Jelminőség romlása vagy teljes elvesztése „Az eredmény a rádiókommunikáció zavara” Intenzitás szerint osztályozva A Napnak meglehetősen aktív éve volt 2024-ben, számos napvihart küldve nekünk, ahogy közeledett a napciklus csúcsa. De a folyamat nem ért véget: egy újabb erős napkitörést vetett a Naprendszerbe a 4087-es napfoltrégióból. Nagyságát tekintve a napkitörést X2,7-es erősségű kitörésként osztályozták. A legkisebb kitörések a B osztályba tartoznak, ezt követi a C, M, és a legerősebb kategória, az X, a betűt követő számok pedig az adott kategórián belüli intenzitást jelzik. „A földrengések Richter-skálájához hasonlóan minden betű a kibocsátott energia tízszeres növekedését jelenti. Tehát az X tízszer erősebb, mint az M, és százszor erősebb, mint a C” – magyarázza a NASA Tudományos Vizualizációs Stúdiója. „A C osztályú napkitörések túl gyengék ahhoz, hogy észrevehetően befolyásolják a Földet. Az M osztályú kitörések rövid ideig tartó rádiókommunikációs zavarokat okozhatnak a sarkokon, és kisebb sugárzási viharokat, amelyek veszélyeztethetik az űrhajósokat. Bár az X az utolsó betű, vannak olyan napkitörések, amelyek teljesítménye több mint tízszerese az X1-nek, így az X osztályú napkitörések meghaladhatják a 9-es osztályt.”
Nincs veszély a biológiai életre. A SpaceWeather.com jelentése szerint a 4087-es napfoltrégió egy kisebb, de még mindig jelentős, X1,2-es osztályú napkitörést indított el tegnap, ami rövid ideig kiesést okozott a rövidhullámú rádió-kommunikációban Amerikában . Ez a kitörés koronakidobódással (CME), a plazma és a mágneses mező nagymértékű kilökődésével társult a napkoronából. Felelős a Föld légkörébe hulló energikus protonok felgyorsításáért is, ami S1 osztályú sugárzási viharriasztást vált ki. Ezen a szinten nincs veszély a biológiai életre, bár a radioaktivitás befolyásolható. Nem valószínű, hogy a kidobódásból származó koronális anyag eltalálja a Földet, a NASA modelljei szerint az a Merkúrhoz és a Vénuszhoz fog csapódni. Röviddel ezután azonban egy M osztályú napkitörés történt, amelynek egy része ütközhetett a Földdel, magával hozva az aurora borealis-t. Jelminőség romlása vagy teljes elvesztése A NOAA Űridőjárás Előrejelző Központja szerint a május 14-én, UTC szerint 08:25-kor bekövetkezett X2.7-es kitörés várhatóan nem hozott létre olyan CME-t, amely ütközne a Földdel. „Az ilyen mértékű kitörések nem gyakoriak” – jegyzik meg a szakértők, hozzátéve, hogy „a nagyfrekvenciás (HF) rádiójelek felhasználói átmeneti romlást vagy a jel teljes elvesztését tapasztalhatják a Föld megvilágított részének nagy részén”. Bár a csillagászok figyelmeztethetnek a CME-kre, mivel az anyag órákon vagy napokon belül elérheti bolygónkat, a napkitörések fénysebességgel terjednek, így csak akkor vesszük észre őket, amikor hatásuk eléri a Földet. Ezek magukban foglalhatják a rádióhullámok okozta interferenciát. „Az eredmény a rádiókommunikáció zavara” „A röntgen- és extrém ultraibolya (EUV) sugárzás megnövekedett szintje a Föld megvilágított oldalán található ionoszféra alsó rétegeinek ionizációjához vezet” – magyarázza az Űridőjárás-előrejelző Központ. „Normál körülmények között a nagyfrekvenciás (HF) rádióhullámok az ionoszféra felső rétegein keresztüli fénytörés révén támogathatják a nagy távolságú kommunikációt. Amikor kellően erős napkitörés történik, az ionoszféra alsó, sűrűbb rétegeiben (a D rétegben) ionizáció történik, és a rétegekben lévő elektronokkal kölcsönhatásba lépő rádióhullámok energiát veszítenek a D réteg sűrűbb környezetében bekövetkező gyakoribb ütközések miatt” – magyarázzák a szakemberek. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ez a HF rádiójelek romlásához vagy teljes elnyelődéséhez vezethet. „Az eredmény rádiókommunikációs kimaradás – a HF-kommunikáció teljes hiánya, ami főként a 3-30 MHz-es sávot érinti.” Az AR4087 a következő napokban további napkitöréseket és CME-ket indíthat el, azzal a lehetőséggel, hogy a Föld a tűzvonalba kerülhet, miközben a látóterébe kerül.