Tisztelt Fővárosi Törvényszék!   A Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában a Btk. 299. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, folytatólagosan, vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettével vádolt dr. Kiss Ernő vádlott ellen a Tisztelt Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő büntető ügyben vallomást kívánok tenni.   A vádiratban terhemre rótt bűncselekményt nem követtem el, nem tartom magam bűnösnek, téves a vádirat azon megállapítása miszerint ténybeli beismerő vallomást tettem. A vallomásomban kijelentem, hogy a bírósági eljárást megelőzően tett vallomásaimat, indítványaimat teljes egészében fenntartom, a védőm által a Tisztelt Fővárosi Törvényszékhez benyújtott indítvánnyal egyetértek, ahhoz csatlakozom. A vallomásomat a megismert nyomozati iratokban foglaltakra figyelemmel, azokat pontosítva teszem meg. A vallomásom a nyomozati iratokra vonatkozó hivatkozásaimnak pontos megjelölését tartalmazza. A vallomásomat leírtam azt a Tisztelt Fővárosi Törvényszéknek - annak ismertetése után – átadom. A Központi Nyomozó Főügyészség a 2012. január 13-án elrendelt, több mint két és féléves nyomozás után 2014. október 7-én nyújtott be vádiratot. A vádirattal kapcsolatban elvi éllel le kell szögezni azt, hogy az - hasonlóan a vádemelést megelőző bűntető eljárási szakaszhoz - nem felel meg a Be. 28. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az eljáró Központi Nyomozó Főügyészség által a terhemre rótt cselekmény történeti tényállásának megállapítása, a terhelő és a büntetőjogi felelősséget súlyosító körülmények mellett az engem mentő és az enyhítő körülmények feltárása nem történt meg. Az erre vonatkozó, a terhelti és a védői indítványokat, panaszokat, amelyek alapján a nyomozásnak a megszüntetésére kerülhetett volna sor, érdemi vizsgálat nélkül az eljáró ügyészi szervek elutasították   A vádiratban a terhemre rótt cselekményt érintő előzmények a következőkben összegezhetők.   Dr. Kocsis Istvánt 1996. évben, az ún. Tocsik-ügy kapcsán ismertem meg, Ő az ÁPV RT vezérigazgató-helyettese volt, abban az időszakban én pedig az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság főigazgatója voltam. Szász Andrást, ha jól emlékszem Princz Gábor, egykori Postabank vezérigazgató mutatta be nekem, valamikor 1993. körül, akkor az ORFK Gazdaságvédelmi Főosztály vezetője voltam. Dr. Kocsis Istvánnal később akkor találkoztam, amikor az MVM Zrt. vezérigazgatói beosztásból történt felmentése után, a vezérigazgatói működésével kapcsolatban számos támadás érte őt a médiában. Szász András kért meg 2008. év késő őszén, hogy az Ő akkori cége, az Esplanade Kft. Bp.VI., Andrássy út 100. sz. alatti irodájában találkozzak dr. Kocsis Istvánnal.  Emlékezetem szerint dr. Kocsis István ekkor már a BKV vezérigazgatója volt. Ezen a találkozón dr. Kocsis István elmondta, hogy Őt igaztalan támadások érték a média részéről, s az Ő felelősségét is felvetették, mint olyant, aki az MVM Zrt-nél eltöltött időszakban jelentős vagyonvesztésért felel. Szász András – derült ki a találkozón – vezérigazgatói főtanácsadóként dr. Kocsis István mellett dolgozott. Dr. Kocsis István már ekkor azt hangoztatta, hogy az ellene való támadások mögött politikai indítékot sejt, s nem zárta ki, hogy az MVM Zrt.-nél az új menedzsment, élén az új vezérigazgatóval a felülről jött politikai nyomás miatt akár jogi eszközöket is bevet ellene s felmerült a büntető jogi útra terelés is. Én ekkor azt javasoltam dr. Kocsis Istvánnak, hogy tekintse át az MVM-s időszakát, az általa kezdeményezett és tett intézkedéseket, a hozott döntéseket. Mint ismert 2009. április 09-én az MVM Zrt. ismeretlen tettes elleni feljelentést tett. Ez után  Szász és dr. Kocsis ismét megkeresett és kértek, hogy ebben a szerintük koncepciós ügyben – szakmai ismereteimre, tapasztalatomra figyelemmel – legyek a segítségükre. Vállaltam, hogy segítek és elkezdtem foglalkozni az üggyel, de ekkor még munkadíjról nem volt szó Ez volt az ún. MVM ügycsoportban a nevezettekkel való együttműködésem első szakasza. A második szakasz, az intenzív munka elkezdődött a 2011. augusztus 16.-i dr. Kocsis első gyanúsított kihallgatására és a Szász 2011.augusztus 17.-i első gyanúsított kihallgatására való felkészüléssel. A felkészüléssel párhuzamosan egy egyeztető megbeszélésen, amelyen jelen volt Szász András is, abban állapodtam meg dr. Kocsissal, hogy az általam neki védőként ajánlott dr. Rabóczki Gábor ügyvéden keresztül, mint szaktanácsadó segítem a védekezést. Ezért én dr. Kocsis Istvántól soha nem kértem munkadíjat és nem is kaptam. Szász Andrásra vonatkozóan pedig az volt a megállapodás, hogy közvetlenül segítem védekezését, természetesen erről védője dr. Holló Gábor ügyvéd is tudott. Azt javasoltam mind dr. Kocsisnak, mind Szásznak, hogy védőivel együtt időről időre találkozzunk az én Budapest. XIII. kerület Hollán Ernő utca 22. sz. alatt levő lakásom tárgyalójában. Ezek a megbeszélések - négy vagy öt alkalommal volt ilyen - a védekezési stratégia és a védekezési taktika kialakítását, az eljárás során a védelem által megismert, illetve megismerhető nyomozási cselekmények, a médiában megjelenő információk alapján a legmegfelelőbb védekezés kialakítását célozták. Az volt a védekezés lényege, hogy bármennyi gyanúsításra kerül is sor - a gyanúsítás közlésekor az egyes ügyek bonyolultságára figyelemmel - a kihallgatáskor nem tesznek a gyanúsítottak vallomást, pontosabban minden felmerülő gyanúsításra és kérdésre rövid időn belül írásos vallomást tesznek (az előzetes információk alapján egy több ügyből álló eseménysor alapján egy 10-12 ügyből álló ügycsoportban tett az MVM Zrt. feljelentést, tehát az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda egy ügycsoportban nyomozott). Szász Andrással négyszemközt - szóban, mást nem tájékoztatva - megállapodtunk a munkadíjban, a 300.000- EUR -ban, amelyet még 2011. november végén, december elején kértem kifizetni. Szász András - mivel régóta ismertük egymást és bízott bennem, az ügyben addig végzett több mint 2,5 éves munkám alapján - vállalta az összeg kifizetését. Ez az összeg magában foglalta egyrészt a 2009. áprilisi MVM-s feljelentéstől a Szász 2011. augusztus 17-i gyanúsított kihallgatásra való felkészítéséig, ideértve az elsődleges - dr. Kocsissal, védőjével dr. Rabóczkival és dr. Hollóval is egyeztetett - védelmi stratégia kialakításáig eltelt időszakban végzett munkámat, másrészt az ügy nyomozás befejezéséig végzendő valamennyi munkámat. A megállapodott munkadíj nem sikerdíj volt! Szász András a megállapodás ellenére a 300.000,- euró helyett csak 120.000,- eurót fizetett ki 2011. december 20-án. Az MVM Zrt. ügyben a vádemelés ismertté válását - 2012. augusztus 10-ét - követően, az I. fokú bírósági eljárás bizonyítási szakaszára is vállaltam a ki nem fizetett munkadíjra vonatkozó Szász ajánlat ellenében a további munkát. Közben ezt a munkát is elvégeztem a 2013-ban tartott utolsó kaposvári tárgyalásig. A több éves fizetési késedelemre is figyelemmel - a Szász András és a közöttem meglévő újabb szóbeli megállapodás alapján Szász András munkadíjtartozása 200.000,- euró, amelyet a mai napig nem kaptam meg. Egyébként - Szász András 2012. januári ígérete szerint – a teljes összegre vonatkozó fizetési kötelezettségének 2012. május 20-ig eleget kellett volna, hogy tegyen. Ezért úgy gondoltam, hogy a személyi jövedelemadót ebből az összegből fizetem ki, mivel a pénzt nem kaptam meg, így az adó megfizetésének nem tettem eleget. Az általam elvégzett munkáról csak annyit, hogy Szász András valamennyi írásos gyanúsított vallomását én állítottam össze, készítettem, persze azokat védője dr. Holló Gábor ügyvéd is ismerte, voltak olyanok, amelyeket Szász adott be, voltak, amelyeket az ügyvédje, de mint Szász András írásos vallomását. Külön is ki kell emelni azt, hogy a hatékony védekezéshez szükség volt az MVM Zrt. dr. Kocsis István vezérigazgatósága, Szász András vezérigazgatói főtanácsadói tevékenysége időszakára vonatkozó, az MVM Zrt. 2009. áprilisi feljelentésében szereplő ügyekben keletkezett iratokra. Ezen iratok 90-95 %-át dr. Kocsis és Szász nekem átadta. Azt csak megjegyzem, hogy a nyomozás során keletkezett jegyzőkönyvek, iratok, sőt nemegyszer a nyomozással, illetve a nyomozó hatóságok, ügyészség eljárási cselekményeivel kapcsolatos információk az iratismertetést megelőzően is rendre jelentek meg a sajtóban, így azok köztudomásúak voltak. Dr. Kocsis Istvánt 2008. május 31-én mentették fel az MVM Zrt-ben betöltött vezérigazgatói beosztásából, de az ezután keletkezett vizsgálati iratok is rendelkezésére álltak, ezek forrását nem ismerem, de tudom, hogy például a néhai dr. Szebelédi István igazságügyi szakértő, aki dr. Kocsis István felkérésére az Őt érintő ügyekben szakvéleményt és több mint 1.000 oldalas mellékletet tartalmazó anyagot is készített, nem mellékesen tagja volt a dr. Kocsis utód, a Mártha Imre vezérigazgató által létrehozott, ún. AUDIT Bizottságnak, amely éppen a dr. Kocsis István ügyeit vizsgálta (ebből a dr. Szebelédi István féle anyagból Szász András nekem is átadott egy példányt. Ez az anyag a nyomozati iratok része is lett, mert abból a Szász cégétől, az Esplanade Kft-től, lefoglalt a Magyar Nemzeti Nyomozó Iroda egy példányt).   Ezekből az iratokból, dr. Kocsis István és Szász András elmondásait és a védői felvetéseket is figyelembe véve dolgoztam a védelem érdekében! A munkámnak ez egy nagyon intenzív szakasza volt, ami az MVM Zrt. ügy első vádjavaslattal történt befejezése után (2012. április 05-i iratismertetés után) folytatódott. A Fővárosi Főügyészség 2012. júniusában visszaadta az ügyet további nyomozásra, egyébként az ügy iratait a 2012. április 05-i iratismertetés után adták ki DVD adathordozón, majd 2012. augusztus 08-án újabb vádemelési javaslat, 2012. augusztus 09-én pedig vádirat lett kiadva. Ezután készültünk a bírósági eljárásra, a DVD-n levő nyomozati iratok – a mintegy 16.000 oldal -áttanulmányozása alapján készítettem el a Szász András 60 oldalas vallomás vázlatát, amelyet nevezett szinte változatlan tartalommal Kaposvárott 2013. március 06. napján olvasott fel a bíróság előtt és adott be írásban mellékletekkel együtt. A további munkám a bíróság előtti bizonyítási eljáráshoz kapcsolódott, amikor is valamennyi Szász András érintő tanú nyomozati szakban tett vallomásának értékelését, az ellentmondások feltárását, kérdések kidolgozását végeztem el. Ezek Szász Andrásnak kerültek átadásra, aki védőjének továbbította. Ide tartozik, hogy ezekből átadtam dr. Rabóczki Gábor ügyvédnek azokat az anyagokat, amelyek Szász András mellett dr. Kocsis István volt vezérigazgatót a közös vádpontokban érintették A dr. Kocsis István első gyanúsított kihallgatásáról való tudomásszerzésétől (az idézésben 2011. augusztus 16. az első gyanúsított kihallgatás határnapja) a 2012. április 05-i iratismertetésig, lényegében a nyomozás befejezéséig terjedő időszakban dr. Kocsis István változó hangulatban élte meg az ellene folytatott büntető eljárást, az egyre súlyosabb bűncselekményekben a gyanúsítás közléseket (legsúlyosabb volt a 2012. március 29-én közölt a bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett, a Btk. 319. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntett megalapozott gyanúja). A vele való találkozásokon érződött megnyilvánulásaiban, hogy a 2009. április 09-i MVM Zrt. által tett, a kezdetektől ismeretlen tettes ellen folyó nyomozástól tart, az MVM-s ügyet az Ő ellene politikai indítékú koncepciós ügynek tekintette. Az első gyanúsított kihallgatásra történt idézés kézhezvétele előtt többször hangoztatta, hogy Ő áldozat és az ezt igazoló tényeket, ha megismerik azok az emberek, akik szerinte Őt közelről és régről ismerik, akkor vele szemben megalapozottan nem indulhat büntetőeljárás. Az általa felemlített személyek dr. Csányi Sándor az OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgatója, dr. Pintér Sándor belügyminiszter, dr. Polt Péter legfőbb ügyész. Azt is elmondta, hogy Ő az OTP Bank Nyrt. igazgatósági tagja, ezért jól ismeri dr. Csányi Sándort, akivel együtt igazgatósági tagok és dr. Pintér Sándort is, akivel 2010. év elejéig együtt voltak igazgatósági tagok, több alkalommal töltötték együtt az óév búcsúztatót egy külföldi üdülőhelyen (Hotel OTP Birkenhof, Bad Kleinkirchheim, Ausztria) dr. Polt Péterrel pedig sportvadászként is ismerték egymást. Az első gyanúsított idézés kézhezvételét követően azt is felvetette, hogy gyanúsított kihallgatása hátrányosan érintheti a BKV-nál betöltött vezérigazgatói beosztását pedig Ő nagyon sokat tett mind a 2010-es kormányváltás előtt és után a BKV-nál elkövetett visszaélések felszámolásáért, a cég gazdasági ellehetetlenülésének megakadályozásáért, különös tekintettel a 4-es metróprojekt sikerre viteléért. A gyanúsított kihallgatást - ártatlanságára hivatkozva - dr. Kocsis István el kívánta kerülni, ezért az Ő elmondása szerint konzultált 2011. augusztus elején a nyári szabadságát töltő és általa hazahívott dr. Csányi Sándorral. A konzultáció után, az eredetileg kitűzött határnapon, 2011.augusztus 16.-án, dr. Kocsis Istvánnal szemben  az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda gyanúsítást közölt (három ügyben). Dr. Kocsis István a gyanúsítását követően – ha jól emlékszem a BKV-nál felmerült egyes szabálytalan szerződéskötéseket is figyelembe véve – 2011. szeptember hó első napjaiban megvált a BKV. vezérigazgatói beosztásától. Dr. Kocsis István gyanúsítása után is többször hangoztatta ártatlanságát, emlékezetem szerint közölte, hogy azt a 2011. év végi óév-búcsúztató alkalmával, ha ott jelen lesz, felveti dr. Pintér Sándornak. Dr. Kocsis Istvánnal szemben az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda újabb gyanúsítást közölt 2012. január 11-én (egy ügyben). Nevezettel szemben gyanúsítás közlés történt 2012. február 6-án (kettő ügyben), 2012. március 29-én (kettő ügyben gyanúsítás módosítás bűnszervezetben való elkövetésre). Az MVM ügycsoportban az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda 2012. augusztus 8-án vádjavaslatot tett (hat ügyben), a Fővárosi Főügyészség 2012. augusztus 9-én vádiratot nyújtott be (Dr. Kocsis hat ügyben, Szász három ügyben lett vádlott). Az MVM ügy az elszámoltatási ügyek között a bűncselekményekkel okozott vagyoni hátrányt illetően az első helyen állt, ezért természetes, hogy a közvélemény, a politika részéről az érdeklődés homlokterében állt. Ezért is adtam hitelt dr. Kocsis István állításának, hogy valószínűleg a miniszterelnök is figyelemmel kíséri az MVM ügyet. A vádiratban foglaltakkal kapcsolatban vallomásom a következőkben összegezhető. Az előzmények alapján jól látható, hogy a Gyurcsány-kormány időszakában politikai koncepciós ügynek indult MVM-s ügyben, amelyben védők álláspontja szerint sem dr. Kocsis István, sem Szász András nem követett el bűncselekményt, milyen munkát végzett a dr. Kocsis István és Szász András érdekében a védelem. Az ügyben eljáró hatóságok, így a nyomozást folytató Nemzeti Nyomozó Iroda, a nyomozást felügyelő Fővárosi Főügyészség és a Legfőbb Ügyészség minden indítványt és panaszt elutasítottak, a mentő és a büntetőjogi felelősséget enyhítő körülményeket feltáró írásos gyanúsított vallomásokat, a becsatolt dokumentumokat nem vették figyelembe. Dr. Kocsis István volt az, aki a 2011. év október hónaptól lényegében a védelmet, így gyakran védőjét hibáztatta a sikertelen védekezés miatt. Emlékezetem szerint Szász Andrástól hallottam arról, hogy dr. Kocsis István más ügyvédekkel is tárgyal. Így merült fel dr. Busch Béla ügyvéd (aki akkor az ELTE ÁJTK tanszékvezetője volt) és dr. Perenyei Tamás ügyvéd (volt HM közigazgatási államtitkár). Szász közlése szerint ezeknek az ügyvédeknek az ügyészségeken volt ismeretsége. Szász András azt is elmondta, hogy Őt azzal kapacitálta dr. Kocsis István, hogy menjen át a dr. Holló Gábor ügyvédtől a dr. Busch Bélához. Szász András nem változtatott ügyvédet. A vádiratban foglalt időszakban – 2011. december elején – Szász András megkeresett azzal, hogy közlendője van a számomra, amelyet dr. Kocsis Istvánnal előzetesen egyeztetett. Szász elmondta, hogy Őt mobiltelefonján 2011. november végén megkereste egy személy, aki Szabó néven mutatkozott be és találkozót kért. Egy budai parkolóban találkoztak, Szász a férfit akkor látta először. Az ismeretlen férfi a beszélgetés során nagyon jól ismerte a dr. Kocsis István és társai ellen folyamatban levő un. MVM-s ügyet, legalábbis Szász András ezt állította. Szabó azt közölte Szász Andrással, hogy a hatalom számára az ügyükben fizetniük kell 6 millió eurót, előbb 3 milliót részletekben, majd ha megszűnik az ügy a további 3 milliót. Az ismeretlen azt mondta Szász Andrásnak, ha fizetnek, akkor jól alakul az ügyük, ha nem fizetnek, akkor rosszul, fizetés esetén sem vállalt garanciát az ügy elintézéséért. Kérdésemre Szász András egy lényegében használhatatlan személyleírást adott a Szabóról, ami tudható volt azaz, hogy közel 175 cm magas, testes, őszes – vöröses hajú. Azt mondta még, hogy jellegtelen alak volt, nem ismerné fel. Ami Szász elmondásában furcsa volt az az, hogy a Szabó állította: megbízói ismerik dr. Kocsis vagyoni helyzetét.  Én a Szász által előadott történettel kapcsolatban szkeptikus voltam, hogy ez igaz lehet-e? Hittem is, meg nem is a Szász András által előadott történetet. Lehetségesnek tartottam, hogy Szász András egyedül vagy Kocsis Istvánnal együtt csak kitalálta a történetet. Egy változat volt az is, hogy a Szász András által megjelölt Szabó nevezetű személy nem létezett. Egyébként a Szabó nevezetű személy létét, így az általa elmondottakat a nyomozás során . Szász semmiféle adattal nem tudta alátámasztani, és az eljáró ügyészség sem tudta bizonyítani. Azonban joggal merült fel bennem az is – Kocsis addigi megnyilvánulásai alapján, miszerint mindenáron el akarta kerülni, hogy bíróság elé kelljen állnia -, hogy dr. Kocsis István, aki az MVM ügy célpontja, ügyének eltüntetése érdekében fizetni, azaz vesztegetni is hajlandó, aminek kivitelezésébe Szász Andrást is bevonja. Meg kellett győződnöm tehát arról, hogy itt kitalációról vagy a Kocsis részéről felvetett vesztegetési szándékról van-e szó. A meggyőződéshez azt gondoltam a legrövidebb út az ha dr. Kocsis István kifejezi azt, hogy fizet. Ennek kivitelezéséhez időre volt szükség ezért Szász Andrásnak ezen a találkozón azt mondtam, nekem  előzetes véleményem az, hogy ha pénz kell az ügyben akkor célszerű fizetni. Azt mondtam nevezettnek, hogy még részletesen átgondolom a témát, javasoltam térjünk rá vissza néhány nap múlva. A helyzetet áttekintve abból indultam ki ha Kocsis István  fizetni akar, vesztegetni hajlandó ügyének eltüntetése érdekében az nem fér bele abba, hogy mind a védelem, mind magam tiszta eszközökkel dolgoztunk az MVM ügyben.Ugyanakkor arra is figyelemmel kellett lennem, hogy volt egy az Orbán Viktor miniszterelnökhöz kötődő politikai döntés is az elszámoltatásra, amelynek a legnagyobb volumenű bűnügye az MVM ügy, amely bírói szakban fog véget érni, hiszen nem lesz olyan hatóság, aki felvállalja a döntést abban, hogy történt vagy nem történt bűncselekmény. És éppen azon  személyekhez – így a belügyminiszterhez, a legfőbb ügyészhez - köthető legfelsőbb szinten az elszámoltatás véghezvitele, akiknek ismeretségére dr. Kocsis István a korábbiakban többször is hivatkozott, igaz nem a befolyásolhatóságukra tette nyilatkozatait, hanem azt mondta, magát többször ismételve: ha megismerik az Ő ártatlanságát akkor biztos nem mehet tovább ellene a Gyurcsány-kormány időszakában indított politikai koncepciós ügy. Ehhez tartozott az is, hogy dr. Kocsis István az Őt érintő ügyben közvetlenül az első gyanúsítása előtt és után mind jobban mozgolódott, kereste a kitörési pontokat, így megemlítem – a védők jelenlétében tartott megbeszéléseken is hangoztatott - a dr. Csányi Sándorral való 2011. augusztus eleji konzultációt, a dr. Pintér Sándorral 2011. év végére, az óév búcsúztatón tervezett konzultációt. Az előbbiek megítéléséhez, alátámasztásához tartozik – bár ez időben később történt -, egy a Szász András által 2012. január 9.-én nekem küldött SMS is ( nyom irat 415/a., 551. oldal), amely a következő, idézem: Joreggelkt. K azt mondja hatarozott utasitasa „parancsa” van a baratodtol hogy beszeljen Veled. Keri hogy ma 4 kor fogadd velem vagy nelkulem. Eddig az idézet. Később Szász András egy személyes beszélgetésen, kérdésemre, azt válaszolta, hogy az SMS-ben említett baratodtol kitétel alatt K (azaz dr. Kocsis István) dr. Pintér Sándort értette. Mint ahogyan ismert két nappal később, azaz  2012. január 11.-én, a találkozóra sor került. Ezért arra jutottam, hogy a legfelsőbb szinten az elszámoltatásért felelős személyek, de az én saját védelmem érdekében járok el, ha a Szabó féle vesztegetési történetre csupán azért „csatlakozom rá”mert azt kívántam tetten érni: dr. Kocsis István valóban veszegetni akar cserébe azért, hogy a vele szemben folyamatban lévő eljárás megszüntetésre kerüljön. Elhatároztam, hogy bizonyítékot szerzek, magánnyomozó bevonásával – hang és/vagy videó felvétellel – rögzítem, dokumentálom: ha dr. Kocsis István vesztegetni akar, akkor pénzt fog átadni. Úgy gondoltam, ha pénz átadás történik és azt hang- és videó felvételen rögzítem, dokumentálom akkor ezekkel a bizonyítékokkal már el lehet menni dr. Pintér Sándor belügyminiszterhez. Természetesen azt sem zártam ki, hogy nem lesz vesztegetés, nem lesz pénzátadás Én nem bíztam sem a Nemzeti Védelmi Szolgálatban, sem a Nemzeti Nyomozó Irodában ezért nem mentem el hozzájuk, már csak azért sem mert joggal néztek volna hülyének - sajnos egyébként sem volt felhőtlen a kapcsolatom a Szolgálat vezetőivel -,ha előadom nekik, hogy Kocsis István meg akarja vesztegetni barátait, így a belügyminisztert, és a legfőbb ügyészt.Utólag azt kell mondani, bárkésőbb meggyőződtem arról, dr. Kocsis István nem adott át vesztegetési pénzt, hogy célszerű lett volna a Nemzeti Védelmi Szolgálathoz fordulni. Ma már tudom, hogy dr. Kocsis István a Nemzeti Védelmi Szolgálathoz fordult, illetve a Központi Nyomozó Főügyészséghez ellenem tett bejelentést, ha én ezekhez a hatóságokhoz fordulok és dr. Kocsis Istvánnal szemben teszek bejelentést akkor a bejelentések találkoztak volna és ellenem nem lenne folyamatban ez a büntető eljárás. Ismételten kihangsúlyozom, hogy az én szándékom soha nem irányult befolyással üzérkedésre vagy vesztegetésre, közvetítő szerep átvételére, egyetlen célom volt: ha minden kétkedésem ellenére dr. Kocsis Istvánban megvan a szándék, és mégiscsak képes arra, illetve megkísérli, hogy pénzt fizessen az ügye érdekében, akkor e szándéka, és tettei legalább addig maradjanak „közöttünk”, amíg a szükséges lépéseket, a hatóságok tájékoztatását megteszem. Szász András 2011. december elején ismét felkeresett. Megkérdeztem tőle, hogy a Szabó nevű személy konkrét összegeket említett-e? Szász elmondta,hogy a Szabó nevű ismeretlen férfi 2011. karácsonya előtt 750.000,- eurót várt volna. A hogyan tovább kérdésemre Szász András a zsebéből elővett egy összehajtott papírlapot. Az iratot átadta, hogy nézzem meg, de közben a mobiltelefonja megszólat és ezért átment telefonálni a nappali szobába. Ezt kihasználva az iratról a bekapcsolt gyorsmásolómon csináltam egy másolatot. Szász András néhány perc múlva visszajött a tárgyalóba és kérdezte mit szólok az ütemezéshez, s hozzátette beleértendő a Szabó nevű személy által mondott 750.000 euro is. Kérdésére jeleztem felé, hogy az ütemezés szerintem megfelelő. Ezután a papírlapot visszakérte, eltette és nem sokkal később a helyszínről eltávozott. Szász András magatartása számomra azt az irányt erősítette, hogy itt a háttérben vesztegetési szándék lehet, azaz dr. Kocsis István fizetni is hajlandó ügye eltüntetéséért. Ezután úgy gondoltam, hogy ha dr. Kocsis István fizet azt dokumentálom így rendelkezni fogok bizonyítékokkal is. A kis jegyzet lemásolásáról, illetve az, hogy az még mindig nálam lehet teljesen elfeledkeztem, a korábbi gyanúsított kihallgatásaimon, az írásos vallomásomban ezért nem tettem említést. Az csak akkor jutott eszembe, amikor az iratmásolatot egy tavaly év végi iratrendezéskor megtaláltam. Erről készítettem másolatot, amelyet a vallomásomhoz mellékelek. Az említett iraton az olvasható Marc.  16-17             600 e Maj     15-16             400 e juni     15-20             A tobb ______________________ (2,5) Az ütemezés szerint tehát - a Szász András által a szóban mondott időponttal és összeggel együtt - 2011. karácsony előtt 750.000,- euró, 2012. március 16-17-én 600.000,- euró, 2012. május 15-16-án 400.000 euro, 2012. június 15-20-án a többi, vagyis 750.000,- euró, összesen 2.500.000,- euró az ügylet. Az előbbiekkel támasztom alá azt – szemben a vádiratban állítottakkal -, hogy nem én, hanem Szász András volt az, aki meghatározta az átadandó összegeket és az ütemezésre a határnapokat. Az ütemezés szerinti első fizetés sem történt meg ezért én minden alkalommal, amikor találkoztam Szász Andrással, illetve beszéltem vele telefonon jeleztem felé, hogy fizetni kell az ügyben. Az MVM ügyben közben nyomozási cselekmények, így különösen új gyanúsított kihallgatások voltak, ügyeket különítettek el, illetve volt egyesítés is, sor került iratismertetésekre, vádjavaslatra is, sőt nyomozás továbbfolytatást is elrendelt az illetékes ügyészség. A dr. Kocsis István által történő vesztegetési pénz átadása érdekében - az ügyben a védők útján előttem is - ismertté vált rendőri, ügyészi intézkedésekkel kapcsolatban kitaláltam, hogy azok azért történnek, mert nincs fizetés. Ennek során az első fizetési ütemezés szerint is további határidő módosításokat, halasztásokat kért dr. Kocsis István a közvetítőként közreműködő Szász Andráson keresztül. Nyilvánvalóan kitaláció volt részemről, hogy dr. Pintér Sándornak vagy dr. Polt Péternek az MVM ügyre bármiféle ráhatása lenne, mint ahogyan az is, hogy az MVM ügyben amennyiben a bíróság felmenti a vádlottakat, akkor azt valakinek el kell fogadtatnia Orbán Viktor miniszterelnökkel. A Szász Andrással történt személyes találkozók, a vele mobiltelefon folytatott beszélgetések, az SMS küldések és fogadások alkalmával - 2011. november hónap végén, december hónap elején - azonban, mint ahogyan, azt megelőzően és azt követően is szóba került közöttünk a Szász András részére végzett szaktanácsadói munkámért járó 300.000,- euró is. Később – a 2011. december 20-án történt 120.000- euró részmunkadíj kifizetése után – a személyes találkozóinkon szorgalmaztam Szász András felé a további esedékes 180.000,- euró kifizetését. Szász András később azt közölte, hogy a hiányzó összeget megadja. Nevezett a továbbiakban - az MVM ügyben 2012. augusztus 09-én történt vádemelést követően - azt kérte, hogy az I. fokú bírósági eljárás bizonyítási szakaszára is vállaljam a szaktanácsadói munkát. Mint azt már említettem - a több éves fizetési késedelemre is figyelemmel - a Szász András munkadíjtartozása felém jelenleg 200.000,- euró. Tisztelt Fővárosi Törvényszék! Ezek a munkadíjra vonatkozó  tételek a vádiratban különválasztásra nem kerültek, bár erre érdemi terhelti védekezést nyújtottam be. A vádiratban tehát nem a valóságnak megfelelően szerepel a 300.000,- euró munkadíj, a 120.000,- euró részmunkadíj. Ezek mint a dr. Kocsis Istvánnal szembeni követelések, tehát vesztegetési pénzként, azaz jogtalan előnyként vannak rögzítve. Mára már kiderült, Szász András a dr. Kocsis Istvántól kért 300.000,- euróból kívánta a nekem járó munkadíjat kifizetni. Bár a körülményeket nem sikerült a nyomozásnak tisztáznia, azok azonban arra utalnak, hogy az történhetett, Szász kezdeményezte a 300.000,- euró részemre történő átadását, amelyet Kocsis  felé, mint vesztegetésre szánt összegként említett. Ezzel szemben 300.000,- euró összeggel a Szász András által említett Szabó nevezetű személy nem volt összefüggésbe hozva. Egyébként én magamtól soha nem jelöltem meg, nem találtam ki összegeket Kocsis vesztegetési szándékának bizonyítása érdekében, azokat minden esetben Szász András, illetve az általa nekem mondott és megmutatott ütemezés alapján ismételtem meg. Így volt ez a 2012. január 25-i telefonbeszélgetésünkkor is (nyom. iratok 275.-276. oldal) amikor is a teljes 2,5 millió eurós összeg tizedét, azaz 250.000,- euró kifizetését vetettem fel Szász András felé azzal, hogy akkor - ez az általa korábban szóban tett ígéretén alapult - február 9-én megvan a 2,5 millió euróhoz hiányzó kilenctized.Itt kell kitérnem arra, hogy vádiratban foglalt megállapítás, amely a Szász András által a 2012. január 28-i, a február 7-i és a február 9-i találkozónkon állított különböző általam követelt összegeket jelöl meg és felveti, hogy én a belügyminiszterre utaltam, nem felel meg a valóságnak. Ezeken a találkozókon - itt utalnék vallomásom előző részére - nem találtam ki más és más összegeket Kocsis vesztegetési szándékának bizonyítása érdekében, azokat mint minden esetben ezeken a találkozókon is a Szász András, illetve az általa nekem mondott és megmutatott ütemezés alapján ismételtem meg. Azt is kijelentem, hogy a 2012. február 9.-i találkozónkon a belügyminiszterre utalás részemről nem történt. Egyébként a 300.000,- euróval kapcsolatban az általam előbbiekben elmondottakat támasztja alá az, hogy az első gyanúsított kihallgatásomkor (2013.december 11.) az ügyészség által a jegyzőkönyvben megfogalmazott 300.000,- euró - amely dr. Kocsis által állítólagosan adott 200-210.000,- eurós összegből + a Szász állítólagos 60-65.000,- eurós összegének hozzáadásából állt össze, azaz semmiképpen sem volt 300.000,- euró. Nem tudni mikor és ki által csökkentve – ez történhetett úgy is, hogy dr. Kocsis adott kevesebb pénzt, hiszen azt Szász elmondása szerint nem számolta meg vagy Szász vett ki a dr. Kocsis által neki átadott pénzből és nem tett hozzá semmit -, de ami valós az az, hogy a 300.000,- euróhoz képest 180.000,- euróval kevesebb összeg került Szász Andrástól hozzám, hiszen az átadott összeg 120.000,- euró volt. Ezt azonban én nem dr. Kocsis Istvánnak a vesztegetési szándékát alátámasztó vesztegetési pénzeként kaptam Szász Andrástól, ugyanis ezt az összeget Szász a 2011. december 20-án a nekem járó munkadíjként adta át, vesztegetési pénzről szó sem volt. Tehát minden alapom megvolt arra, hogy a Szász András által 2011. december 20-án átadott dossziéban a munkadíjam van. Sajnos akkor, a dosszié átadásakor nem néztem meg annak tartalmát, nem számoltam meg a benne levő pénzt. Ebben az is közrejátszott, hogy Szász sietett, gyorsan távozott. Ha jól emlékszem azt mondta külföldre kell mennie. Ezért csak Szász András távozása után számoltam meg dossziéban levő pénzt s ekkor derült ki, hogy amit a teljes munkadíjnak hittem az csak annak része, azaz 120.000,- euró. A pénz átvételével kapcsolatos védekezésemet több bizonyíték is alátámasztja, sőt, annak bizonyos kérdésekben Szász András sem mond ellent.A kérdéses 2011. december 20-i napon nem 300.000,- euró, hanem csak 120.000,- euró került részemre átadásra. Ezt alátámasztja:Szász András vallomása, amely szerint_ a dr. Kocsistól a Mariott Hotelban történt átvételkor, sem a dr. Kiss Ernőnek történt átadás során sem számolták meg a dossziéban lévő pénzt, és Ő sem tudta pontosan, hogy az mennyi volt. Ez Szász szembesítésen tett nyilatkozata (nyom. ir.: 1047. oldal), amelyben a továbbiakban azt is elmondta: miszerint neki dr. Kiss Ernő valóban végzett munkát, már 2011-ben is, miután őket gyanúsítottként megidézték az MVM ügyben, és azt nem ingyenesen tette;dr. Kocsis István szembesítésen tett nyilatkozata, mely szerint ő dr. Kiss Ernővel sosem egyeztetett pénzátadásról-átvételről, tőle dr. Kiss Ernő sosem kért pénzt, átvételt soha nem nyugtázott, illetve annak elmaradását soha sem hiányolta. Mindezen bizonyítékoknak pedig egyedül Szász András mond ellent korábbi tanúvallomásai során, miszerint neki addig az időpontig dr. Kiss Ernő nem végzett munkát, illetve azzal, hogy ő a követelések alapján fizetett ki dr. Kissnek 300.000,- eurót. A Szász András vallomás azonban az összeg tekintetében önmagának is ellentmond, hiszen arról egyrészt úgy nyilatkozik, hogy 300.000,- euró volt, másrészt pedig azt ők ketten – mármint dr. Kocsis István, illetve Ő maga – adták össze úgy, hogy a dossziéba dr. Kocsis rakott 200-210.000,- eurót, míg Ő 60-65.000,- eurót…. Igaz ennek az eredménye semmiképpen sem 300.000,- euró. Életszerűtlen Szász Andrásnak az a nyilatkozata, miszerint dr. Kiss Ernő neki „ingyenesen”végzett tanácsadói munkát, ugyanis egy ilyen volumenű ügyben elképzelhetetlen, hogy valaki ingyen dolgozzon több száz órát, és az életszerűtlenséget maga Szász András is alátámasztja a szembesítésen tett nyilatkozatával, miszerint volt közöttük megállapodás a munkadíjra vonatkozóan, és dr. Kiss már 2011-ben is dolgozott neki ez alapján.Azt, hogy ezt a pénzt dr. Kocsis István sem tekintette eredetileg vesztegetési pénznek, alátámasztja a dr. Kocsis István által 2011. december 21-én tett szóbeli bejelentéséről, dr. Keresztes Imre főügyész, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője által 2012. január 24-én írt feljegyzés is (nyom. iratok 307. oldal). A főügyészi dokumentum szerint dr. Kocsis István nem tett említést pénzátadásról, arról, hogy a bejelentése előtt 1 nappal, azaz 2011. december 20-án Szász András átadott dr. Kiss Ernőnek 300.000,- eurót, legalábbis dr. Kocsis tudomása szerint ekkora összeget. Dr. Kocsis István a főügyész előtt tett szóbeli bejelentése során nemcsak a pénzátadásról nem tett említést, de arról sem, hogy Ő és Szász András közösen összeraktak kb. 300.000,- eurót, amelyet dr. Kiss Ernőnek kívántak átadni. Nevezett a 300.000-euró átadásáról először a Központi Nyomozó Főügyészségen 2012. január 11-én 13:00 órakor jegyzőkönyvezett bejelentésében tesz említést (nyom. iratok 79-83. oldal). Idézem dr. Kocsis István által elmondottakat: „Nem tudom, hogy merült fel, hogy nem Szabó úr veszi át a pénzt. Nem tudom, hogy Szász András Szabó úrral, hogy tartotta a kapcsolatot. Szász nekem arról számolt be, hogy Szabó úr számtalanszor kereste őt. Szász András ettől a Szabótól Kiss Ernő nevét kapta meg, mint akinek fizetni kell. Szász András mindezt meg is tette. Arról számolt be tehát nekem, hogy Kiss Ernőnek átadta a fenti összeget.”. A dr. Kocsis Istvántól 2012. január 13-án felvett, a második bejelentésben, a továbbiakban: bejelentés (nyom. iratok 93-97. oldal) elmondottak sok helyen olyan megfogalmazást, információk összekapcsolását tartalmazzák, amelyek a bűncselekmény látszatát keltik, vagyis azt, hogy dr. Kiss Ernő azért kért pénzt a bejelentőtől, hogy azzal hivatalos személyeket vesztegessen meg, azonban a beszélgetésről készült „Kivonat a 30310-1/200/40/2012. TÜK.- 1 számon 2012 január 12-én készült jelentésből” (a továbbiakban: Kivonat), amely a 2012. január 11.-én történt helyiséglehallgatás leírt szövege (nyom. irat 39-49. oldal) ilyen kijelentéseket dr. Kiss Ernő részéről nem tartalmaz, így különösen: bejelentés 2.oldal 3.bekezdés: „… Kiss Ernő ugyanis azt mondta, hogy a dolgok ilyetén alakulásáért fizetnem kell, megerősítette a pénteki fizetési határidőt és a 420.000,- eurós összeget.”Kivonat (nyom. irat 39. oldal) Kiss: „….nem tudom, hogy 420 meg egyebek, én nem tudok semmit, bocsáss meg, én nem tudok, nekem mondtál egyszer 6 milliós tételt. A következő…” Kivonat (nyom. irat 41. oldal) Kocsis közbevetése után,  Kiss: „bocsáss meg, én a következőt tudom mondani, amit itt ebben a vonalamban meg tudunk csinálni, barátságból csináljuk – hogy világos legyen, amit meg tudunk csinálni, bele értem a Pintért is, barátságból csináljuk.” Bejelentés 2. oldal 4. bekezdés: „Én persze számon kértem Kiss Ernőt, hogy mi egyáltalán ez az új módi, konkrétan a jelenlegi pénzfizetésre és a Szabó úr által felvetett teljes 750.000,- illetve 6 millió euróra utalva….” A Kivonat szerint, amely a helyiséglehallgatás leírt szövege azonban sem a 750.000,- euró, sem a 6 millió euróra történő utalás Kiss Ernő részéről nem hangzott el. Úgyszintén nem hangzott el az sem a Kivonatban leírt szöveg szerint a beszélgetés során, hogy Kiss Ernő kvázi elismerte, hogy átvett 300.000,- eurót e célból. Mindezeket követően, csupán utalásként hangzik el Kiss részéről, hogy célszerű fizetni, vagyis teljesíteni, amit kérnek. A beszélgetésről egyébként még maga a feljelentő (NVSZ PTVSZI KSZVF vezetője 2012. január 12-i feljelentése, nyom. irat.: 29. oldal) is úgy nyilatkozik, hogy „a beszélgetésből az szűrhető le, hogy Kiss arra utal…”, vagyis Kocsis kategorikus kijelentései mindenképpen megalapozatlanok. Dr. Kocsis István minden kihallgatása alapján határozottan jelenti ki, hogy a fenti beszélgetésen - 2012. január 11. - kívül dr. Kiss Ernővel soha nem egyeztetett munkadíj kérdésében, illetve a vád tárgyává tett cselekmények kapcsán sem, sőt kifejezetten rögzíti, hogy mindenről Szász Andráson keresztül szerzett információt, így a pénzkérésekről, és arról is, hogy állítólag dr. Kiss a hatalomra hivatkozva kérne pénzt. A későbbiekben, ez emlékezetem szerint 2012. február végén lehetett, a Szász András által előadott Szabó nevezetű személyre vonatkozó történetet, a dr. Kocsis István vesztegetési pénz kifizetésének bizonyítását célzó szándékomat és a helyzetet értékeltem. Továbbra sem tudtam a Szabó nevezetű személyre vonatkozó történetről megállapítani, hogy az valós vagy csak a Szász András találta ki, de az tény, hogy ettől az időponttól kezdve ők ezzel a kérdéssel kapcsolatban engem nem kerestek, nem jelezték sem azt, hogy Szabó jelentkezett volna náluk, sem azt, hogy ők fizetni szeretnének az ütemezés szerint. Az un. MVM ügyben mint Szász András védelmét közvetlenül segítő szaktanácsadó, a dr. Kocsis István védelmét a védője, a dr. Raboczki Gábor szaktanácsadójaként segítettem, ez folytatódott a 2012. augusztus 10.-i vádemelést követően is, a Kaposvári Törvényszéken 2013. március 5.-én megkezdődött bírósági eljárásban addig még az illetékesség hiánya miatt az ügy, ha jól emlékszem 2013. második felében a Kúria elé nem került. Az ügyben elvégzett munkámról a korábbiakban már beszámoltam. Tisztelt Fővárosi Törvényszék! Összefoglalásképpen szeretném kijelenteni, hogy a munkadíjon felül sem vesztegetési, sem más szándékkal soha nem kértem sem magamnak, sem másnak pénzt Szász Andrástól, főleg nem dr. Kocsis Istvántól. Erre irányuló szándékukat – ha volt ilyen – annyiban erősítettem, hogy meggyőződjek arról, hogy egy ügyben, melyben én magam is dolgozom, és amelyben dr. Kocsis István rendszeresen hivatkozott dr. Pintér Sándorra, akivel több évtizedes, a munkatársi kapcsolatnál szorosabb kapcsolat fűz minket egymáshoz – valóban sor kerül-e ilyenre, hiszen azzal nemcsak az én munkám, de dr. Pintér Sándor feddhetetlensége is veszélybe kerül. Igyekeztem úgy terelni a beszélgetéseket, ahogy ők maguk is szerették volna, azzal, hogy ha valóban fizetni akarnak az eljárás befolyásolásáért, akkor legalább arra úgy kerüljön sor, hogy azzal se személyem, se dr. Pintér Sándor személye ne sérüljön. S hogy miért nem tettem bejelentést az NVSZ-nél, vagy bárhol máshol? Ki hitt volna nekem, azt követően, hogy milyen körülmények között kellett eljönnöm a Rendőrségtől? Ki adott volna hitelt nekem, a bukott kapitánynak, főleg egy olyan szervezetnél – NVSZ -, akik általam is tudottan hosszú ideje utánam kutakodott, nem riadva vissza attól sem, hogy törvénytelen eszközöket használjanak fel ellenem? Nem hittem azt, hogy nyomozót kell játszanom, hogy felderítsem ügyfeleim szándékát, de arról meg voltam győződve, hogy ha egy ilyen információval megkeresem a hatóságokat, akkor annak semmilyen formában nem adtak volna hitelt, sőt azzal kárt okoztam volna egy olyan közérdeklődésre számot tartó ügyben, mint az MVM ügy, hiszen mint minden, az a hír is hamar napvilágot látott volna azzal, hogy a gyanúsítottak a belügyminisztert akarják megvesztegetni, és lehet, hogy az egésznek semmi alapja sem lett volna. A vádiratban szereplő bizonyítékok közül észrevételt teszek az NVSZ által 2011. december 19-én kezdeményezett, majd a PKKB. által 2011. december 21-én elrendelt telefonlehallgatással és az NVSZ által sürgősségi elrendeléssel 2012. január 11-én alkalmazott helyiséglehallgatással és az azt engedélyező 2012. január 13-i PKKB végzéssel kapcsolatban. A nyomozati iratokból hiányoznak a különleges eszközök alkalmazásának elrendelésekor a törvényi feltételként meghatározott, az elrendelés alapjául szolgáló bűncselekmény gyanújára okot adó adatok meglétére vonatkozó iratok. Ezen iratok beszerzésére a bírósági eljárást megelőzően mindkettő különleges eszközt érintően a védelem indítványai, a telefonlehallgatásra vonatkozóan a Központi Nyomozó Főügyészség megkeresései nem jártak eredménnyel.  Ebből alappal feltehető, hogy az elrendelésekkor nem volt bűncselekmény gyanúja, ezért törvénysértő az alkalmazások elrendelése és törvénysértő az ilyen alkalmazások során rögzített adatoknak bizonyítékként történő felhasználása is. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a 2012. január 11-én rögzített telefonbeszélgetés hangfelvétele nincs a nyomozati iratokban. A bírósági eljárást megelőzőena 2013. december 17. napján folytatólagos gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvben (nyom. irat 1009. old.) a dr. Kiss Ernő és dr. Holló Gábor közötti – 2012. január 11.-i – telefonbeszélgetéssel kapcsolatban (nyom. irat 55-57.old.) tett vallomásomat fenntartom;a 2013. december 20.-án a dr. Kiss Ernő és Szász András közötti szembesítési jegyzőkönyvben (nyom. irat 1051.old.) a dr. Kiss Ernő és Szász András közötti – 2012. január 25.-én 11,44 óra kezdettel folytatott – telefonbeszélgetéssel kapcsolatban (nyom. irat 275-276. old.) tett vallomásomat fenntartom. Mind a telefonlehallgatásokkal, mind a helyiséglehallgatással kapcsolatban – figyelemmel meghatalmazott védőm által tett a törvénysértő telefon, - és helyiséglehallgatás elrendelésével kapcsolatos indítványában foglaltakra, amelyekhez csatlakoztam - a további vallomástételt megtagadom, kérdésekre azzal kapcsolatban nem válaszolok. Az előbbiekben említetteken kívüli kérdésekre válaszolok. Kérem a Tisztelt Fővárosi Törvényszéket, hogy a vallomásomban foglaltakat az eljárás során figyelembe venni szíveskedjen. A jelen vallomásomban és korábbi vallomásaimban, indítványaimban elmondottak, a nyomozati iratokban foglaltak alapján és a bizonyítási eljárást követően a T. Törvényszék hozzon ügyemben – a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontjára és a Be. 331. § (1) bekezdésére figyelemmel – felmentő ítéletet.   Budapest, 2015. március 11. napján   Tisztelettel  

1. Kiss Ernő János

  vádlott