„Az utcai performance kockázatos akció volt, de örömmel tapasztaltuk, hogy a járókelők az első döbbenet után jól fogadták a szándékosan polgárpukkasztó rögtönzött előadást” – mondta el a rendezvényeket követően Mihalkó Viktória, az Anthropolis Egyesület „Időtlen rabszolgaság?” elnevezésű projektjének vezetője. A szakember rámutatott: a modern kori rabszolgaság számos formájával találkozhat egy magyar állampolgár akár nap mint nap, anélkül, hogy tudatosulna benne. Ugyan bizonyos formák, mint például a prostitúcióra kényszerítés, a csicskáztatás vagy a kényszerkoldultatás ismert fogalmak, azokat mégsem rabszolgaságként definiáljuk, és elterjedtségükkel sem vagyunk tisztában: a modern kori rabszolgaság hazai társadalmat átszövő formái szinte láthatatlanok – hívta fel a figyelmet Mihalkó Viktória. A szakértő hozzátette: a magyar társadalom elemi érdeke, hogy megóvja a veszélyeztetett közösségeket és egyéneket a rabszolgaság legkülönfélébb formáitól. A rabszolgasággal szembeni küzdelem viszont csak akkor lehet eredményes, ha felismerjük és néven nevezzük a jelenséget. Egy átfogó nemzetközi kutatás szerint (Global Slavery Index – Walk Free Foundation) Magyarországon 36 000 áldozat él rabszolgasorban, többségük nő. Az összes áldozat 25%-a 18 év alatti. A veszélyeztetettek legtöbbször emberkereskedelem útján válnak áldozattá. A figyelemfelkeltő akciók az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósulnak meg. Az Időtlen rabszolgaság? című projekt célja, hogy teret adjon a kérdésben érintett intézmények, szervezetek képviselőinek a szakmai párbeszédre, az emberkereskedelemmel, a rabszolgasággal szembeni hatékonyabb fellépés érdekében. „A Kecskeméten, Nyíregyházán, Miskolcon és Budapesten megtartott utcai akciónk célja az volt, hogy színházi eszközök alkalmazásával hívjuk fel a figyelmet a modern kori rabszolgaság jelenségére, a mindennapi életünkben való jelenlevőségére” – mondta el Mihalkó Viktória. Az akcióban felkészített önkéntesek és színészek segítségével egy rabszolgavásárt jelenítettek meg a karácsonyi vásárok területén. A rabszolgavásárra egy vásári kikiáltót alakító színész hívta fel a figyelmet, aki a színpadról magát a vásárt is levezette. A színpadra állított önkéntesek megvásárolható rabszolgákat alakítottak, akikre a tömegben, inkognitóban megbújó, a karácsonyi vásár látogatóját alakító színészek látszólag spontán módon licitálni kezdtek. Néhány perc elteltével, amikor már kellő számú érdeklődő figyelmét sikerült a rögtönzött előadásra felhívni, a beépített szereplők kiléptek a tömegből és a színpadra állva kifeszítették a molinót a kampányesemény szlogenjével. A szervezők az akció céljának felfedése után szórólapokon tájékoztatták az érdeklődőket a modern kori rabszolgaság jelenségéről, és válaszoltak a felmerülő kérdésekre.