Húsz év fegyházbüntetésre ítélte Portik Tamást az 1996-os ügetői merénylet és gyermekkori barátjának 1999-es meggyilkolása ügyében pénteken első fokon a Fővárosi Törvényszék. A másodrendű vádlott, K. Gábor 14 év fegyházbüntetést kapott. Az ítélet nem jogerős. A bíróság csaknem hat órán keresztül indokolta döntését. A tárgyalást fokozott biztonsági intézkedések mellett tartották. A bíróság az ügyészi vádirattal egyezően állapította meg a tényállást az ügetői merénylet ügyében. Eszerint Portik Tamás az 1990-es évek közepétől egy olyan, 15-20 emberből álló csoportot szervezett maga köré, amelyet ő irányított, a tagoknak pedig végre kellett hajtaniuk az utasításait. Portik egy elszámolási vita miatt 1996. november 1-jén Budapesten megölette riválisát, Prisztás Józsefet, és ebben az ügyben hallgatták ki akkoriban az ismert championt és hajtót Lakatos Csabát, aki Prisztás barátja volt. A hajtó a kihallgatása után a folyosón említést tett a rendőröknek arról, hogy a gyilkosság hátterében szerinte – egy ingatlannal kapcsolatos vita miatt – és Portik Tamás állhat. Portik erről tudomást szerzett és elhatározta, hogy megöleti az általa besúgónak, „vamzernek” tartott férfit, ezért 1996 novemberének elején rávette Tanyi Györgyöt arra, hogy végezzen a hajtóval. Négy lövést adtak le a budapesti ügetőn, amelyekből három eltalálta Lakatost de túlélte a merényletet. Tanyi György 1996. november 13-án este négy lövést adott le a budapesti ügetőn és három lövedék el is találta Lakatos Csabát, akinek az életét csak a szakszerű orvosi ellátás mentette meg. Tanyi Györgyöt a Fővárosi Ítélőtábla 2018 januárjában jogerősen 11 év fegyházbüntetésre ítélte. A támadó testvérei és negyedik társuk bűnsegédként működött közre azzal, hogy figyelőként biztosították az elsőrendű vádlott tettét és segítették menekülésében. A lövöldözés ügyében 2019 augusztusában emeltek vádat Portik Tamás ellen, miután Tanyi György arról beszélt, Portiktól kapott megbízást az emberölésre. A bíróság ítéletének indoklásakor elhangzott: Tanyi Györgyöt jogerősen elmarasztalta a bíróság az ügetői merénylet miatt, de abban az eljárásban nem derült ki, miért követte el a bűncselekményt, sőt, Tanyi a sértett barátja volt, így nem volt oka, hogy rálőjön. Azonban Tanyi később maga mondta el, hogy Portik Tamás volt a felbujtó. Ehhez az ügyhöz egyesítették 2021-ben az 1999-ben elkövetett XI.kerületi gyilkossági ügyet. A bíróság a váddal egyezően megállapította, hogy Portik fiatalkora óta ismerte a sértettet, 1999-ben azonban megromlott közöttük a korábbi baráti viszony, ezért Portik megbízta a szintén a bűnelkövetői csoportjához tartozó két társát – K. Gábort és Sz. Józsefet -, öljék meg a férfit. A két férfi 1999. április 25-én megjelent a sértett XI. kerületi bérelt lakásánál, és K. Gábor hangtompítóval ellátott géppisztollyal több lövést adott le a férfira, aki a helyszínen meghalt. Az Erzsébet híd budai hídfőjénél a Dunába hajították a fegyvert, amit később hajléktalanok találtak meg a Duna-parton, és leadtak a rendőrségen. A sértett holttestét 1999. május 6-án fedezték fel. Az ügyészség Portik Tamásra és K. Gáborra is életfogytig tartó szabadságvesztést kért. A bíróság Portik Tamást az ügetői merényletben felbujtóként, aljas indokból elkövetett emberölés kísérletében mondta ki bűnösnek pénteken, a másik ügyben pedig felbujtóként elkövetett, előre kitervelt emberölésben, és húsz év fegyházbüntetésre ítélte. A másodrendű vádlottat, K. Gábort előre kitervelt emberölésben mondta ki bűnösnek a törvényszék, és 14 év fegyházbüntetésre ítélte. Mindketten a büntetésük négyötödének letöltése után feltételesen szabadlábra helyezhetők. A bíróság Portik Tamás esetében súlyosító körülményként értékelte többek között, hogy két emberölés miatt már kiszabott börtönbüntetését tölti, K. Gábor esetében pedig mások mellett „az ölési cselekmény maffiaszerű jellegét”. Az ítélethirdetés előtt a másodrendű vádlott az utolsó szó jogán tagadta a bűncselekmény elkövetését, és azt mondta, a bizonyítékok teljes mértékben cáfolják a harmadrendű vádlott vallomását. K.Gábor arra gondolt, amiről mi is korábban beszámoltunk. Azaz a gyilkossági ügynek rengeteg érdekessége van és sok-sok furcsasága is. Az egyik, hogy annak idején a szemtanúk pontos személyleírást adtak az elkövetőkről és magáról a gyilkosság körülményeiről. Azonban ezen tanúk, akik a társasházban laktak, ahol a gyilkosság történt, meghaltak már . Nos ezen vallomások alapján a vádlottak padján ülőkre semmiképp sem illik a személyleírás sem. Ráadásul két elkövetőről beszéltek 1999-ben a szemtanúk, nem háromról.  De van más baj is az üggyel. A Dunába dobott fegyver vajon miképp került a Duna partjára ? Kisodorta a hullám ? Egy fegyvert ? Hogy ? Ráadásul szétszedett állapotban, amit hajléktalanok találtak meg és adták le a rendőröknek. Nos a lövések száma sem stimmel. Mármint a vádalkut kötő állítólagos résztvevő vallomásával és a helyszínelők által anno felvett szemtanúk vallomásával sem. Az pedig csak hab a tortán, hogy az ügy védett tanúja szerint április 25-én lőtték fejbe Gyürét, de az orvosszakértő szerint május elseje után halt meg feltehetőleg az áldozat, azaz Tompa. Ráadásul a korábbi tanúk Gyürét még látták élve az állítólagos bérgyilkosság után. Azaz a koronatanú szavahihetőségét bizony sok sok kérdőjellel kellett volna kezelni úgy tűnik. Ugyanis sem K.Gáborra, sem POrtkra nincs semmilyen bizonyíték Tompa megölésével kapcsolatosan csak a vádalkut kötött személy vallomása. Portik Tamás az eljárás során tagadta a bűncselekmények elkövetését. A harmadik férfival, Sz. Józseffel, az emberölés bűnsegédjével szemben a Fővárosi Főügyészség szintén vádat emelt – együttműködésére tekintettel – elkülönített eljárásban. A harmadrendű vádlottat azzal is vádolták, hogy Fenyő János megölése ügyében bizonyítékokat kínált fel pénzért az ügyben felbujtóként gyanúsított Gyárfás Tamásnak, így törekedve a büntetőeljárás meghiúsítására. A pénteken kihirdetett ítélet nem jogerős, az ügyész az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása érdekében fellebbezett, a vádlottak és védőik pedig felmentésért. Portik Tamás arról beszélt, a rendőrség manipulálja az ellene folyó eljárást, hogy „a valódi elkövető” elkerülje a felelősségre vonást.