Egy jelentés szerint számos EU-tagállamban a médiapluralizmust egyre inkább fojtogatja a tulajdonrész magas koncentrációja, még azokban az országokban is, ahol hagyományosan szabad médiapiac van, és amely arra a következtetésre jut, hogy a sajtószabadság az egész blokkban omladozik.
A Polgári Szabadságjogok Uniója Európáért (Liberties) által készített, 21 ország 43 emberi jogi csoportjának munkáján alapuló jelentés szerint több EU-s kormány támadja a sajtószabadságot, vagy gyengíti a média függetlenségét és szabályozását.
A gyenge tulajdonosi átláthatósági szabályok, a közmédia feletti növekvő kormányzati befolyás és az újságírókkal szembeni fenyegetések mellett a média szabadsága és pluralizmusa „EU-szerte támadás alatt áll, és egyes esetekben egzisztenciális harcot vív” – áll a közleményben.
„Ez nem meglepő” – mondta Jonathan Day, a jelentés főszerkesztője. „A kormányok a jogállamiság és a demokratikus intézmények gyengítésére irányuló erőfeszítéseik szinte mindig azzal kezdődnek, hogy megpróbálják ellenőrizni országuk médiatájképét.”

Az USA régen a sajtószabadság aranystandardja volt. De már nem az.
Day szerint az EU médiaszabadság védelmére irányuló kísérlete, az Európai Médiaszabadság Törvény (Emfa), „már ellenállásba ütközik, még mielőtt teljesen hatályba lépett volna. Az, hogy mennyire sikerül betartatni, sorsdöntő lehet a médiaszabadság szempontjából egyes tagállamokban”.
A jelentés kiemelte a médiatulajdonlás túlzott koncentrációját, mint különös aggodalomra okot adó jelenséget Horvátországban, Franciaországban, Magyarországon, Hollandiában , Szlovéniában, Spanyolországban és Svédországban, ahol a tulajdonlás gyakran néhány ultragazdag személy kezében összpontosul.
Ezt súlyosbította a médiatulajdonlás nem megfelelő átláthatósága – áll a közleményben –, mivel sok tagállam nem hozta létre az EMFA által előírt nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokat, amelyek szinte mindegyike augusztusban lépne hatályba.
A sajtószabadság Szerbiában veszélyes fordulópont előtt áll, figyelmeztetnek a szerkesztők.
A kötelező érvényű jogszabály célja az újságírók és források védelmének, a szabályozó testületek függetlenségének és a tulajdonosi átláthatóság teljes körű garantálása – de sok tagállam „úgy tűnik, nem áll készen, ha nem hajlandó teljes mértékben érvényesíteni” azt – áll a jelentésben.
A jelentés szerint Franciaország „jelentős médiapluralizmus-kihívásokkal” nézett szembe, kiemelve, hogy Vincent Bolloré felvásárolta a Hachette csoportot, és több kiadójánál olyan vezetőket neveztek ki, akik szimpatizálnak a konzervatív milliárdos nézeteivel.
Olaszországban a jelentés megemlítette az AGI, egy vezető hírügynökség tervezett felvásárlását az Angelucci Group által, amelyet Antonio Angelucci, a szélsőjobboldali Liga párt parlamenti képviselője vezet, aki már olyan olasz újságokat birtokol, mint az Il Giornale, a Libero és az Il Tempo.
A Bonnier Svédország összes előfizetéses, többnapos újságjának 43%-át birtokolja; míg a Schibsted további 13 újságot birtokol, köztük az Aftonbladetet és a Svenska Dagbladetet. Hollandiában az RTL Nederland és a Talpa Network a televíziós piac több mint 75%-át birtokolja.
A holland online médiapiacot eközben a DPG Media, a Mediahuis és az RTL Nederland tulajdonában lévő weboldalak uralják – az előbbi 2023 végén jelentette be, hogy felvásárolja az utóbbit, a lépést pedig a fogyasztóvédelmi hatóság vizsgálja.
Németországban is egyre nőnek az aggodalmak a pluralizmussal kapcsolatban, ahol számos helyi újság, melyeket sújt a digitalizáció és a csökkenő olvasottság, bezárja irodáit. A német újságkiadók közel fele csökkentette szerkesztőségi létszámát, és 62%-uk további létszámleépítésre számít.
A médiatulajdonlás koncentrációja – és az állami médiabeavatkozás – a csúcspontján van Magyarországon , ahol az Orbán Viktor miniszterelnökhöz hű hívek által vezetett Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (Kesma) több száz médiavállalatot birtokol.
A jelentés szerint az Orbánhoz közel álló oligarchák 2010-ben kezdték el felvásárolni a nagyobb médiumokat, majd „adományozták” azokat a Kesmának, amely 2018 óta „egy központosított, kormánypárti médiakonglomerátumként” működik, állami hirdetésekre támaszkodva a finanszírozásért.
A jelentés szerint a kormányok Magyarországon kívül Bulgáriában, Horvátországban, Görögországban, Máltán, Szlovéniában és Spanyolországban is befolyást gyakorolnak a nemzeti médiára az állami reklámalapok átláthatatlan elosztása vagy a kormánybarát médiumok előnyben részesítése révén.
A jelentés szerint a közmédia „teljes mértékben a kormányzat megszállt szócsöve” Magyarországon, és ebbe az irányba halad Szlovákiában is, ahol az új törvények eltörölték a szerkesztői függetlenség biztosítékait. A közmédia Horvátországban , Görögországban, Bulgáriában és Olaszországban is sebezhető.
A jelentés azt is megállapította, hogy az újságírók továbbra is ki vannak téve a gyűlöletbeszédnek és a fizikai támadásoknak, 2024-ben Franciaországban, Németországban, Görögországban, Magyarországon és Spanyolországban rendőri erőszak áldozatai lettek. Egyes országokban a női újságírókat aránytalanul nagy számban célozták meg.
Azt állították, hogy a visszaélésszerű Slapp-perek (stratégiai perek a nyilvános részvétel ellen) „potenciálisan egzisztenciális fenyegetést” jelentenek legalább egy tucat EU-tagállamban, Robert Fico szlovák miniszterelnök pedig egy újságíró ellen indított Slapp-pert.
A jelentés szerint a köztisztviselők több országban, köztük Bulgáriában, Németországban, Görögországban, Máltán, Hollandiában és Spanyolországban is akadályozták az újságírók munkáját azzal, hogy ellenálltak vagy egyenesen megtagadták a nyilvános információszabadságra vonatkozó kérelmeket.