Az ügy harmadrendű vádlottja, Kolovics János 2010 és 2014 között volt Szigetvár polgármestere (Fidesz–KDNP), az elsőrendű vádlott, Z. L. M. önkormányzati képviselő volt. A 2010-es helyhatósági választások után a többségi önkormányzati tulajdonú vízközmű-szolgáltató kft. ügyvezetője a polgármester feleségének fia – az ügy másodrendű vádlottja –, M. G. lett. Őket az ügyészség folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetéssel és más bűncselekményekkel vádolja. A vádirat szerint jogszabályváltozások miatt a szigetvári vízközmű-szolgáltató társasága más szolgáltató cégekbe olvadt. A képviselő-testület azonban úgy döntött, hogy a különös jelentőségű nem víziközmű-vagyonelemek – köztük a szigetvári gyógyfürdő és tanuszoda, a gyógyfürdőhöz kapcsolódó hotel – a város tulajdonában maradjanak. Ezek működtetésére új gazdasági társaságot kívántak létrehozni. A polgármester azt szerette volna, hogy az új cég ügyvezetője is M. G. legyen, szándékát azonban a képviselő-testület egy része nem támogatta. A városvezető több képviselőt is megkeresett – a minősített többségű döntéshozatalt igénylő – javaslat támogatására, ők azonban visszautasították kérését – derült ki a vádiratból. Az elsőrendű vádlott önkormányzati képviselő szorult anyagi helyzete miatt külföldön dolgozott – idézték fel a vádiratban, kiemelve: a polgármester őt azért kereste meg, hogy vegyen részt a döntő szavazáson. A képviselőnek a városvezető önkormányzati gépkocsit biztosított a külföldről történő hazatéréshez, illetve a visszautazáshoz. Az elsőrendű vádlott szavazata által biztosított minősített többséggel 2013 októberében a képviselő-testület döntött az új gazdasági társaság megalapításáról, illetve M. G. ügyvezetővé választásáról. Ennek kompenzálásaként – az ügyészség szerint – a polgármester 2014 januárjában utasította az ügyvezetőt, hogy a képviselő cégével 3,8 millió forintos vállalkozási szerződést kössön. A vád szerint az elsőrendű vádlott cége munkát nem végzett, ennek ellenére a cégvezető teljesítésigazolást állított ki a vállalkozói díj kifizetésére. A tárgyaláson a büntetett előéletű elsőrendű vádlott nem ismerte el büntetőjogi felelősségét, majd a bíróság előtt vád tárgyát képző szavazásról szólva hangsúlyozta, hogy Szigetvár érdekeit szem előtt tartó, jó döntést hozott. A vállalkozási szerződésre kitérve azt mondta, az abban vállalt feladatok teljesítése részben megtörtént. A másodrendű vádlott ezzel szemben elismerte büntetőjogi felelősségét. A Kovács Attila tanácsvezető bíró által felolvasott vallomása szerint a vállalkozási szerződés a kezdetektől fogva valótlan tartalmú volt, e mögött teljesítés nem volt. A tárgyaláson az is elhangzott, hogy a vádlott a 3,8 millió forintos kárösszeget letétbe helyezte a Pécsi Törvényszéknél. A harmadrendű vádlott egykori városvezető szintén nem ismerte el bűnösségét. Felolvasott vallomásában kijelentette, nem követett el bűncselekményt, majd többször logikátlannak és életszerűtlennek minősítette a vádirat egyes pontjait. Az ügy tárgyalása február végén tanúmeghallgatásokkal folytatódik. (Forrás: MTI)