Egy vezető német tudósokból álló csoport felfedezte, hogy az mRNS injekciókból származó tüskefehérje bejut a sejtekbe, és „klasztereket” alkot. Ezek a gócok, amikor a szív sejtjeiben képződnek, gyulladást okoznak, ami előzetes figyelmeztetés nélkül halálos szívmegállást vált ki.

A tanulmány eredményei úgy tűnik, hogy azonosították a hirtelen szívmegállások globális növekedésének kiváltó okát, amely a „vakcinák 2021 eleji nyilvános bevezetése óta” tombol a beoltottak között.
A meglepő tanulmányt Dr. Rolf Schreckenberg és csapata végezte a gießeni Justus-Liebig Egyetemről és a hannoveri orvosi egyetemről. Eredményeiket a Frontiers in Immunology című orvosi folyóiratban tették közzé.

Dr. Schreckenberg és csapata megdöbbentő bizonyítékokat tárt fel, amelyek az mRNS-vakcinákat számos szív eredetű mellékhatással, köztük szívizomgyulladással kapcsolják össze. Kutatásuk kimutatta, hogy a Pfizer és a Moderna COVID-19 vakcinák által termelt tüskefehérjék nemcsak az immunválaszok “átprogramozásának” fő hozzájárulói, hanem központi szerepet játszanak a szívkárosodáshoz vezető gyulladásos eseményekben is.

A tanulmány aprólékosan megvizsgálta a tüskefehérjék viselkedését emberi szívsejtekben (kardioizomsejtekben) a Pfizer és a Moderna mRNS-injekcióiból származó mRNS-sel transzfektálva azokat.
Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy nyomon kövessék a tüskefehérje-monomerek transzlációját, hasítását és aggregációját az emberi sejtekben, valamint a molekuláris klaszterek kialakulását, amelyeket a sejtes stresszhez és gyulladáshoz kötöttek.

A kutatók fejlett technikák alkalmazásával elemezték, hogyan viselkednek a tüskefehérjék különböző emberi sejtvonalakban, beleértve a HEK-293 és a HeLa sejteket, és képesek voltak megfigyelni a szívsejtekben kifejezetten előforduló aggregációs mintázatot.

A kutatók azonosítani tudták, hogy a tüskefehérjék aggregációja közvetlen szerepet játszik a szívkárosodás okozásában. A kutatás megállapította, hogy mind a Pfizer, mind a Moderna vakcinái kétféle tüskefehérje-monomer termelődését váltották ki.

A tüskefehérje monomerek azok az összetevők, amelyek immunválaszt váltanak ki.
Ahogy a monomerek bejutottak a sejtekbe, egy furin nevű enzim hasította el őket, létrehozva az S1 alegységet, amely központi szerepet játszik az immunaktivációban. Az eredmények azonban ezzel nem értek véget. A tanulmány valami nyugtalanítóbbra is rábukkant.

A csapat felfedezte, hogy a „vakcinációt” követő órákon belül ezek a tüskefehérjék nagy, ragadós klaszterekké kezdtek aggregálódni, különösen az emberi szívsejtekben. Ezek a fehérje-aggregátumok nem véletlenszerűen képződtek, hanem nagyon következetes módon.
Általában a csomósodás oly módon történt, hogy oxidatív stresszt okozott, gátolta a sejtek növekedését, és ami a legfontosabb, gyulladásos választ váltott ki. Ezek a reakciók mind a szívizomgyulladás gyakori jelei, amely állapot a szívben begyullad.

A kutatás egyik legaggasztóbb aspektusa az volt, hogy más sejttípusokkal ellentétben a tüskefehérjének csak az S1 alegysége szabadult fel a környező környezetbe, míg a ragadós aggregátumok a szívsejtekben maradtak.
Ez a megállapítás komoly kérdéseket vet fel ezen visszatartott fehérjék szervezetre gyakorolt lehetséges hosszú távú hatásaival kapcsolatban, különösen azoknál, akiknél nagyobb a fogékonyság a vakcina által kiváltott szívgyulladásra.

Dr. Schreckenberg tanulmánya egy kulcsfontosságú bizonyítékkal bővíti az egyre növekvő bizonyítékok körét, amelyek arra utalnak, hogy a szívizomsejtekben a tüskefehérjék aggregációja kulcsfontosságú mechanizmus lehet a súlyos szívizomgyulladás és más szívproblémák mögött az mRNS „vakcinációt” követően.

A kutatás megkérdőjelezi, hogy az mRNS-injekciók lehetséges mellékhatásainak teljes spektrumát megfelelően feltárták-e, és hangsúlyozza a tüskefehérjék szervezeten belüli sorsának további vizsgálatának szükségességét.
Ahogy az mRNS-„vakcinák” használata egyre terjed, ez a tanulmány komolyan emlékeztet arra, hogy alapos, független kutatásokra van szükség ezen injekciók hosszú távú biztonságosságával kapcsolatban, különösen tekintettel a veszélyes szívgyulladás potenciális kiváltásában betöltött váratlan szerepükre.

Mivel a szívizomgyulladásos esetek száma a fiatalabb populációkban is növekszik, a tanulmány eredményei arra utalnak, hogy nagyobb átláthatóságra és óvatosságra van szükség a közbiztonság és a megalapozott döntéshozatal garantálása érdekében.

Schreckenberg és kollégái kutatása mélyreható következményekkel járhat a jövőbeli oltásbiztonsági értékelések szempontjából, és fordulópontot jelenthet a COVID-oltásokkal kapcsolatos lehetséges egészségügyi kockázatok teljes skálájáról folytatott vitában.

Mivel az oltások biztonságosságával kapcsolatos aggodalmak egyre nőnek, ez a kutatás valószínűleg fokozni fogja az mRNS-technológia emberi egészségre gyakorolt tágabb hatásait vizsgáló átfogóbb, független tanulmányok iránti igényt.
S.Gy.