Nekem kicsit furcsa az az ömlengés, amely Trumpot lengi körül kis hazánkban. Mintha magát a világmegváltást várták volna azok, akik még mindig nem tanulták meg, hogy bárki van is hatalmon az USA-ban, nekünk, magyaroknak semmilyen előnyünk nem származik belőle. Soha nem is származott! A politikusok örömködnek, a Szabadság téri happeningre meghívott, a pártok által eltartott szócsövek (újságírók) beszédekben méltatják az előre nem látható jövőt és az új elnököt, mert szerintük amit ma Tump kijelent, az csont nélkül meg is történik. Minden olyan elmebetegség „schlágra” megszűnik, amit évtizedekig építgettek azok, akik mindenre képesek bárki ellen, aki nem értett egyet velük. Nem így lesz. Mert lesznek hatalmas csalódások, botor magyarázatok, magyarázkodások arra nézve, hogy miért nem úgy alakult, ahogy vártuk, és az nekünk miért is jó, ha rossz.
Mindez persze nem hiba, nem bűn. Akik részt vesznek ebben a kötelező lelkendezésben, azok abból élnek, tehát megbocsájtható, ha hülyének látszanak. Akik nem vesznek részt ebben, azok legyintenek, mert már megszokták a hazudozást, és azt, hogy vannak politikusok, újságírók, akiknek mindegy kié, csak ott legyen a nyelvük közelében…
S beiktatási happening amolyan mély-proli, de teljesen fölösleges ünneplés volt. Mert hiába jelenti ki Trump a Teremtéssel megegyező módon, hogy csak két nem lesz ettől kezdve, Európában a beteg agyúak ezzel nem értenek egyet. Mindegy, hogy az elnök kitoloncol-e migránsokat vagy nem, mert attól még minket büntet a jogot és az uniós szerződéseket semmibe vevő EU, ha nem engedünk be efféle hívatlan vendégeket. És hiába békepárti az új amerikai elnök, attól még nem lesz béke. A fegyver gyártók ugyanis nem a békében érdekeltek… hacsak nem mennek át építési vállalkozóba, és nem vállalnak részt az újjáépítésben.
Bennem tehát, ez a beiktatási ünneplés olyan érzéseket keltett, amelyek semmiképpen sem előnyösek az azon résztvevőkre nézve. A kommunista világból ránk maradt bizonyítási kényszer, amely ráillik a szocialista brigádokra, a sorkatonák kötelező laktanyai ünnepléseire, az április negyedikei felvonulásokra… de semmiképpen sem illik egy olyan ország politikai tevékenységébe, amely ország ezer kilométerekre van az új elnök hazájától, és amely ország a szuverenitására hivatkozik éjt nappallá téve.
Elismerem, hogy hozhat változásokat az új amerikai kormányzat hivatalba lépése, de azt is tudom, hogy semmi közünk nem lesz ezekhez a változásokhoz. Hiszen, egy másik, egy európai közösség – kényszerű – tagjaként, magunknak is ártva, csak kifelé beszélünk ebből a közösségből. Közben pedig, masíroznak a brit hadak Magyarországon keresztül – Ukrajna felé… Mi lesz ebből, ha mégsem lesz olyan gyorsan béke? Erre aligha gondoltak a Szabadság téri ünneplők…

S.CZ.A.