Ukrán nép és szuverenitás ide vagy oda, az európai vezetők lenyelték a békát, amit a frissen beiktatott amerikai elnök lenyomott a torkukon, és szófogadóan készülnek emelni a hadipari kiadásaikat, valamint igyekeznek „házon”, azaz Európán belül megszervezni és megoldani a védelmet. Persze, megtehetnék azt is, hogy szótlanul kimaradnak a dologból és hagyják, hogy a két nagyhatalom – az USA és Oroszország – a fejük fölött intézze más országok sorsát, ahogyan ezt eddig is tették, de most körmük szakadtáig ragaszkodnak a beígért európai birodalom délibábjához és a profithoz, amit ebből a vállalkozásból remélnek. A profithoz azonban befektetett tőke is szükséges, ami jelen esetben, első körben, potom 800 milliárd. A megfelelően merész vállalkozó, ha nem áll rendelkezésére a befektetni kívánt összeg, hát, kölcsönből fedezi azt. Ezt a vállalkozást voltunk bátrak mi, magyarok megvétózni, hiszen aki valamennyire is komoly, látja ennek a kockázatát.
Csakhogy, nem mindenki gondolkodik elég megfontoltan, amit mi sem bizonyít jobban, mint csaknem 300 tudósunk petíciója, amelyben ekképpen tiltakoznak:
„Egyetértünk azokkal az európai országokkal, amelyek más államokkal összefogva tovább kívánják támogatni Ukrajna küzdelmét, hogy kizárólag kellő garanciákkal biztosított békét kössön az őt megtámadó agresszorral.”
Bátor szavak ezek, azonban úgy tűnik, hogy a remek tudósok nem igazán értik, hogy mi zajlik körülöttük, a világban. A lista impozáns, lehetne amolyan, „akikre büszkék vagyunk” érdemfalon is ezen nevek sora, csakhogy ebben az esetben olybá tűnik, hogy e tudósok csupán egy illékony divathullámot próbálnak utánozni, amelyet Nyugaton már előre megterveztek és megszerveztek. Ha így haladunk, a népek követelni fogják ama horribilis kölcsön felvételét. Csakhogy, a helyzet nem annyira egyszerű, mint ahogyan azt Brüsszelből láttatni óhajtják velünk, és Európa más népeivel. Meg kéne értenie mindenkinek, hogy a nagyhatalmak valamit valamiért elven cselekednek, és már megvannak a saját céljaik. Ez esetben mellékes, hogy a már eddig elhunyt áldozatok száma több lesz, esetleg megduplázódik. Európa vezetői azonban, ezt látványosan nem értik. Tovább szeretnék nyújtani a harcokat, fegyvert, pénzt és emberéletet nem kímélve. Hazudoznak, hogy az oroszok elfoglalják az egész kontinenst, miközben tisztában vannak azzal, hogy ez egy hajmeresztő, logikátlan állítás. Nem, valójában itt csakis arról van szó, hogy mindenki egy nagyobb szeletre vágyik. Fegyverkezés, hitelnyújtás és az áhított „ki építi újjá” a fő célkitűzés, miközben minden vezetőt egy-egy érdekcsoport irányít, versengve a még nagyobb hatalom megszerzéséért. Közben persze, röpködnek a nyilatkozatok, zajlik a véleményháború, ami igazából semmit sem számít, de legalább jól mutat.
Ezek tehát, a tények és a világpolitika fő mozgatórugói Ukrajna esetében. Ezen a ponton szeretnék néhány konkrét kérdést intézni hazai aláíróinkhoz:

Hogyan szeretnének a mi remek tudósaink segítséget nyújtani Ukrajnának, az ukrán népnek? Melyek a saját elképzeléseik?
Milyen garanciákat vélnének ők elegendőnek a háború befejezéséhez?
Hogyan képzelik el a fegyverkezés növelését?
Melyek lennének azok a fegyvergyártó cégek, amelyekkel szerződést kötnének?
Hogyan növelnék egy, a jövőben felállítani kívánt közös európai hadsereg létszámát?
Talán, elrendelnének kötelező sorozást, ahogyan a derék lengyel, náci nagypapa ivadék, Tusk fontolgatja?
Mennyi időbe kerülne ezen intézkedések megvalósítása?
Komolyan gondolják, hogy addig is folytatni kéne ezt a háborút?
Az ukrán népet nem kéne megkérdezniük arról, hogy ők folytatni szeretnék-e ezt a háborút a végsőkig?

Hölgyeim és uraim! Önöknek tudniuk kéne, hogy egy üres nyilatkozat, ami bármilyen alátámasztó érvet, bizonyítást nélkülöz, elégtelen osztályzatot érdemel és jelen pillanatban ezt az elégtelent önök kapták. Mert, egy tiltakozást aláírni jelen esetben éppen olyan értelmetlen, bolond cselekedet, mint a párizsi, meztelen felsőtestű nők felvonulása, ami állítások szerint, ugyan csak Ukrajnáért zajlott…

CzA.