Konkrétan, Sanders úgy gondolja, hogy a keresztények nem alkalmasak a kormány szolgálatára, mert bigottak. Sanders szerint az alapvető keresztény teológia „védhetetlen, gyűlöletkeltő, iszlamofób, és sértés több mint egymilliárd muszlim számára, szerte a világon”.
Íme, mi történt. Russell Voughtnak, Trump elnöknek a Menedzsment és Költségvetési Hivatal igazgatóhelyettesi tisztségére jelölt megerősítő meghallgatásán Sanders felháborodásának adott hangot egy cikk miatt, amelyet Vought 2016. januárjában írt az alma materében, a Wheaton College-ban kirobbant vitáról. Egy politológus professzor, Larycia Hawkins Facebook-bejegyzést tett közzé, amelyben bejelentette, hogy hidzsábot kíván viselni a muszlimokkal való szolidaritás jegyében, és azt sugallja, hogy a keresztények és a muszlimok ugyanazt az Istent imádják.
A keresztény Vought kifogásolta Hawkins posztját, és megvédte Wheatont a The Resurgent című cikkében. A szerdai meghallgatáson Sanders többször idézett egy bizonyos részt, amelyet „iszlámfóbnak” és „gyűlöletkeltőnek” minősített. Vought ezt írta: „A muszlimoknak nem egyszerűen hiányos a teológiájuk. Nem ismerik Istent, mert elutasították Jézus Krisztust, az ő Fiát, és ezzel elítélték saját magukat”.
Teológiailag ebben természetesen nincs semmi kivetnivaló, még kevésbé iszlamofób. Ez egyszerűen egy ténymegállapítás: a keresztény alapvető tanítás, amelyet a Biblia egyértelműen kimond, azt mondja, hogy az örök élet csak a Jézus Krisztusba vetett hit által érhető el. Nem mintha a kizárólagosság csupán a kereszténységre volna jellemző. Természetéből adódóan a legtöbb vallás kizárólagos, különösen, ha az üdvösségről van szó.
Ami a „hiányos teológiát” illeti, a muzulmánokat bármilyen más vallási csoporttal helyettesíthetjük: a keresztények azt is hiszik, hogy a zsidóknak hiányos a teológiájuk, a hinduk, buddhisták, szikhek, zoroasztriánusok és a Jedi Rend Templomának tagságát igénylő britek tízezrei mellett. És természetesen ezeknek a vallásoknak a tagjai valószínűleg úgy vélik, hogy a keresztényeknek hiányos a teológiájuk.

Sanders szerint azonban, egy őszintén vallott vallásos meggyőződés – mint az a nézet, hogy csak egy út vezet az üdvösséghez – fanatizmusnak felel meg, és bárkit, vagy legalábbis a keresztényeket kizárja a közszolgálatból. Emma Green a The Atlanticnak beszámolva megjegyezte, hogy egy ponton a szóváltás Sanders és Vought között feszültté vált, Sanders „felemelte a hangját, és félbeszakította Voughtot, miközben az a kérdésekre próbált válaszolni”.

Sanders: Nem tudom, hány muszlim van Amerikában, tényleg nem tudom, valószínűleg pár millió. Azt sugallja, hogy ezeket az embereket mind elítélik? Mi lesz a zsidókkal? Őket is elítélik?

Vought: Szenátor, én keresztény vagyok...

Sanders: Megértem, hogy keresztény, de ez az ország nem csak olyan emberekből áll, akik azok – megértem, hogy a kereszténység a többségi vallás. Ám, vannak más emberek, akiknek más vallásuk van ebben az országban és szerte a világon. Véleménye szerint, úgy gondolja, hogy azokat az embereket fogják elítélni, akik nem keresztények?

Más szóval, Sanders megérti, hogy Vought keresztény, csak nem gondolta, hogy Vought ilyen keresztény. Chris Van Hollen marylandi demokrata szenátor sem gondolta, aki Sanderst védte, mondván: „Nem hiszem, hogy itt bárki megkérdőjelezte volna bárkinek a hitét”. Van Hollen ezután megkérdőjelezte Vought hitét, és azt állította, hogy a teológiája téves: „Keresztény vagyok, de véleményem szerint a keresztény lét része annak felismerése, hogy az emberek sokféleképpen követhetik Istenüket.”

Magától értetődik, hogy ez az a fajta dolog, ami soha nem kerülhet szóba a szenátusi megerősítő meghallgatáson. De segített megvilágítani, hogy az olyan haladók, mint Sanders és Van Hollen valójában mit gondolnak a vallásról, és különösen a kereszténységről. Rendben van, ha azt mondod, hogy keresztény vagy, ha Van Hollenhez hasonlóan nem gondolod, hogy a kereszténység az egyetlen igaz út az üdvösséghez. De ha a kereszténységről alkotott változatod kizárólagosságra hivatkozik – ahogy az ortodox kereszténység teszi –, akkor te egy nagy őrült vagy, aki – ahogyan Sanders mondta Voughtról – „valójában nem az, akiről ennek az országnak szólnia kéne”.

Tegyünk egy lépést hátra. Az Alkotmány VI. cikke kimondja, hogy „soha nem írható elő vallási vizsga minősítésként semmilyen hivatalhoz vagy közbizalomhoz az Egyesült Államokban”. Mégis úgy tűnik, hogy Sanders és a hozzá hasonlók nem csak az őszinte keresztényeket akarják kizárni a közhivatalból, hanem egyfajta világi próbát is ki akarnak állítani. Véleményük szerint ahhoz, hogy a kormányban szolgálhassunk, meg kell erősíteni a progresszivizmus állandóan változó alapelveit.

Ennek egyik közelmúltbeli példája Illinois államban bukkant fel, ahol az állam gyermekjóléti ügynöksége kijelentette, hogy a személyzetnek „meg kell erősítenie” a gender ideológiáját, és „könnyítenie kell” a nevelt gyerekek LMBT-identitását, vagy el kell bocsátani őket. Ugyanez vonatkozik a nevelőszülőkre is. Ha az állam gondozása alatt álló gyermekek vagy serdülők „a heteroszexuálistól eltérő szexuális irányultságot és/vagy a gyermek/fiatal születéskor meghatározott nemétől eltérő nemi identitást fedeznek fel/kifejeznek”, az ügynökség munkatársainak és a nevelőszülőknek „támogatniuk és tiszteletben kell tartaniuk” a gyermek felfedezését, „anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést megkísérelnének irányítani vagy elvezetni őket a felfedezésük során. Ha nem, akkor az állam szemében a személy nem alkalmas munkatársnak vagy nevelőszülőnek.

Illinois állam tehát azt állította, hogy a szexualitásról szóló hagyományos keresztény tanításhoz való ragaszkodás, amely azt a merész állítást teszi lehetővé, hogy Isten csak két nemet, férfit és nőt teremtett, alkalmatlanná teszi az embert arra, hogy gyermekek mellett legyen.

„A haladóknak nincs szüksége a keresztényekre”

Többé-kevésbé ezt tette Sanders azzal, hogy összekeverte Voughtnak a keresztény teológiáról alkotott, teljesen általános felfogását a rasszizmussal és a fanatizmussal. Sanders szóvivője csütörtökön kiadott közleményében kijelentette: „Egy demokratikus társadalomban, amely a vallásszabadság elvén alapul, nem értünk egyet mindannyian a kérdésekben, de a rasszizmus és a fanatizmus – amely hitük miatt emberek egész csoportját elítéli – nem lehet semmilyen közpolitika része.” A közlemény szerint Vought jelölése, „aki ilyen erős iszlamofób nyelvezetet használt, egyszerűen elfogadhatatlan”.