Minden politikai oldal a maga hasznára hajtja ezt az ügyet, noha nincs is ügy. A rengeteg hazudozás, az esztelen állítások, a gyűlöletkeltés magasiskolája jellemzi az ellenzéki kirohanásokat, és fertőzi az amúgy sem túl békés közhangulatot. A hazai ellenzék a legocsmányabb emberi tulajdonságokra épít, és ezt az építkezést nagyban segítik azok a szánalmasan rossz tanácsadók, akik a kormányt eszement tanácsokkal láthatják el. Rengeteg a pénzhajhász, a nemzeti érzelműnek hazudott ülepfényesí-tő, aki a saját primitívségénél tovább nem lát, mert nem is képes látni, ezért drámaian rossz tanácsokkal látja el ez a stáb a politikusainkat. Az ellenzéki tanácsadók, a mieinkhez képest igazi profik.

Nem hiszem, hogy a Hatvanpuszta-ügyet, mint az ellenzék által felkapott támadási felületet, nem lehetne nagyon egyszerű módszerrel leépíteni. Ehelyett a titkolózás, a mellébeszélés, a hazugságnak is nevezhető ködösítés, a magas lóról való cinikus és lenéző magatartás valósul meg, a tanácsadók ostobaságából eredően. A trágár lódoktor olyan állításokat fogalmaz meg, amelyek már-már nevetségesek, de a plebsz elhiszi, mert a gyűlölete nagyobb, mint a józan ítélőképessége. Épp ezért, képes magánlaksértést elkövetni, létrákról fényképezni, és gondo-latban már a csomót is megkötötte a kötélen, amihez már csak a lámpavasat kell megtalálnia.

Nos, mindez nem teljesen a trágár, proli lódoktor hibája, hanem a kormány-kommunikációé és az értelmi és erkölcsi képességeik minimumán lévő tanácsadóké is. Vannak a hatvanpusztainál sokkal nagyobb birtokok, magánterületek, kastélyok, ám azoknak a tulajdonosai nem barátai és rokonai Magyarország miniszterelnökének. Feléjük nem árad az irigységből fakadó zsigeri gyűlölet. Sok köztük a kommunista, így ők nem zavarják a lódoktort és irigy proletárjait.

Hatvanpuszta? Az más! Ott az Orbán-gyűlölet irányít mindent, és a rossz, erőszakos, cinikus kommunikáció csak ráerősít erre a vad, pórias utálatra.

Csak felteszem a kérdést az illetékeseknek:
– Nem lett volna jobb és békésebb megoldás, ha a proli lódoktor tüntetését a vendéglá-tással szétverték volna a tulajdonosok? Ha szakszerű vezetéssel kisebb csoportokban beengedik a lódoktor hőbörgőit? Ha némi süteménnyel, borral és üdítővel megkínálják a – hívatlan – de ennek ellenére szeretettel fogadott vendégeket? Ha megmutatják az állatokat, a birtok csodaszép épületeit, a „csillagkapuval” felszerelt, a lódoktor által te-lehazudott pincét? Nem lett volna jobb és barátságosabb, ha beszélgetéssel, és egyszerű vendéglátással lejáratták volna a hőbörgő és hazudozó politikai niemandokat? De! Jobb lett volna! Csak a magas lóról nehéz effélére gondolni.

A cinizmus, a nagyképűség, a mellébeszélés és a botor tagadás, a válaszra sem méltatás to-vábbi gyűlöletre és további vádakra ad alapot. Ez a mai magyar közélet rákfenéje. A társa-dalmi feszültség meg emiatt is egyre nő.

Ezt a feszültséget, csak méltósággal, alázattal, emberi hozzáállással és szeretettel lehet le-győzni. Hatvanpusztán is! Bármi mást is mondanak a fizetett tanácsadók!

Nem megoldás a véleményformálók – lódoktoréhoz hasonló – trágárkodása, mások idiótázása, vagy a vita arról, ki kezdte a sajtóban a „csúnya beszédet”. A nemzeti média ugyanis nem engedheti meg magának a trágárkodást, a cinizmust, az idiótázást, mert úgy, elveszti a saját méltóságát… akárhányas is a Fideszes pártkönyvének a száma. Az intelligencia vagy a proliskodás ugyanis nem a pártkönyv számán és a „hűségért” kapott összegeken múlik. Ma-gyarország és a jobboldaliság pedig, nem szerencsejáték, nem rulett-asztal, vagy francia kártya.

A bajok egyre csak sereglenek, a kommunikáció ennek megfelelően napról-napra nagyképűbbé válik, az indulatok egymásnak feszülnek és mindent elborít a gyűlölködés. Ez pedig, végzetes. Nem csak a politikai pártokra nézve, hanem az egész magyar társadalmat tekintve.

Tessék szíves lenni tehát, ingyen sétákat szervezni Hatvanpusztán, ingyen kávét, süteményt és üdítőt osztani a látogatóknak, és szépszerével elmagyarázni nekik a hely történetét: Miért je-lent értéket az, amit ott látnak, s az értéket miért fontos megbecsülni, sőt, miért kellene akár köszönetet is mondani azoknak, akik nem hagyták ebek harmincadjára a főhercegi birtokot? A szíves fogadtatás, az emberi hang, a szép szó, hegyeket mozgat meg.

A nép – a lázadó és tüntető, a felhergelt –, másként érez, másképpen gondolkodik, mint a harminc éve milliókat kereső szánalmas elit, amely ma már egyáltalán nem „népkompatibilis”. A jólét, a pénz, hályogot rakott az „elit” szemére és a szívére is. Parlamenten kívül és belül… Ezzel a hályoggal viszont nem lehet lelátni a plebszre, a hétköznapi emberre. Nem lehet felfogni a nép szellemiségét, fájdalmait, problémáinak sokaságát. Csak hergelni és gyűlöletre uszítani lehet, de az elsöpri az uszítót is. Ezért hát, jó volna a nép köreiből is mielőbb felfogadni tanácsadókat – 2026-ra készülve. És mihamarabb meg kell megszervezni azt a hatvanpusztai, süteményes, üdítős látogatást…

(Stoffán)