A vádirat szerint a 2014 augusztusában követte el a rémtettet a 17 éves R. István, aki akkor vigyázott unokahúgára először és utoljára. A kamasz fiú ekkor követte el a szexuális erőszakot, nemi szervét hozzáérintette a kislányéhoz – az ügyészt idézve – közösülési szándékkal és fizikai erejével visszaélve. Végül ennyinél megállt. A szerdai tárgyaláson kiderült, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor nem tudta, hogy szifiliszes – bár azt, hogy valamilyen nemi betegsége van, vélhetően sejthette, hiszen nemi szerve fekélyes volt. R. István a nyomozás során még tagadta a bűnösségét, a tárgyaláson azonban elismerte tettét, bár nem tért ki minden részletre. A rokonok azonban a nyomozás alatt terhelő vallomást tettek rá, plusz kiderült, a kislány mástól nem kaphatta el a betegséget. A bíróság munkáját nehezítette, hogy a vádlott, illetve a sértett szülei éltek mentességi jogukkal, és nem tettek vallomást, így azt a bíróság nem vehette figyelembe. A kislány másik nagymamájának a vallomását viszont most beidézte a bíró – neki mesélte el a gyerek, hogy mi történt vele. A 3 éves kislányon augusztusban észlelték a szifilisz tüneteit – bár akkor még nem tudták, hogy mi az –, és hosszas kezelés után októberben került kórházba, ott mesélte csak el, mi történt. A gyereket kiemelték a családból, ideiglenesen nevelőszülőkhöz került, ott is beszélt a bántalmazásról. Pszichológus is megvizsgálta, és megállapította, hogy „élményszerű” történetet mondott el, bár ennek megállapításához speciális módszerekre volt szükség, mert a kislány beszédkészsége elmaradott volt. Miután a rokonok közül más nem volt szifiliszes, R. Istvánt 2015 júniusában őrizetbe vették, majd előzetesbe került. A vádlott a nyomozati szakban még tagadta a bűncselekmény elkövetését, a bíróság előtt azonban már beismerte tettét, bár túl sok részletet nem mondott. Az ítéletből kiderült, a cselekmény egy percig tartott, mert a vádlott édesanyja hazaért a boltból. A Budapest Környéki Törvényszék bírája a szakértők meghallgatása előtt azt mondta, „eléggé érthetetlen cselekmény történt”, az okokat nem sikerült tisztázni. Az egyik szakértő szerint R. István személyisége éretlen, ami a szexualitására is kihat. Ez az otthoni miliőre vezethető vissza: apját korán elveszítette, nevelőapjával nem volt bensőséges kapcsolata, többször el is ment otthonról, volt, hogy a barátnőjével lakott. A feszültséget  nehezen tolerálja, vágyait nem tudja késeltetni, indulatvezérelt személyiség – mondta a szakértő. A cselekmény súlyát a várható büntetési tétel jelzi számára, nem az erkölcsi vonatkozásai – tette hozzá. A vádlott ügyvédje a tárgyaláson azzal érvelt, ez egy egyszeri cselekmény volt, a vádlott nem vonzódott a kisgyerekekhez, illetve az ilyen jellegű bűncselekményekhez, és megbánta, ami történt. Azt is mondta, a vádlott nem volt tudatában annak, miért tette, amit tett, az mondta, „hülye voltam, nem gondoltam végig, ez mivel jár”. R. István az utolsó szó jogán bocsánatot kért, és fogadkozott, hogy új életet kezdene, iskolába járna és dolgozna. Az ítélethirdetéskor a bíró azt mondta, bizonyítékszegény üggyel állnak szemben – miután több hozzátartozó élt a mentességével –, „ami ott történt, arról csak a vádlott tud, egy 3 éves gyereket nem lehet meghallgatni”. A tényállás megállapításakor a kislány szakértői vizsgálata, illetve a nagymama vallomása sokat ért. A vádlott a tárgyaláson is tagadta, hogy erőszakot alkalmazott volna a gyerekkel szemben, állítása szerint szóváltás sem volt, így a fenyegetés sem valósult meg. „A törvényszék nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak a nemi erkölcs elleni bűncselekmény megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges erőszak kifejtését, hiszen a vádlott a testhelyzetet a nemi aktus végrehajtása érdekében alkalmazta.” Miután nem volt elég bizonyíték, így a törvényszék csak részben értett egyet a vádiratban szereplő tényállással és minősítéssel. Szexuális erőszak miatt egy felnőtt 5-15 évet, míg egy fiatalkorú 5-10 évet is kaphat – mondta a bíró, aki elmagyarázta, hogy a mostani döntéssel miért mentek a minimumszint alá. Azt mondta, a büntetés kiszabásakor súlyosbító körülménynek számított, hogy a féltestvére lányával szemben követte el a szexuális erőszakot, illetve hogy a lopás miatt még próbára bocsátás alatt állt, javára szólt viszont, hogy megbánta tettét, a szakértő által leírt személyiségjegyeket is figyelembe vették, valamint azt is, hogy beismerő vallomást tett, igaz, azt csak a bizonyítékok hatására. A bíró szerint a fiatalkorúak elleni szankciónál kimondja a törvény, hogy esetükben elsősorban intézkedést kell alkalmazni, szabadságvesztést csak akkor, ha azt a bűncselekmény indokolja, de akkor is törekedni kell arra, hogy rövid ideig tartson, a nevelési célzatot is érvényre kell juttatni. A bíróság a középmértéknél rövidebb idejű büntetést szabott ki a 4,5 évvel, de a bíró szerint ennyi szükséges, és egyben elegendő, hogy a vádlott a jövőben ne kövessen el újabb bűncselekményt, illetve agenerális prevenció is érvényesüljön. A bíró szavait azzal zárta, a vádlottnak nincs újabb dobása. Az ítélethirdetés után az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a védelem fellebbezett. A tárgyalóteremben bent voltak a sértett kislány szülei is, akiket feldúlt az ítélet, és az is, hogy a vádlott előzetes letartóztatása megszűnt, a bíró ugyanis lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. (Fotó: Túry)