A multi-tasking több feladat egyidejű elvégzését jelenti, és a 2000-es évek eleje óta az egyik legdicsőítettebb mentális képesség. Az ígéret a termelékenység növekedése volt, ami szinte semmivé tenné a fizikai valóság határait.És azt képzeltük, hogy a feladatok és a kognitív folyamatok között a tapasztalt balerinák kecsességével és gördülékenységével fogunk mozogni. Ezzel szemben, inkább a rángatózó szellemi mozgások felületes végrehajtóivá váltunk.
Az elmúlt években az agyműködéssel kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy nem végzünk egyszerre több feladatot, hanem nagyon gyorsan váltunk egyikről a másikra (task-switching), aminek következtében csökken a teljesítmény, a figyelem és a munkamemória. A jelenség összefügg a hibák gyakoriságával és a stressz szintjének növekedésével.
Ez azért van így, mert a mentális folyamatok (az agy végrehajtó funkciói) két rendkívül gyors, egymást kiegészítő szakaszon mennek keresztül, amelyek nem lépik át a tudatküszöböt: az egyik a cél megváltoztatása („Y helyett x-et teszek”), a másik pedig az szabályokat teszi sorrendbe („Kikapcsolom x szabályait, és bekapcsolom y szabályait”). Az egyik feladatról a másikra való váltásnak azonban, ára van. Nagy problémák merülnek fel ugyanis, ha a termelékenységről és a biztonságról van szó. Természetesen, rendet tehet az asztalán, miközben kedvenc podcastját hallgatja. De szeretne autópályán lenni egy olyan járműben, amelynek sofőrje vezetés közben rendel valamit egy e-kereskedelmi platformról?
Ezen a szinten legalább két alapvető problémáról beszélhetünk: 1. Többet akarunk tenni, miközben, egyre kevesebbet és egyre gyengébb minőségben sikerül tennünk. 2. Miközben a többfeladatos munka gondolatát népszerűsítették, egyre több gyereknél és felnőttnél diagnosztizáltak figyelemhiányt.
A szakemberek által javasolt megoldás egy régen bevált dologra épül: ha összetett feladatokról beszélünk, a legjobb, ha az aktuális feladat elvégzésére koncentrálunk, és csak azután lépünk át a következőre. Az ötlet régi, de életünk jelenlegi kontextusában ez gondolkodásmódbeli változást is jelent: a környezettel való interakciónk korlátait, az eszközökhöz való viszonyunkat, az értesítések kikapcsolását stb.
Módot kell találnunk, hogy szembe szálljunk egy kulturális és gazdasági irányzattal, amely egyenlőségjelet tesz az egyén értéke és a túlzott termelékenység között, emiatt mára, társadalmi problémává nőtte ki magát. Így visszanyerhetjük azon képességünket, hogy összpontosítsuk figyelmünket, és végül tudatosodjon bennünk, kik is vagyunk, hol a helyünk.

Czeglédi Andrea