Iskolai tanulmányai idején Stephen Hawking nem ért el kiemelkedő eredményeket, sőt jegyei alapján kifejezetten rossz tanuló volt, olvasni is csak nyolcévesen tanult meg. Hawkingnak később is problémái voltak az iskolai tanulással, de az intézményen kívül már több érdeklődést mutatott a tudományok iránt. 16 évesen néhány barátjával egy számítógépet készített használt műszaki alkatrészekből. A vélemények az ifjú Hawkingról megoszlottak. Osztálytársaitól az „Einstein” becenevet kapta, de volt, aki meg volt győződve róla, hogy semmire se viszi az életben. Frank Hawking elsőszülött fiát orvosi pályára szánta, de Stephent inkább a csillagászat, a matematika és a fizika érdekelte. 17 éves korától az oxfordi Univercity College-ban tanult. Fiatalabb volt iskolatársainál, és kezdetben magányos volt, de a másodév végétől már aktívabb életet folytatott. Szeretett táncolni és az egyetem evezőscsapatának is tagja lett. A harmadik évben érezte először, hogy ügyetlen és időnként ok nélkül is elesik, de még nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Tanulmányait lazán kezelte, kissé céltalannak és unalmasnak is tartotta. Elhatározta, hogy kozmológiával szeretne foglalkozni, de ekkor még Oxfordban nem lehetett diplomázni belőle, így végül summa cum laude minősítéssel fizikából graduált. Bár éppen hogy sikerült elérnie a kitűnő értékelést, lehetőséget kapott a választásra, és 1962-ben úgy döntött, hogy a Cambridge-i Egyetemen szerzi meg a doktori fokozatát. Hawking édesanyja küldte egy vizsgálatsorozatra korábbi ügyetlensége és rendezetlen mozgása miatt. Kéthetes – sokszor fájdalmas – tesztsorozat várt rá, és az orvosok kezdetben tanácstalanok voltak. Végül kiderült, hogy amiotrófiás laterálszklerózisban, vagyis ALS-ben szenvedett. Jóslatuk szerint két és fél éven belül meg fog halni. 1964 júniusában ismertséget szerzett a tanszéken, amikor Hoyle állandó világegyetemről tartott előadása közben felállt, és botjára támaszkodva megkérdőjelezte Hoyle elméletének egy részét. A tudós dühösen kérdezte, hogy mégis honnan tudja, hogy hibás a levezetés, amire Hawking azt válaszolta, hogy kiszámította. Mindenki azt hitte – köztük Hoyle is –, hogy Hawking előadás közben fejben számolta ki a bonyolult levezetést. Valójában Hoyle egyik tanítványa (aki Hawking barátja volt) már az előadás előtt megmutatta neki a kutatási anyagot, és így volt ideje foglalkozni vele. Ettől kezdve pimasz zseninek könyvelték el Hawkingot. Munkája szempontjából meghatározó Penzias és Wilson 1965-ös véletlen felfedezése, ami fontos bizonyítékkal járul hozzá az ősrobbanás-elmélethez. A két tudós egy ultraérzékeny, hűtött mikrohullámú rádión dolgozott rádiócsillagászati megfigyelések céljából. Vizsgálataik során megmagyarázhatatlan zajra lettek figyelmesek, amely, mint kiderült, az ősrobbanás visszhangja. Forrás: wikipedia.org (Bánrévi Lili)