A korrupció üldözésének élére állt látványosan a Miniszterelnökség, amely dicsérendő dolog. Lázár János miniszter szerint az elmúlt évtizedek legsúlyosabb korrupciós ügyéről van most szó. A 430 milliárd forintos beruházásról az Európai Csalás Elleni Hivatal azt állítja, hogy mintegy 166 milliárd forintnyi szerződésnél történt csalás. A 166 milliárd forintból 59 milliárd forintot kér vissza azonnal – közölte a politikus. A kormánynak meg kell vizsgálnia, hogy e szerződéseknél a különbözetet, amely jelentős része hazai finanszírozású, így a magyar adófizetők pénze, hogyan tudja visszakövetelni. Az OLAF megvédi az Európai Unió adófizetőinek pénzét, a kormánynak pedig a hazai adófizetők pénzét kell megóvnia – hangsúlyozta Lázár János. A Miniszterelnökség vezetője kifejtette, amennyiben a magyar vizsgálat is hasonló szabálytalanságokat állapít meg, akkor a magyar kormánynak az államháztartási törvény szerint vissza kell kérnie a beruházáshoz nyújtott támogatást. A Gripen-sztori 5 évvel ezelőtt az osztrák Profil című hetilap feltehetőleg jól ismervén a jogsegélykérelem aktáit, közölte, hogy magyar személyek megvesztegetése árán döntött 2001-ben a budapesti kormány a Gripen harci repülőgépek lízingjéről. A brit BAE konszern pénzével lobbizó osztrák grófot 2012. decemberben bíróság elé állították Bécsben pénzmosás, hamis tanúzás és bizonyítékhamisítás vádjával. 180 millió schilling volt az összeg, amelyet öt magyar személy kapott megvesztegetés gyanánt a Gripen-lízingüzlet előmozdítására. A mai árakon 13 millió eurónak megfelelő pénzről a Profil című hetilap írt, cikksorozata középpontjába a magyar felmenőkkel is rendelkező lobbistát, Alfons Mensdorff-Pouillyt állítva. A Dél-Burgenlandban élő grófot már Bécsben és Londonban is előzetes vizsgálati fogságban tartották, azt gyanítva, hogy a brit BAE Systems konszern megbízásából, katonai gépek megvásárlása érdekében magyar, cseh és osztrák döntéshozókat vesztegetett meg a 2000-es években. A világszerte 83 ezer alkalmazottat foglalkoztató, a 2011-es évet 1,5 milliárd euró adózás utáni nyereséggel záró brit cég 2010-ben már 326 millió euró büntetéspénzt fizetett, hogy lezárhassa a vesztegetési vádak sorozatát. A bánatpénz arra is elég volt, hogy a Londonban rács mögött ülő Mensdorffot is kiengedjék, és vele szemben a vesztegetési vádakat ejtsék. Az osztrák hatóságok azonban korántsem tértek napirendre a kenőpénzes történet fölött, és folytatták a nyomozást, nem utolsósorban a korrupcióellenes brit hatóság, az SFO dokumentumai alapján. A bécsi ügyészség (az illetékes Michael Radasztics) augusztusban el is készült a vesztegetési, dokumentumhamisítási és hamis tanúzási vádakat támasztó irattal, amelyről decemberben Mensdorffnak bíróság előtt kell számot adnia. A közelgő per késztette arra a Profilt, hogy a 2007-ben a svéd televízióval elindított nyomozásának eredményeit most közzétegye. Az eddig nyilvánosságra hozott adatokból az derül ki, hogy a BAE már a kilencvenes években bonyolult láncolatot hozott létre postafiókcégekből, alapítványokból, offshore vállalatokból, és ezeken keresztül fizette meg úgynevezett tanácsadóit. Ők vagy maguk voltak a vesztegetés célpontjai, mint például a szaúdi légierő beszerzési illetékese, vagy pedig tovább osztották a pénzt, mint ahogyan a vádak szerint Alfons Mensdorff-Pouilly tette. A gróf 1999-ben szervezte meg pénzfolyósító rendszerét, együtt a BAE-ügyekben kulcsszerepet játszó Timothy Landonnal, a brit titkosszolgálat emberével, akinek Mensdorff unokatestvére, Katalina-Maria Therese Antoinette Esterházy de Galantha volt a felesége (Landon 2007-ben elhunyt). A „rokonok” a brit Virgin-szigeteken feszítették ki három cégből álló hálózatukat, ahová a BAE által alapított, Red Diamond nevű cégen keresztül érkezett a nekik és a kedvezményezettjeiknek szánt pénz. A Profil birtokába jutott egy 2001. október 3-ai keltezésű jegyzőkönyv Farnboroughból, a brit cég központjából, ahol fél tucat BAE-alkalmazott tárgyalt egész nap a gróffal. A bécsi újság az informátorok között említi Mark Cliffet, Landon pénzügyi tanácsadóját, aki írásban erősítette meg, hogy számos ilyen tanácskozáson vett részt. Az említett októberi megbeszélésen a magyar 180 millió schillinges tétel mellett egy 1,05 milliárdos cseh és egy 250 millió schillinges osztrák tétel is szerepelt, húsz, illetve négy személy megkenésére. A magyar „fejezetben” említés történt a szocialistákról, kiegészítő províziókról és egy „Disznó” álnéven emlegetett, vélhetően magyar személyről, akivel a gróf állítólag három éven át tárgyalt. Ugyanebben a 2001-es évben a BAE széles nyilvánosság előtt új irányelveket hirdetett meg az etikus üzletpolitikáról, tanácsadóival pedig – akiknek munkája nehezen volt ellenőrizhető – szerződést íratott alá a korrupció elkerüléséről. Ezek a „fehér mellényes” szerződések egy genfi páncélszekrényben landoltak. A milliókat felvevő Mensdorff-Pouilly éveken át írásos jelentéseket is küldött a kelet-közép-európai politikai-gazdasági-katonai helyzetről a briteknek, hangsúlyozandó szorgosságát. A jelentéseket az osztrák cégénél, az MPA Handels GesmbH Wiennél alkalmazott nyugalmazott légierő-parancsnok, Josef Bernecker írta havi 300 euróért. Mensdorffnak magyar cége is van, az MPA Handels GmbH Budapest.