Utóbbi talán azért rosszabb, mert teljesen izolálja, elszigeteli a pácienst, akinek megszűnnek a közösségi kapcsolatai, így nem elég, hogy ezzel a kényes problémával egyedül marad, még depresszió is kialakulhat nála. Éppen ezért mindent komolyan kell venni, ami az olyan (jó esetben) napi rutint érinti, mint a székletürítés. A témáról a szégyenlősség, az intimitás miatt alig van szó, pedig nagyon sokan érintettek például aranyérbetegségben vagy végbélrepedésben. A végsőkig, az elviselhetetlen fájdalomig képesek várni, csak akkor szánják rá magukat a vizsgálatra. Pedig az első lépés a tudatosság, hogy vegyük észre, ha valami nem jó, és forduljunk orvoshoz. A székletinkontinencia okainak felderítése Miután sikerült legyőzni mindenfajta szégyenérzetet, elkezdődik a gyógyítási és gyógyulási folyamat. Ehhez először meg kell találni a konkrét kiváltó okot. Ez a legtöbbször a záróizmok renyhesége, gyengesége, a nőknél szülés utáni gátsérülés, időseknél a test leépülési folyamata, vagy egyszerűen az idegrendszer és az érző idegek zavarai lehetnek a bűnösök. Lehet egyszerű a megoldás, de ha súlyosabb betegség van a háttérben, azzal kell kezdeni valamit. A vizsgálat itt is a kórelőzmény feltárásával kezdődik. Az orvossal megbeszélik, mi állhat a székletinkontinencia hátterében. Ilyenkor kitérnek a korábbi traumákra, fizikális sérülésekre, ismert betegségekre. A konkrét vizsgálatok tekintetében lehet ultrahang, nyomásvizsgálat és elektromiográfia. Mindezek eredményétől függ a terápia, hiszen innentől kezdve biztos, mit is kell gyógyítani. A székletinkontinencia gyógyítása Ahhoz, hogy ez a terület jól működjön, szükség van a páciens aktív közreműködésére. Tehát adott esetben életmódváltás szükséges, amely a táplálkozás megváltoztatásából és a mozgás beiktatásából áll. A rostdús, változatos, nem irritáló ételek fogyasztása, sok (legalábbis több) folyadék fogyasztása jótékony hatással van a széklet állagára, amely így megkönnyíti a bélrendszer utolsó traktusának munkáját. Ha ehhez még mozgás is társul, a belek jobban, könnyedebben mozognak, aktivizálódnak, amely a saját működésüket javítja. Izomgyengeség esetén nagyon jó eredményeket lehet elérni az egyénre szabott biofeedback tréninggel, intim tornával. Ezek ugyanis az izomzatot erősítik azokon a helyeken, ahol a mindennapos tevékenység által azok nem dolgoznak. Ilyenkor speciális mozgásformát sajátít el a páciens, amelyet a nap bármely szakában, akár a munkahelyén is észrevétlenül végezhet. A biofeedback tréning ráadásul felhelyezett műszerek visszajelzésével segít mozgásba hozni az izmokat, míg az intim torna esetén magunkra vagyunk utalva. Súlyos esetben műtéti beavatkozás kell, de utána ugyanúgy szükséges a tréning és a torna.