Nyolc évvel a brutális bűncselekmény elkövetése után, csütörtökön megtartották az utolsó tárgyalást a Fővárosi Törvényszéken a soroksári futónőgyilkosság ügyében. Az utolsó szó jogán R.Szilveszter is megragadta a lehetőséget és megtörte a hallgatást, pontosabban megírta a vallomását. Ennek pedig egyik fő oka az időhúzás lehet csak. Már holtan találta írta a vádlott. Mint ismeretes R. Szilvesztert csak öt évvel a gyilkosság után, 2018 szeptemberében gyanúsították meg, miután véletlenül kiderült, hogy a börtönbe került férfi leadott személyes tárgyai között megtalálták az áldozat telefonját. Illetve az utó ellenőrzés során az sem maradt titok, hogy az ő DNS-e volt a helyszínen talált bűnjeleken és az áldozaton, a 36 éves Gy. Krisztinán, akit akkor támadtak meg, amikor szokásos esti kocogására indult a soroksári bicikliúton. A többszörösen büntetett előéletű férfi a gyilkosság időszakában lényegében hajléktalanként, egy garázsban élt Budapest egy másik kerületében, de ismerős volt a környéken. 18 éves kora óta rendszeresen összeütközésbe került a törvénnyel vagyon elleni és garázda jellegű bűncselekmények miatt. Gy. Krisztina halála után nem sokkal, 2013 őszén azért vitték el a rendőrök, mert Siófok környékén nyaralókba tört be. R. Szilveszter a 2018-as meggyanúsítása után nem tett vallomást, a bírósági tárgyalásokon sem beszélt az ügyről, kérdésekre nem akart válaszolni. Annyi derült ki korábban, hogy tagadja Gy. Krisztina megerőszakolását és megölését. Egy korábbi verziója a történtekről úgy szólt, hogy ő csak észrevette, amint a nőt valaki bántalmazza, odament közbeavatkozni, és így kerülhetett rá a DNS-e az áldozatra. A csütörtökre megszületett írásbeli vallomás ettől eltér. A vallomás szerint R. már eleve holtan találta Gy. Krisztinát, amikor 2013. szeptember 25-én este Soroksáron biciklizett. R. most azt állítja, hogy amikor meglátta a földön fekvő alakot, közel ment hozzá, és szembesült vele, hogy egy meztelen nő fekszik a fűben. A DNS-nyomai jelenlétét azzal magyarázta, hogy ékszereket keresve elmozdította a holttestet, megfordította, levágta a kötelet a csuklójáról, és eközben még meg is sebezte saját magát, így került a helyszínre a vére. Ékszereket nem találva az áldozat telefonját vitte magával – mindössze ennyit ismert tehát el, az áldozat kifosztását. Egyébként nem ismerte a nőt, és a halálához nem volt köze, áll a vádlott most készült, rövid, írásos vallomásban, amivel kapcsolatban kérdésekre nem akart válaszolni. Lichy József a gyilkossággal vádolt R.Szilveszter ügyvédje szerint ugyanis nem lehet tényként kezelni, hogy szexuális erőszak történt. Lichy József arról próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy ez nem bizonyosodott be a perben. Az a belső sérülés, ami a vád szerint az erőszak megtörténtét bizonyítja, az ügyvéd szerint máshogy is keletkezhetett. A több órás védőbeszéd lényege az volt, hogy a védelem szerint a gyilkosság nem azon a helyszínen történt, ahol a holttestet megtalálták, és a vádiratban szereplő eseménysorral „egyenértékű realitása” van egy másik lehetőségnek, amely szerint az áldozatot egy szeretője ölte meg, akivel, miután futás ürügyén elment hazulról, rövid együttlétre találkozott az illető kocsijában, és egy ott kirobbant konfliktus torkollott a gyilkosságba. Az ügyvéd arra kérte a törvényszéket: gondolkodjon el és mérlegelje ezt a lehetőséget is. Az említett vádbeszéd jól érzékelhető törekvése volt, hogy a figyelmet az áldozatra irányítsa. Azzal kezdődött és azzal is ért véget, hogy milyen ember volt Gy. Krisztina és hogy mit jelentett a halála. Az ügyész szerint az utolsó napján elvégezte a munkáit, tanult a fiával, majd elindult a szokásos esti futására „kiengedni a fáradt gőzt”. Ahogy kicsivel később az áldozat édesanyja által megbízott ügyvéd is fogalmazott: „édesanya volt, feleség volt, gyermek volt”, „élete virágjában lévő ember”. „Azért kellett meghalnia, mert R. Szilveszter meglátta és megkívánta őt” , és most „nem láthatja felnőni a fiát” mondta az ügyész. Mindketten életfogytiglani fegyházat kértek a vádlottra aljas indokból elkövetett emberölés, szexuális erőszak és kifosztás miatt. Az aljas indok a vád szerint azért áll meg, mert R. azért végzett az áldozatával, hogy az nehogy fel tudja jelenteni az erőszakért. Az ügyész reagált a frissen benyújtott vádlotti vallomásra is, amely szerinte csak kérdéseket vet fel. Például azt: ugyan hogy talált rá R. a bicikliúttól 23 méterre fekvő holttesthez vezető csapásra a vaksötét estében, mikor ugyanaz a csapás később elkerülte a felesége keresésére induló férj figyelmét, és a rendőrök is csak nyomkövető kutya segítségével fedezték fel. A vádbeszéd fontos része volt az eljárás során elkövetett, és az ügy elhúzódásáért felelős hibák felemlegetése. Akadt ugyanis hibából jónéhány: gondatlanság a helyszíni szemle során és a kamerafelvételek kezelésében, az áldozat telefonját, ami R.-nél került elő, nem azonosították időben, a levett minták egy részét szakszerűtlenül tárolták, a boncolásnál kontamináció történt: egy, az áldozattal egy időben boncolt férfi DNS-e is rákerült a holttestre. Az ügyben egyébként rendkívül nagy, körülbelül 400 milliós kiadás jött össze bűnügyi költségként, amit nagyrészt a drágának számító DNS-vizsgálatok magyaráznak. Ennek egy jelentős részét a vádlottal fizettetné meg az ügyészség. A gyakorlatban azonban kétséges, hogy R.-en valaha be lehetne hajtani jelentősebb pénzösszegeket. A vádlott, akit ismét videón kapcsoltak a tárgyalásra a börtönből, az utolsó szó jogán csak annyit mondott, hogy vegyék figyelembe a vallomását, és csatlakozik az ügyvédje által elmondottakhoz. Az elsőfokú ítéletet október 15-én tervezik kihirdetni a Fővárosi Törvényszéken. (Predrag)