1987 és 2007 között az Egyesült Államokban négyszeresére nőtt a depresszió miatt kezelésben részesülők száma – és azóta is emelkedik. A depresszió előfordulási gyakorisága azonban vagy változatlan maradt, vagy akár növekedett is ez idő alatt. A hollandiai Groningeni Egyetemen készült új tanulmányban a kutatók áttekintették ennek lehetséges magyarázatait, és az ezek mellett és ellen szóló bizonyítékokat. A tanulmányt Johan Ormel vezette, és a Clinical Psychology Review című szaklapban jelent meg. A hatékony kezelések fokozott elérhetőségének meg kellene rövidítenie a depressziós epizódokat, csökkentenie kellene a visszaeséseket, és visszafognia a kiújulásokat. Ezeknek a kezelési előrelépéseknek együtt egyértelműen a depresszió alacsonyabb előfordulását kellene eredményezniük. Megtörténtek ezek a csökkenések? A gyakorlati válasz egyértelműen NEM. Az egyik magyarázat az, hogy az antidepresszáns gyógyszerek (vagy általában a kezelés) több kárt okozhatnak, mint hasznot. Így, még ha kis számú ember rövid távú előnyöket is tapasztal, ezt ellensúlyozhatja a hosszú távú kudarc és a visszaesések számának növekedése. A kutatók szerint a diagnózis és a gyógyszeres kezelés csökkenti az emberek cselekvőképesség-érzését – azt a hitüket, hogy változtatni tudnak az életükön. Ez lényegében azt jelenti, hogy a depresszió elleni kezelés depressziós gondolkodásmódhoz vezet: ahhoz, hogy ezek a negatív érzések állandóak és megváltoztathatatlanok. Ráadásul a diagnózis és a gyógyszeres kezelés meggyőzi az embereket arról, hogy neurobiológiai problémájuk van, amelyet orvosilag kezelnek. Így nem is próbálkoznak olyan tevékenységekkel, amelyek enyhítik a depressziót, mint például a testmozgás, a kellemes elfoglaltságok növelése, a stresszes helyzetek csökkentése, stb. Számos tanulmány szerint a testmozgás önmagában ugyanolyan jó, mint az antidepresszánsok az enyhe vagy közepesen súlyos depresszió kezelésére, sokkal kevesebb potenciális ártalommal. Más elemzések szerint a testmozgás megelőző hatású. Ha tehát a diagnózis és a kezelés elhiteti az emberekkel, hogy a kémiai egyensúlyhiányra a gyógyszerek jelentik a megoldást, akkor nem biztos, hogy motiváltak lesznek arra, hogy kipróbálják az olyan alternatívákat, mint a testmozgás, annak ellenére, hogy ezek sikerét komoly bizonyítékok támasztják alá. A kutatók a gyógyszerek által kiváltott károsodásra is utalnak. Például, mivel az antidepresszánsok megzavarják az agy kémiai folyamatait, az agy alkalmazkodni fog, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Ez többféle hatáshoz vezethet, például toleranciához – amikor a gyógyszer idővel hatástalanná válik – illetve úgynevezett „tardív diszfóriához”, amikor az agynak a hosszú távú antidepresszáns-használathoz való alkalmazkodása krónikus, visszaeső depressziós állapotot hoz létre – amire a kutatók már az 1990-es évek óta figyelmeztetnek. Ráadásul pont idén nyáron látott napvilágot egy olyan, nagy nemzetközi visszhangot kiváltott tanulmány is, amely végérvényesen megcáfolta a depresszió és az agy „kémiai egyensúlyhiánya” közötti összefüggést, ami épp elég magyarázatot ad minderre. Évtizedek óta szedetnek emberek millióival olyan szereket, melyekről semmilyen tudományos bizonyíték nincs, hogy közük lenne a depresszió kiváltó okaihoz. Az emberek pedig megérdemelnék, hogy hatékony megoldást kapjanak a lelki problémáikra ahelyett, hogy reményvesztett gyógyszerfüggővé teszik őket egy életre.