Nos sem az NNI, sem az NVSZ nem szereti a szerkesztőségünket, aminek mi örülünk, mert függetlenek tudtunk maradni és nem úgy kell ugrálnunk, ahogy azt mondjuk ezen szervezetek szeretnék. A Nemzeti Nyomozó Iroda két cikkünk miatt nyomoz, amely a Nemzeti Védelmi Szolgálatot érintette, azt a szervezetet, amelynek vezetői épp azok a rendőrök, akik még a brutális Móri nyolc halálos áldozatot követelő vérengzés nyomozását oly csúnyán elfuserálták. Tudják körözték az elkövetőket, akik feladták magukat aztán kiderült nem ők az elkövetők. Aztán elítéltettek két embert Kaiser Edét és társát, majd 3 évre rá kiderült nem ők voltak ! Pedig a Kékfény  (2005 ) vezetői anno a jogerős ítélet előtt jelezték, nem lehetett Kaiser az elkövető, hisz nyilatkozott nekik s a férfi máshol volt, épp bűnt követett el Ausztriában többek között. Nos igen fel lettünk jelentve az NVSZ részéről folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt. Nos már ez a nyomozás is fura önmagában. Mi tudjuk, hogy miért törvénytelen az ellenünk folyó eljárás, bízunk benne a nyomozók is tudják. Hát még a IX. kerületi ügyészség indítványa mily meglepő, amely alapján elmondhatjuk, hogy a legsúlyosabb kényszerintézkedést kérték bevetni az estiujsag.hu szerkesztősége ellen. Ilyenre pedig Magyarországon még nem volt példa. Az ügyészség ugyanis a két kritikus cikkünket leakarta tiltatni, elérhetetlenné akarta tenni bírósági végzéssel. Botrányos, de sajnos ez ma Magyarországon a demokratikus eljárás, ha nem vagy csókos, vagy kormányzati képviselő. Szerencsére azonban a bíróság az ügyészség példa nélküli kérését elutasította. Győzött a demokrácia mi úgy véljük, amelynek az utolsó őrei a bírák ! Ezt pedig most be is bizonyította a Budai Központi Kerületi Bíróság. Idézzük a nem mindennapi, végzést. „ A Budapesti IX. kerületi ügyészség B.IX.246/2015/2-II számon a rendelkező részben körülírt adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét indítványozta. Az ügyészi indítvány megalapozatlan .” Persze mást is írt a BKKB. „A bíróság kifejtette, hogy a szükséges arányosság mércéjének hivatalból történő vizsgálatát kívánja meg a hatóságoktól bármilyen kényszerintézkedés alkalmazása esetében. Ez két dolgot jelent: egyrészt annak átgondolását, hogy más intézkedés nem vezethet-e el a kívánt eredményre ( szükségesség ) másrészt annak vizsgálatát, hogy a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél, azaz az ahhoz fűződő köz vagy magán érdek erősebb-e a korlátozott alkotmányos jognál (arányosság ). Ezen alkotmányos jog a véleménynyilvánítás szabadsága, amelynek az anyagi jogban egyebek mellett a jelen ügy tárgyát képező rágalmazás vétsége is korlátját jelenti.” S, ami nekünk a sok sok alapos és jogos bírói mondatok közt különösen kedves szívünknek az ez: A véleménynyilvánítás szabadsága tehát olyan alkotmányos alapjog, amely a demokratikus társadalom egyik alapköve, a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték és igazságtartalma tekintet nélkül védi. A közszereplést vállaló személyek és a közhatalmat gyakorló intézmények egyes cselekedetei- az átlagembert meghaladó szereplési lehetőségükből, illetve hatalmi helyzetükből adódóan-másokénál jóval nagyobb nyilvánosságot kapnak és az ebből adódó bírálatokat viselniük kell. E tűrési kötelezettségnek csupán a véleménynyilvánítási szabadság határait túllépő, formálisan kritikai megjegyzésként nyilvánosságra kerülő, durva, gyalázkodó jellegű megjegyzések szabnak határt.”