A Jézus Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó trilógia két darabját, az 1880-ban készült Krisztus Pilátus előtt címűt és az 1884-ben befejezett Golgotát Munkácsy Mihály 1886–87-es amerikai útja során John Wanamaker vette meg, aki hosszú ideig philadelphiai áruházában mutatta be a műveket. Örökösei 1988-ban váltak meg a képektől; a Sotheby’s árverésén nem érkezett licit egyikre sem, a visszahívás után kikiáltási áron, 60 ezer amerikai dollárért vásárolta meg Joseph Tannenbaum kanadai üzletember a Krisztus Pilátus előtt című darabot, s hogy adóalapját csökkentse, néhány év múlva Hamilton városának ajándékozta – tudtuk meg Martos Gábor műkereskedelmi szakírótól. A Hamiltoni Művészeti Galériában 5,4 millió kanadai dollár (több mint egymilliárd forint) eszmei értéken tartják nyilván a festményt, amely a helyi szabályok szerint 2012-től vált eladhatóvá. A Golgotát egy magyar származású üzletember, Julian Beck vásárolta meg kikiáltási áron, 47,5 ezer dollárért. Sajtóértesülések szerint 2003-ban egymillió dollárért adta tovább a jelentős Munkácsy-kollekcióval rendelkező Pákh Imre amerikai-magyar műgyűjtőnek. A trilógia legkésőbb elkészült darabját, az Ecce Homo!-t 1914-ben Déri Frigyes vette meg; a képet 1930-ban az általa alapított debreceni Déri Múzeumnak ajándékozta. A művek 1995-től kisebb-nagyobb megszakításokkal a Déri Múzeumban voltak láthatók, és megvásárlásuk azóta is rendre felmerül. Július 10-én, csütörtökön a Déri Múzeum bejelentette: a Hamiltoni Galéria tulajdonában levő Krisztus Pilátus előtt bérleti szerződése lejárt, s miután a megvásárlására, illetve a bérleti jog meghosszabbítására irányuló kormányzati tárgyalások sikertelenül jártak, a festmény csak vasárnapig lesz látható a múzeumban. A hírre a látogatók a múzeumot, a poli­tikusok a sajtót rohanták meg. Kósa Lajos ­polgármester sietve nyilatkozott, hogy szerinte a kormány nyáron megvásárolja a festményt, és  egyben azt kérte a kabinettől, hogy a Golgotát is vegye meg Pákh Imrétől. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) viszont csak annyit közölt, hogy a kormány célja változatlanul a Munkácsy-trilógia egyben tartása, az Igazságügyi Minisztérium (IM) pedig a műalkotások állami megvásárlásának szabályairól szóló jogszabályt készíti elő – ez utóbbi nemigen volt érthető, hiszen műtárgyvásárláshoz nem kell külön jogszabály. A CÖF erre kiadott egy goromba hangú közleményt a kormány tehetetlenségéről, és hirtelenjében elkezdtek aggódni a Pákh Imre tulajdonában lévő Golgota miatt is. Úgy tudjuk, két vevő is jelentkezett az alkotásért, amit eddig azért nem adott el a műgyűjtő, mert arra számított, hogy a magyar állam segítségével sikerül egyben tartani a trilógiát. Pákh a kedélyeket tovább borzolva azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány érdemben nem is tárgyalt a Hamiltoni Galériával, és bár Halász János államtitkár kétszer is kint járt, „sok mindenről szó esett, de a vásárlásról nem”. (A Hamiltoni Galéria a folyamatban lévő ügyről nem kívánta tájékoztatni lapunkat.) Baán László, a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria főigazgatója, aki információink szerint Halász előtt már tárgyalt Kanadában, azt mondta: az eladó irreális árat kért a festményért (állítólag 10 millió amerikai dollárt, azaz kb. 2,2 milliárd forintot), ezért egyelőre nincs megegyezés. Pákh azzal fenyegetett, hogy ha nem maradhat együtt a trilógia, akkor a Golgotát – amelynek a bérleti joga tavaly ősszel lejárt – esetleg elviszi Debrecenből. Külföldi bemutatókat emlegetett, és sajnálkozott, hogy kiürül a Déri Múzeum Munkácsy-terme, amely „szent helye volt az egyetemes magyarságnak”. A Pákh által létrehozott Munkácsy Alapítvány is beszállt a versenybe (lásd erről Beépülés a Nemzeti Galériába c. keretes anyagunkat), és közleményében a Krisztus Pilátus előtt elszállításának napját a magyar kultúra fekete hétfőjének kiáltotta ki. Meglelte a bűnöst is: „Magyarországon létezik egy Munkácsy-ellenes lobbi, s az bizony most erősebbnek bizonyult, mint a Munkácsyt szeretők tábora.” Megkérdőjelezte a kulturális kormányzatnak a kép visszaszerzésére tett erőfeszítéseit is. Talán megijedtek, hogy kicsit túl messzire mentek, mert még aznap kiadtak egy jóval barátságosabb közleményt is, amelyben Rákay Philip kuratóriumi elnök azt állította: az alapítvány titkára egyeztetés nélkül adta ki a korábbit, amelynek hangvételével és bizonyos állításaival nem ért egyet. (Az alapítvány honlapján és a bíróságon fellelhető iratok között nem találtunk olyan funkciójú személyt, hogy alapítványi titkár.) A magyar állam vélhetően a külföldre került magyar műkincsek hazahozatalára létrehozott 30 milliárdos – a Magyar Nemzeti Bankban rendelkezésre álló – Értéktár büdzséjéből fedezhetné az adásvételt. Az Értéktár egyik kurátora azt mondta, tárgyaltak a Krisztus Pilátus előttről, de a magyar fél értékbecslésében a kanadaiak követelte ár tizede állt csak, így a bizottság elutasította a vásárlást. Egy másik tag szerint nem volt hivatalos értékbecslés, és érdemben nem is foglalkoztak az üggyel. Álljon meg a menet! Pákh nem először akarja eladni a Golgotát. Az általunk ismert első próbálkozása 2012-ben volt, úgy tudjuk, itt jelent meg először a 10 millió dolláros ár. A vásárlást a Munkácsy Alapítvány egykori elnöke, L. Simon László akkori kulturális államtitkár is támogatta, ám információink szerint az összeg miatt Balog Zoltán miniszter és más kormányzati tényező is kiakadt. Pákh nyilatkozatából mindenesetre ­kiderül, hogy tavaly is nekifutott az eladásnak – sikertelenül. A kútba esett ügylethez kötődő – feltehe­tően Pákh által megrendelt – értékbecslések viszont hirtelenjében a Heti Válasz postaládájába estek. Egy meg nem nevezett, a cikk szerint „támadhatatlan pedigréjű szakértőtől” származó, 2012. áprilisi értékbecslés szerint a Golgota 10 millió dollárt ér. A brit szakember – a biztosítási értékbecslés esetében bevett módszerrel – azt vizsgálta, mennyiből lehetne pótolni a műtárgyat, ha az megsemmisülne. Miután Munkácsy művei között nincs hasonló, monumentális alkotás, a Golgotát a nemzetközi műkincspiacon jó árakat elérő kora­beli brit művész, Sir Lawrence Alma-Tadema képeivel állítja párhuzamba. A Heti Válasz dokumentumai szerint a Sotheby’s 10 millió dollárért aukcionálná a képet, amit egyébként egy meg nem nevezett másik aukciósház is hajszálra ennyire taksál. Persze nehéz meghatározni a kép árát. Támpont lehet, hogy Munkácsy eddig legdrágábban elkelt képe a Poros út I. volt, amely 2003-ban 220 millió forintért cserélt gazdát. A legdrágább magyar festménynek pedig Csontváry képe, a Traui tájkép naplemente idején bizonyult 2012-ben: 240 millió forintért kelt el. A kormány azzal igyekszik kitérni a nyomás alól, hogy egy július 18-i kormányrendelettel sebtében szabályozta az állami műkincsvásárlás eljárásrendjét. Eszerint az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter megbízza azt a múzeumot, melynek gyűjtőkörébe tartozik a műtárgy, hogy állítson össze egy háromfős bizottságot. A grémium két, indokolt esetben három igazságügyi szakértőt bíz meg a műtárgy értékbecslésével, s a szabályozás szerint az általuk megadott értékek számtani átlagánál magasabb összeg nem fizethető ki a műtárgyért. A nemzeti fejlesztési miniszter július 25-én kelt levelében a Szépművészeti Múzeumot jelölte ki e feladatra. A tárca szerint az értékbecslések még zajlanak. Jól tejelt a Golgota Pákh Imrének eddig is jelentős hasznot hajtott a Golgota. A Déri Múzeum felújítása idején több kiállítást szervezett a Munkácsy Alapítvány és a Munkácsy Art Kft. a trilógiának, s ezekből általában anyagi haszonnal jött ki a gazdasági társaság. A pénz zömében a kft.-be folyt be, az alapítványnak 2011-ben összesen 14, 2012-ben 12,5 milliós bevétele volt, míg a Munkácsy Art Kft. 105 milliót kaszált 2011-ben, miközben csupán 11 millióval támogatta az alapítványt. (2012-es mérleg nincs.) Először 2010-ben Pécsett mutatták be a képeket, a pécsi önkormányzat nyilatkozata szerint itt nem szerepelt az üzletben a Munkácsy Alapítvány, és a kiállítás anyagilag nem volt sikeres. Nagy biznisz volt viszont a 2010 novembere és 2011 októbere közötti budapesti bemutató: a rekordnézettséget produkáló tárlatot már a Munkácsy Alapítvány és a kft. szervezte a Nemzeti Galériával. A szerződés szerint a 163 millió forintos bevétel fele, több mint 80 millió forint illette a Munkácsy Art Kft.-t. Miután a szerződés szerint nem számoltak el tételesen egymással a felek, nem tudjuk, mennyit költött a tárlatra az alapítvány, az akkori ügyvezető 45 millió forintról beszélt. A 2012 márciusában a bécsi Künstlerhausban megvalósult kiállítás teljes egészében a Munkácsy Alapítvány szervezésben és a Munkácsy Art Kft. lebonyolításában jött létre. Igaz, ehhez a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) is hozzájárult egy 15 milliós meghívásos pályázattal, amit az egyik kölcsönző fél, a Magyar Nemzeti Galéria számára írtak ki. Akkoriban L. Simon László már leköszönt a Munkácsy Alapítvány elnökségéről, és az NKA-t vezette. Hogy mennyi volt a kiállítás bevétele, azt az ügyvezető halála után nem lehet kideríteni. A költségekről annyit tudunk, hogy Pákhék 3,7 millió forintot fizettek a debreceni múzeumnak az ottani képek kölcsönzéséért. Bár a Déri Múzeum Munkácsy-terme a visszaszállítás időpontjában még nem volt alkalmas a képek fogadására, az intézmény vezetése mégsem szerette volna tovább turnéztatni a trilógiát – derül ki a közlésükből. A Golgotát azonban a festmény tulajdonosa, Pákh Imre bemutatta Szegeden is. Az ottani Munkácsy-kiállítást a Móra Ferenc Múzeummal közösen rendezte az alapítvány, a megvalósítás ezúttal is a Munkácsy Art Kft. feladata volt. A mú­zeum adatszolgáltatása szerint a 36,8 milliós jegybevétel 60-40 százalékban oszlott meg az alapítvány és a múzeum között. Hogy a 22 milliós bevételből valójában mennyit költött szállításra, biztosításra, marketingre, reklámra az alapítvány, nem tudjuk, mert pontos költségelszámolások itt sem voltak. A két magyarországi kiállítással összesen mintegy 100 milliós bevétele volt Pákhéknak. A sok utazás viszont nem tett jót a képeknek. Amikor Debrecenben kibontották az addig a padláson tárolt ládákat, kiderült, hogy megsérült az Ecce Homo!, mert a hengerre tekert vászon leért a doboz aljára. Később kiderült, hogy a Golgota is károsodott, ezt Szent­királyi Miklós, a képekért felelős restaurátor nyilatkozta. Az eset után a múzeum akkori vezetője vizsgálatot rendelt el; lapunk kikérte ennek a jegyzőkönyvét, de az intézmény ezt megtagadta. Annyit viszont elárult – tagadva a Golgota sérüléseit –, hogy az Ecce Homo! mellett a Krisztus Pilátus előtt című kép is károsodást szenvedett. Vizsgálatuk megállapította a múzeum közvetett felelősségét a műtárgykölcsönzések során alkalmazott eljárásrend hiányosságai miatt. A bizottság javaslatai között szerepelt, hogy „a fokozott sérülésveszély ­miatt el kellene kerülni a képek további kölcsön­adását, feltekerését, mozgatását”, és rendezni kellene a Golgota és a Krisztus Pilátus előtt megvásárlását. A trilógiát egyébként annak ellenére utaztatták, hogy Szentkirályi Miklós már egy 2009-es szakvéleményében a mozgatás ellen foglalt állást. A múzeum szerint a festmények állapota jelenleg kitűnő.