Napjaink egyik legbizonytalanabb és leginkább túlértékelt koncepciója az „AI”, az eszköz, amiről nap, mint nap lehet pozitív, valamint negatív felvetéseket hallani. Tagadhatatlan, hogy mára már visszafordíthatatlanul beépült a köztudatba, számos lehetőséget látnak benne a felhasználók. Elvégre, az általa nyújtott szolgáltatások száma az idők során jelentősen bővült. Kép és filmgenerálásra, szövegkészítésre, valamint szerkesztésre, sőt, még zenekészítésre is képes. Viszont, felmerül a jogos kérdés, hogy egy mesterségesen, szöveges utasítások alapján létrehozott látványvilág vagy „zene” mennyire minősíthető alkotásnak, az alkotás legitimitását romboló eszköznek?
Feltételezzük, hogy valaki létrehoz egy esszét, például a manapság legelterjedtebb MI, a „ChatGPT” segítségével. Ennek a menete kifejezetten egyszerű. A felhasználónak elegendő szöveges utasítást adnia, a rendszer pedig, pillanatokon belül létre is hozza a kívánt szöveget, esetleges módosításoknak is helyt ad. Ezzel egy novella elkészítése, akár fél óra alatt lebonyolítható, esetleg több idő szükséges, attól függően, hogy mennyire részletes utasításokat ad a felhasználó. Összegezve, akár pár óra alatt közzétételre kész média tartalom vagy könyv láthat napvilágot. Ehhez mennyi munkára van szükség? Esetleg, mint egy összetett szöveg, egy felszólító mondat megfogalmazására. Ezek után felteszem a kérdést: alkotásnak, kemény munkával készült műnek lehet-e ezt nevezni? Mi adja az alkotás valódi értékét? Nem az ötlet, amelyet az alkotó komoly gyakorlással és erőfeszítéssel, hosszú és gondos munka árán valósít meg? Aki pedig nem képes időt fektetni ebbe és nem rendelkezik kellő kreativitással, az mi célból ártja magát olyan tevékenységbe, amely erről szól?
Ha az egyént pusztán a siker vagy az elismerés hajtja, akkor nem is méltó rá. Arról nem beszélve, hogy a gép saját, sablonos „stílusában” valósítja meg az adott utasításokat, függetlenül a tematikától vagy az esetleges kiegészítő parancsoktól. Ez nem rombolja a művészet egyik legfontosabb attribútumát, az egyediséget? A sajátos, sokszínű, érzelmek, sors, tapasztalatok és világlátás, ami egy alkotást formál a művészet egyik legfontosabb attribútuma, aminek a megvalósítására egy érzéketlen, tényeket és információkat összegző számítógép képtelen. Egy alkotás az érzelmek, a lélek világának tükre. Képes ezt egy lélekkel nem rendelkező gépezet megvalósítani? Ez talán, az összes feltett, retorikai kérdés közül az, ami a legkevesebb gondolkodást igényli.
Ezek után érdekel, ki kiáltja ki szalonképes alkotásnak, a lélek nélküli gép által összeállított információhalmazt, ami nem több mint egy impulzust kiváltó összkép. Lehetséges, hogy haszna származik az embernek egy eszközből, ami képes rövid idő alatt jelentős mennyiségű információ továbbítására, összegzésére és elrendezésére. Ne felejtsük el viszont, hogy ez nem élőlény. Nincsenek érzései, nem tud önálló döntést hozni, éppen ezért nem is képes alkotni. Érdemel hát elismerést az a személy, aki az „alkotás”, avagy „művészet” kifejezéssel élve oszt meg másokkal egy érzelemmentes eszköz (plágium szoftver) által összeolvasztott információ halmazt? Nem szabad az ilyen személynek elismerést adni, mivel amit kifejez ezzel, az nem több mint a saját kreativitásának, önkifejező képességének a hiánya, illetve a művészet iránti érzéketlen, tiszteletlen álláspontja. Összegezve tehát, kicsit sarkítva, csalás…
Rákóczi Ferencz