Az oroszországi adományozási és önkéntességi válság kihat az orosz katonák támogatására a frontvonalban. Az orosz állampolgárok már nem hajlandóak pénzzel vagy felszereléssel hozzájárulni az úgynevezett „különleges katonai művelethez” Ukrajnában. Az invázió első hónapjaiban az oroszok jelentős összegeket adományoztak a hadsereg felszerelésének és ellátmányának megsegítésére. Most azonban az önkéntesek panaszkodnak, hogy az adományok drámaian csökkentek. „Mindenki nagyon fáradt. Jelentősen csökkentek a hozzájárulások, az adományok és az emberek általános reakciója is egyre rosszabb” – mondja Natalia a Brjanszki régióból.

Hozzátette, hogy a csökkenés különösen február óta szembetűnő, amikor a tűzszünetről szóló hírek felmerültek: „Az emberek úgy vélik, hogy már nincs szükség segítségre, hogy minden hamarosan megoldódik.” Egy másik önkéntes, a belgorodi régióból származó Ruslan, teljesen felhagyott az adománygyűjtéssel, miután megtudta, hogy a katonák az adományozott pénzt kurvákra költötték. Úgy éreztem magam, mint egy bolond, akit valójában kuplerájra gyűjt a katonáknak.

Kiderült, hogy a harcosok, akiknek körülbelül 100 000 rubelt (körülbelül 1060 eurót) küldtem, még aznap az egészet egy fürdőházban költötte el prostituáltakkal.

A kurszki régióból származó Elena azt mondja, hogy eleinte az emberek szívesebben adományoztak, mert azt hitték, hogy a háború gyorsan véget ér: „Nincs vége. És kevés a hajlandó ember.” „Jelenleg a katonák egy személytől legfeljebb 10 000 rubelt, körülbelül 100 eurót kapnak, de félévente egyszer. A többi adomány átlagosan 300-500 rubelt (3-5 eurót) tesz ki. Korábban könnyedén össze tudtam gyűjteni 100 000 rubelt (1000 eurót) egy nap alatt. Ez volt a háború kezdete” – magyarázza Elena.

Az önkéntesek kimerültségről, csalódottságról és az adományok drasztikus csökkenéséről beszélnek a háború első hónapjaihoz képest. Amikor a katonákat nem védelmezőként, hanem fenyegetésként tekintik.

A határvidéken élőknek „egyszerűen elegük van a hadseregből. Ráadásul most már nem védelmezőként, hanem fenyegetésként tekintenek rájuk.” Sebekinóban például senki sem akar lakásokat bérbe adni a katonaságnak. Az autómosókban, parkolókban, üzletek közelében kérik, hogy ne parkoljanak katonai járműveket, attól félnek, hogy jön egy drón. „Sok baleset történik a katonákat is érintve. Sok olyan eset van, amikor tankokkal zúztak össze autókat.

Személy szerint még nem hallottam, hogy bármelyikük is börtönbe került volna emiatt” – mondja egy másik önkéntes. Ruslan így összegzi: 2022 februárjában mindenki azt mondta szeretteinek: „Egy hét múlva vége mindennek.” Most pedig a szülők mondják ugyanezeknek a gyerekeknek: „Ha meglátjátok a katonáinkat, menjetek át a másik oldalra.”
sgy.