A sztár ügyvédje azt mondta: Nagyon fáradt volt már az elmúlt időszakban. Szépen, csendben távozott a legenda, Belmondo.. A francia és az európai filmművészet egyik ikonja távozott. Szinte nincs olyan filmrajongó, aki ne kedvelte volna valamelyik filmjében. Talán azért, mert bár sokan karakterszínésznek tartották, láthattuk őt sármos zsiványnak (Szabadlábon Velencében, Ászok ásza), szomorúan is nevettetőnek, drámainak (Két nap az élet) vagy leányok és asszonyok szívének megdobbantójának (Cartuoche, Bolond Pierrot, A profi). De ikonná leginkább bunyótól edzett, férfias arca, széles mosolya és hihetetlen természetessége tette. Filmszínészként igazából 1960-ban tűnt fel a vásznon, Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjében. Egy kisstílű autótolvajt alakított, aki az amerikai gengsztereket próbálta másolni; de amivel belopta magát a nézők szívébe, az a történetben rejlő tolvaj karakterének egyszerűsége és őszintesége volt, amelyet Belmondo tökéletesen jelenített meg. Belmondo művészcsaládba született. Édesapja, Paul szobrászművész volt, édesanyja, Madeleine Reinaud-Richard festő. Jean-Paul gyerekként bohóc szeretett volna lenni, és a keze olykor gyorsabban eljárt, mint hogy gondolkozott volna, orra is egy ilyen sulibunyóban tört el és adott karakterest arcélt neki. Leginkább a labdarúgás és az ökölvívás vonzotta, utóbbiban különösen ügyesnek bizonyult. Később, filmbéli szerepeiben gyakran kamatoztatta tudását, akár zsarut, akár csirkefogót játszott (egy 1979-es Zsaru vagy csirkefogó? című filmben például konkrétan). Belmondo amúgy nagy Papp László-rajongó volt, erről beszél is egy, a magyar háromszoros olimpiai bajnok ökölvívóról szóló dokumentumfilmben. A színjátszásba kamaszként szeretett bele, amikor a Comédie-Française egyik előadásán megnézte A púpost. Ekkor döntött úgy: színész lesz. A francia világsztár mintegy nyolcvan filmben játszott. Bár a filmes új hullám legnevesebb alkotásaiban tűnt fel, világsztárrá kalandfilmes szerepei emelték. A Kifulladásig és a Bolond Pierrot (1965) is azonnal kultikus film lett. Játszott Sophia Loren oldalán Vittorio De Sica Egy asszony meg a lánya című, 1960-as filmjében, Gina Lollobrigida partnere volt az Őrült tenger című filmben, és többször elmondta, hogy ebben az időszakban az Utcalány című film volt az, amelyben Claudia Cardinale volt a partnere. Bár korának legnagyobb szépségeivel forgatott és saját jogon is kivételesen népszerűvé vált, ellentétben legnagyobb vetélytársa és barátja, Alain Delon kalandjaival ezekről alig írt a sajtó. Kiváló humoráról azonban annál többet. Belmondó legjobb barátja Alain Delon csak ennyit mondott a halálhírre: Összetörtem A legenda 2018-ban játszotta el utolsó filmes szerepét az Ember és kutyája című filmben. Ez a film megrendítően ábrázolta az elmúlást, a ragaszkodást, az élet hiábavalóságának és értelmének gyötrelmeit és szépségét. (Ajtai)