Közleményük szerint az eltűnt búvár holtteste kedden, a merülés kezdőpontjától, a Reménytelen-szifon bejáratától jelentős távolságban, körülbelül 250 méterre és megközelítőleg 30 méteres mélységben került elő. A barlangi mentők szerint, a baleset egyértelmű okának egy omlás tűnik, amelynek nyomait a barlang végpontja környékén -48 méter mélységben fedeztek fel másnap a keresést végző búvárok. A végponti zónában a járat eltömődött agyaggal, a vezetőkötél ez alá került. Az omlás tényére utaló jeleket, például a karsztvízszint mérő kút és a Nagy-Tohonya- forrás vízhozam mérőjének adatsorát az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei vizsgálják. A vasárnap délután kezdődött mentés koordinálását a Magyar Barlangi Mentőszolgálat Gömör – Tornai Területi Egysége kezdte meg. A második napon az önkéntesek mellett megérkeztek a hivatalos szervek is, majd a Terrorelhárítási Központ átvette a mentési folyamatok koordinálását, irányítását. A BMSz tájékoztatása szerint a TEK helyszínre érkező egységei számos dologban segítették a mentés folyamatát, nem csak logisztikai és szervezési hátteret nyújtottak a mentéshez, de sok egyéb segítség között az itt dolgozók ellátásában is szerepet vállaltak. Megköszönték a segítségüket abban is, hogy olyan speciális tudású szervezetek, cégek képviselőit is pillanatok alatt bevonták a mentésbe, akik a BMSz kapcsolati horizontján túl voltak. Köszönetet mondtak továbbá azért is is, hogy megteremtették a mentésben részt vevő nagy számú szervezet közös munkájának egységes és kezelhető feltételeit. A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat a tábor és a mentés infrastrukturális alapjait szolgáltatta egy héten keresztül, amellett, hogy a búvárok munkáját is folyamatosan segítették. A mentés egy hete alatt 20 szervezet, több mint 250 közreműködővel fordult meg a barlangban és a környékén. Szintén köszönetet mondtak Jósvafő Önkormányzatának és lakosainak, akik a népes mentőcsapat szállásán és ellátásán kívül milliónyi kisebb és nagyobb segítséggel támogatták erőfeszítéseiket. A mentés víz alatti részét az Amphora Búvár Klub barlangi búvárai végezték, akik évtizedek óta kutatják a Kossuth-barlangot. Az elmúlt héten 9 barlangi merülést végeztek, és végül vasárnap délelőtt sikerült a holttestet eljuttatniuk a Reménytelen-szifon bejáratához, ahonnan a helyszínen várakozó barlangi mentők vették át a további feladatokat. A barlangi búvárok mind emberileg, mind technikailag extrém körülmények között végezték munkájukat. Merüléseiket rendkívüli módon megnehezítette az, hogy komoly mélységekben hosszú időn át dolgoztak, rettenetesen szűk és kanyargós járatokban, néha értékelhető látótávolság nélküli vízben. A Magyar Barlangi Mentőszolgálaton kívül a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete, a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat és a Speleo Roznava barlangi mentői mintegy 80 fővel voltak jelen a héten. A merüléssel töltött napokon a barlangi mentők a búvárok merüléséhez szükséges eszközök transzportálását végezték, és kiépítették a barlangi mentéshez szükséges további kötélpályákat, illetve megerősítették a fixen kiépített sodronykötélpályát is. A 3 hazai szervezet barlangi mentőiből szervezett 50 fős csapat ma délelőtt szűk 3 óra alatt hozta ki speciális hordágyon az elhunyt búvárt a száraz lábbal járható végponttól. Ahhoz, hogy a hordágy kíméletesen és gyorsan a felszínre érhessen, a Kossuth-barlang 50 méter hosszúságú tavának vízszintjét egy kövekből rakott mesterséges kőgáttal ideiglenesen újra felduzzasztották, így a hordágy a víz felszínén, úsztatva haladhatott, amelyet végül délután 2 előtt sikerült a felszínre hozni – közölték. A szerencsétlenül járt 42 éves búvár több évtizedes sport- és barlangi búvár, valamint szintén évtizedes barlangkutató múlttal rendelkezett. Mede Márton motorja volt a Kossuth-barlang kutatásának is, részese volt az elmúlt bő tíz év sikeres feltárásainak. Elvesztése egyelőre felfoghatatlan vesztesége a barlangász közösségnek, zárták a közleményt.   ( Csákány Tibor )