Az angliai háziorvosok számára megjelenő tudományos szaklap, a British Journal of General Practice adott helyet annak a hiánypótló cikknek, amelyben a szerzők kifejtik az antidepresszánsokról való leszokás témakörét, iránymutatást is adva a szerek abbahagyásához. Ugyanakkor a szerző, Emilia G Palmer, arra is rámutat: Az antidepresszánsok megvonásával kapcsolatos pontatlan útmutatás azt eredményezte, hogy sok betegnek kínzó, bénító tüneteket kell átélnie... Továbbá: E betegek egy részét tévesen úgy diagnosztizálták, hogy eredeti mentális állapotuk kiújulásában szenvednek, mások pedigfélnek, hogy a jövőben abbahagyják az antidepresszáns szedését. Az útmutató a (Magyarországon is) leggyakrabban felírt antidepresszánsok, az úgynevezettszelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI) elvonására összpontosít, bár a kutatók megjegyzik, hogy minden antidepresszáns okozhat elvonási tüneteket. A szerzők szerint az antidepresszánsokat elhagyóktöbb mint felénél jelentkeznek elvonási tünetek, amelyek gyakran súlyosak. Ezek atünetek pedig veszélyesek lehetnek, beleértve a fokozott öngyilkossági hajlamot is. Emiatt sok beteg fél abbahagyni a gyógyszereket, és végül évekig vagy évtizedekig használja őket, annak ellenére, hogy nincs bizonyíték a hosszú távú hatékonyságukra. A cikk szerzői szerint az orvosoknak tisztában kell lenniük a legjobb stratégiákkal a gyógyszercsökkentés során, és ezt világosan meg kell beszélniük pácienseikkel is, hogy azok ne próbálják meg hirtelen abbahagyni a szereket. Ehelyett a pácienseknek tudniuk kell, hogy hónapok vagy évek (!) alatt kell csökkenteniük a dózisokat, és hogy esetleg nagyon kis adagokra kell fokozatosan csökkenteniük, mielőtt abba tudják hagyni a szer szedését. Ahhoz, hogy a páciensek tájékozottan tudjanak dönteni a kezelésükről, a háziorvosoknak nyíltnak és naprakésznek kell lenniükaz elvonási tünetekről. Így az arányos, lassú elvonási terveket alkalmazva együtt csökkenthetjük az antidepresszánsokat szedő betegek és az elvonási tüneteket átélő betegek számát–írják a kutatók. A cikkben arra mutatnak rá, hogyaz elvonási tünetek azért jelentkeznek, mert az agy és a szervezet a homeosztázis (belső környezet állandóságának fenntartása)érdekében alkalmazkodika gyógyszer által kiváltottkémiai változásokhoz. A gyógyszer abbahagyásakor az ún. ingerületátvivő anyagokaz egész szervezetben hirtelen megváltoznak, ami számtalan elvonási tünethez vezet, amelyek addig jelentkeznek, amíg az idegrendszerújra alkalmazkodni nem tud. A pszichológiai tünetek közé tartozik az ingerlékenység, a szorongás, a rossz hangulat, az alvászavar, az öngyilkossági gondolatok és a hallucinációk. A fizikai megnyilvánulások közé tartozik a szédülés, influenzaszerű tünetek, szívdobogás, fejfájás, izomfájdalom és remegés, izzadás, gyomor-bélrendszeri tünetek (hányinger, hasmenés) és érzékelési zavarok (agyi áramütés érzés). A kutatók azt írják, hogy az orvosoknak ügyelniük kell az elvonás és a visszaesés megkülönböztetésére, mivel ez a téves diagnózis gyakran előfordul. Van azonban néhány különbség, amely egyértelművé teszi, hogy melyikről van szó. Az elvonási tünetek közé tartozik a hányinger, a fájdalom és az agyi áramütések, amelyek nem depressziós tünetek. Az elvonási tünetek általában az antidepresszáns abbahagyását követő napokon belül jelentkeznek (a gyógyszer felezési idejétől függően), míg a visszaesés hetekkel vagy hónapokkal a gyógyszer abbahagyása után következik be. Az OECD felmérése szerint 2020-ban Magyarországon 1000 emberből 30-an szednek antidepresszánsokat, azaz minden 33-adik ember. Ez ugyan a közelében sincs az Angliában mért adatoknak, ahol 1000-ből 108, azaz minden kilencedik ember fogyasztja a tablettákat, mégis elég nyugtalanító, hogy potenciálisan háromszázezer embernek kell szembenéznie hazánkban az antidepresszánsokról való leszokás borzalmaival. Ez közel sem volna ekkora probléma, ha létezne hatékony iránymutatás erre volantozólag, ám sajnosúgy tűnik, hogy ennek egyelőre nyoma sincs Magyarországon. Sőt, az antidepresszánsok orvosoknak szánt előirataiban is az szerepel, hogy egy-két hét alatt (!) kell csökkenteni az adagokat, és a tünetek rosszabbodása esetén meg kell fontolni az adagok visszaállítását. Az angliai mintázat azonban legalább reményt kelthet, hogy egy napon a magyar páciensek is hatékony segítséget kaphatnak az antidepresszánsok elhagyásában, és nem kell egy életen át szenvedniük a mellékhatásoktól vagy elvonási tünetektől. A másik, közel sem elhanyagolható probléma az, hogy a nyilvánosság előtt a depressziós tüneteket még napjainkban is a kémiai egyensúlyhiány elméletével magyarázzák, elhitetve az emberekkel, hogy az agyukban történő kémiai anyagok okozzák a mentális bajokat. Ám 2022-ben egy nagyszabású kutatás bebizonyította, hogy az agy kémiai folyamatainak (melyeket az antidepresszánsok lennének hivatottak helyreállítani) semilyen igazolt módon nincs köze a depresszióhoz, és ez az egész elmélet teljesen tudománytalan és érvénytelen.