A Város Mindenkié csoport több kutatása is igazolta, hogy a rendőrség igazoltatási gyakorlata aránytalan mértékben, objektív okok nélkül sújt hajléktalan és szegény embereket. Empirikus vizsgálatok szerint átlagosan közterületen havi mintegy két alkalommal kell megmutatni személyi okmányaikat, miközben más gyalogosokat csak elvétve tartóztatnak fel a rendőrök. Sokszor ételosztás közben vagy szociális, illetve egészségügyi intézmények közelében igazoltatnak, anélkül, hogy az igazoltatottak bármiféle normaszegést követnének el. Gyakran marad el az intézkedés okának megjelölése vagy a jogorvoslatról való kioktatás. Jogvédők 2014-es vizsgálatuk során egyetlen olyan hajléktalan emberrel szembeni igazoltatással sem találkoztak, amely maradéktalanul megfelelt volna a rendőrségi törvény előírásainak. A Magyar Helsinki Bizottság – az AVM szakmai támogatásával – közérdekű igényérvényesítőként fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz a BRFK-val szemben. A tavaly márciusban indított eljárás a Helsinki Bizottság és Budapesti Rendőr-főkapitányság közötti egyezséggel végződött, amelyet az EBH idén januárban 20-án hagyott jóvá. A dokumentumban a BRFK hangsúlyozza, hogy a rendőri vezetés a rendőri állománytól arányos és szakszerű intézkedést vár el, amellyel nem egyeztethető össze a zaklató igazoltatás. A felek arról is megállapodtak, milyen lépésekkel lehet javítani a helyzeten. Budapest rendőrfőkapitánya körlevelet bocsát ki a rossz szociális helyzetű emberek célhoz kötött igazoltatásáról, amely egyebek mellett felhívja rá a figyelmet, hogy ételosztáskor, valamint egyéb szociális és egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor a rossz szociális helyzetű személyekkel szemben foganatosított „általános” igazoltatás különösen sérelmes az egyenlő bánásmód szempontjából. Igazoltatásnak az ilyen helyzetekben csak nyomatékosan indokolt, konkrét okból lehet helye. A Helsinki Bizottság olyan adatbázis összeállítását kezdeményezi az Országos Rendőr-főkapitányságnál, amely alapján elemezhetővé válik, hogy az „általánosnak” nevezett igazoltatások alanyai között milyen a hajléktalan személyek aránya, és hogy a velük szembeni igazoltatások eredményesebbek vagy kevésbé hatékonyak, mint mások esetében. A BRFK a kutatást támogatja, az ahhoz szükséges szakmai segítséget megadja. A BRFK szintén támogatja, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos érzékenyítés megjelenjen a rendőrök képzésében és továbbképzésében. Örömünkre szolgál, hogy az eljárást egyezséggel sikerült zárni. Fontosak a bíróságon, hatóságok előtt elért sikerek is, de mindig a problémáknak a felek megegyezésén alapuló megoldása kecsegtet a legtartósabb hatással. Úgy tűnik, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásának megindulása óta eltelt hónapokban csökkenni kezdett a zaklató jellegű igazoltatások száma, A Város Mindenkié csoport aktivistái mindenestre továbbra is monitorozni fogják, hogy miként alakul az igazoltatási gyakorlat Budapesten. Reméljük, hogy a BRFK támogató nyilatkozatára is tekintettel az országos főkapitányság az adatok rendelkezésre bocsátásával lehetővé fogja tenni a tervezett statisztikai vizsgálat elvégzését, amelynek célja, hogy további információkat nyújtson az igazoltatási gyakorlat arányosságáról – tehát arról, hogy aránytalanul sok hajléktalant vonnak-e igazoltatás alá – és eredményességéről – tehát arról, hogy ezeknek az igazoltatásoknak van-e értelmük, vezetnek-e pl. körözött személyek azonosításához, vagy feleslegesen kötik le a rendőrségi erőforrásokat és állítják indokolatlan hatósági figyelem középpontjába az utcán élőket. Bízunk benne, hogy amikor egy év múlva – a megállapodásnak megfelelően – leülünk az egyezség eredményeit értékelni, azt fogjuk látni, hogy tartósan megváltozott a gyakorlat, és csak olyankor kerül sor igazoltatásokra, amikor arra az intézkedő rendőrnek nyomós és konkrét oka van – nyilatkozta az Esti Újságnak Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.