Dr. Mellár Tamás független országgyűlési képviselő, a Gazdasági bizottság alelnöke, a KSH volt elnöke kezdeményezi dr. Kincses Áron KSH-elnök személyes meghallgatását a KSH jövedelmi szegénységi adataival kapcsolatos manipulációgyanú tisztázásáról.
Két magyar kutató, Tátrai Annamária és Gábos András arról írt, hogy furcsa ellentmondások vannak a KSH szegénységről szóló statisztikáiban.

Valamilyen módon manipulálhatták az elmúlt években a hazai szegénységi mutatókat, legalábbis elég egyértelműen erre utalnak egy, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jövedelmi szegénységi adatait vizsgáló kutatás eredményei. Szakértők szerint a jóhiszemű feltételezés is az, hogy valamilyen súlyos szakmai hiba történt, a kevésbé optimista forgatókönyv azonban a kormányzati narratívának megfelelő csalás.

Bármelyikről van szó, nagyon súlyos következményekkel járhat, amelyek messze túlmutatnak a szegénységi adatokon, és megrengethetik a hivatalos hazai statisztikákba vetett, eddig is törékeny bizalmat. Kérdésünre a KSH határozottan visszautasította a szándékos manipuláció vádját.

A szegénységet több – nemzetközileg is használt – mutatóval mérik, és ezek rendre látványosan javultak az elmúlt években Magyarországon. Nem volt ez másképp az úgynevezett relatív jövedelmi szegénységben élők arányával sem. Ez a szám azt mutatja meg, hogy a népesség hány százaléka él egy bizonyos jövedelmi szintnél kevesebb pénzből. Viszonyítási pontként nem a leggyakrabban használt számtani átlagot használják, hanem az úgynevezett medián 60 százalékát veszik referenciapontnak. A medián az az érték, aminél épp annyi embernek több a jövedelme, mint amennyinek kevesebb. Megnézik tehát ezt a középértéket, kiszámolják, mennyi a 60 százaléka, és ott húzzák meg a szegénységi küszöböt. Ha tehát az egy főre jutó medián jövedelem évi 3 millió forint, akkor a mutató alapján mindenki relatív szegénységben él, akinek 1,8 millió forint alatti a jövedelme. Nagyjából ez volt a helyzet 2023-ban. Ez az arány a 2010-es évek második felében nagyon látványosan csökkent Magyarországon. Míg 2015-ben a teljes magyar lakosság 14,5 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, 2021-ben már csak 12,1 százalék. Más kérdés, hogy innen két év alatt visszaemelkedett a mutató értéke a 2015-ös szint fölé. Már ez a mozgás sem tűnik teljesen indokoltnak, hiszen romlott ugyan a gazdasági helyzet, annyit azonban nem, ami megmagyarázna egy ilyen éles fordulatot. Az arányszám mögötti konkrét adatok azonban ennél is súlyosabb anomáliákat mutatnak.

Érdekes, hogy 2017-től látványosan megugrott azoknak a száma, akiknek a jövedelme éppen hogy csak meghaladta a szegénységi küszöböt, míg azok száma, akiké éppen csak elmaradt ettől a szinttől, szintén elég látványosan csökkent. Azaz úgy tűnik, mintha a szegények egy részét a statisztikákban egyszerűen áttuszkolták volna a szegénységi küszöbön, ezzel javítva a mutatót.

A jövedelemhez hasonló társadalmi mutatószámok eloszlása jellemzően egy harang alakú görbével írható le. Ezt az úgynevezett hisztogrammal szokták szemléltetni. Jelen esetben meghatároznak különböző, például 100 eurónként felfelé lépkedő sávokat, és minden sáv esetében egy oszloppal jelzik, hogy hány ember jövedelme esik éppen abba a 100 eurós sávba. Ahogy haladunk felfelé a jövedelmi sávokban, egy darabig az egyes kategóriákba tartozó emberek száma emelkedik, majd egy ponton csökkenni kezd, így alakul ki a más területekről is ismert harangalak. Ez annyira alaptézis a statisztikában, hogy sok esetben, például választásokon is a csalások kiszűrésére használják az ilyen harang alakú normális eloszlástól való eltérést. Márpedig itt épp ilyen eltérések vannak. Ráadásul nagyon látványos eltérések.

A megkérdezett szakemberek is azt mondták, hogy ilyen normál esetben nem fordulhat elő. Adminisztratív vagy szabályozási dolgok okozhatnak hasonló kiugrást, és ilyet láttunk is például a közbeszerzéseknél, amelyek eléggé besűrűsödnek a különböző értékhatárok körül. Ez azonban – még ha jó eséllyel erősíti is a korrupciót – összességében a szereplők racionális viselkedéséből ered, ha meg lehet úszni egy eljárást egyszerűbben egy adott érték alatt, akkor akik éppen csak átlépnék ezt a határt, igyekeznek alatta maradni. A jövedelemnél azonban egyértelműen úgy tűnik, hogy nincs ilyen tényező. Ez pedig arra utal, hogy a KSH adatai nem mutathatnak valós képet, azokba valahogyan utólag, az adatfelvétel után nyúlhattak bele. Ezt erősíti az is, hogy az egyik évben például 322 egyfős háztartás jövedelmének összege fillérre pontosan megegyezik egymással (egészen pontosan 3 996,3110974 euró).

A jóhiszemű elképzelés az, hogy az adatok feldolgozásánál történhetett szakmai hiba. Egy szakértő szerint okozhat ilyen problémát, ha a hiányzó adatokat rosszul kezelik, ám ő is hozzátette, hogy ennek még ebben az esetben is jóval előbb ki kellett volna buknia. A kevésbé jóhiszemű megközelítés, hogy az adatokat tudatosan manipulálták, ezzel javítva egy olyan statisztikát, amely miatt elég sok kritika érte a kormányzatot. Az anomáliák egyébként az elmúlt két évben szép fokozatosan megszűntek, és ezzel párhuzamosan a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya is visszatért a 2015 előtti magas szintre.

Már az is nagyon komoly probléma, ha a szegénységi adatok nem valós képet mutattak, és ezekben rendül meg a bizalom. Az anomáliákat feltáró kutatók azt írták: az adatproblémák olyan mértékűek, hogy megrendíthetik a hazai és külföldi kutatói közösség bizalmát az egyetlen olyan adatforrásban, amely alapján jövedelmi egyenlőtlenségeket és szegénységet lehet kutatni Magyarországon. Az ügy azonban ennél tovább mutat, ez már nemcsak a szegénységi adatokról szól. Ha ugyanis kiderül, hogy a magyar statisztikai hivatal évekig hamis adatokat közölt, az a teljes intézmény hitelességét áshatja alá. A KSH-t eddig is sok kritika érte, és az adatokkal szembeni bizalom sem volt töretlen. Ha ezek mellé most hivatkozási alap is kerül, az nagyon veszélyes a hivatal szempontjából. Nem segít az sem, hogy az elmúlt hónapokban a KSH-nak más – persze a mostaninál sokkal kevésbé fajsúlyos – hibái, vitás lépései is voltak. Nagyon sokat kritizálták a hivatalt például az inflációs jelentése és ezen belül különösen a háztartási energia, azaz a villany- és gázárak meghatározása miatt.

Az elmúlt hónapokban emellett a külkereskedelmi adatokkal is voltak gondok. A KSH az egyik januári táblázatát utólag javította, ám az új adatsor is láthatóan hibás volt. Ezt ugyan februárban sikerült korrigálni, ám ekkor pedig a gyorsjelentés számaiba csúszott hiba, amit így két nap után át kellett írni. Szinte biztos, hogy ebben az esetben figyelmetlenségből eredő hibákról van szó, ám könnyen előfordulhat, hogy az ehhez hasonló esetek is más megítélése alá esnek, ha korábban igazolhatóan valótlan adatok alapján közölt statisztikákat a hivatal.

Több forrásunk is azt mondta, hogy a hibák eredhetnek abból, hogy a KSH évek óta komoly erőforráshiánnyal küzd.

Így szurkolunk, hogy a KSH hitelessége megmaradjon. Elég csak arra gondolni, hogy az elmúlt években kiemelten népszerű, sok ezer milliárd forintos állományú prémium állampapírok kamatozása az inflációhoz kötött, de ki akarna ilyet tartani, ha nem bízik abban, hogy a hivatalos inflációs adatok a valóságot tükrözik?

Görögországban az euró bevezetésének előkészítésétől a 2008-as válság kibontakozásáig rengeteg valótlan statisztikát produkált annak érdekében, hogy bevezethesse a közös fizetőeszközt, azt követően pedig a valóságban ne kelljen betartania a hozzá társuló költségvetési szabályokat. 2004 és 2010 között az Eurostat tíz alkalommal küldött delegációt Athénba, hogy megpróbálja növelni a görög statisztikai adatok megbízhatóságát. Erre egyébként már csak azért is szükség lett volna, mert azok szándékos torzítás nélkül is csapnivaló minőségűek voltak az elégtelen intézményi kapacitások miatt. De ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel, és 2010 elején az Európai Bizottság ki is mondta, hogy Görögország meghamisította a statisztikai adatait, és nem látta biztosítottnak a statisztikai hivatal függetlenségét és elszámoltathatóságát.

(T.Cs.)