Édesapja, Slomó Pash rabbi – legyen hosszú élete! – Németországból származó holokauszt-túlélő. Levi Yitchak Pash negyedik gyermek volt, két bátyja és egy nővére volt. „Gyermekként Itziknek hívták — különösen kedves volt és mindenki nagyon szerette. Sokat csintalankodott és szeretett másokat megtréfálni.

Nagyobb korában jesivában tanult, majd később gyönyörű családot alapított.” – emlékszik vissza meggyilkolt unokatestvérére. – „Többnyire családi ünnepségeken találkoztunk vele, és a melegség, a kedvesség, a szemeiben csillogó fény mindig ugyanaz maradt. Ezt bizonyítja az a végső szeretetből fakadó tett is, amelyet azon a reggelen hajtott végre.”

Az áldozatok, legyen áldott az emlékük, a rabbik, a tanuló, az oktató, a gondnok, az orvosból lett pék. Mind egy-egy világ, amelyet a sötét gonoszság döntött romba. Hozzunk fényt az emlékükre, tegyük egy-egy micvával jobbá a világot!
(Neokhon)