1683. október 7-én csaptak össze először a seregek, hogy dűlőre vigyék a két világrend közti ellentéteket, melyből aznap a török hadak kerültek ki győztesen.

Október 9-én aztán fordult a kocka. A lengyel sereg egyesült az időközben megérkező, Lotharingiai Károly vezette birodalmi erőkkel. Károly herceg, Esterházy Pál magyar nádor, valamint Lajos bádeni őrgróf hadai a szövetségesek erejét a háromszorosára, mintegy 26 000 főre növelték a törökével szemben.

1683. október 9-én Sobieski János és Lotharingiai Károly keresztény seregei a Bécs alatt egyszer már megvert oszmán seregeket üldözve, Párkánynál ismét összecsaptak, ahol megint sikerült legyőzni az újból felálló török sereget, ezáltal 1605 után újra felszabadult Esztergom a török iga alól (egyébként a hadjárat egyik stratégiai célja épp ez volt), s vele együtt a Dunától északra elterülő terület is.

A párkányi csata európai jelentőségét bizonyítja, hogy lényegében ezzel kezdődött Magyarország török uralom alóli felszabadítása, és megnyílt a magyarországi visszafoglaló háborúk felé vezető út. A párkányi győzelem hírére Linzben örömmámorban úszott a császári udvar. Az uralkodó I. Lipót is csak ezután tért vissza szék- és fővárosába, Bécsbe.

Sobieski XI. Ince pápának küldött levelében a párkányi győzelmet nagyobbra értékeli, mint a bécsit.
„A mindenható Isten újra megmutatta a kezének csodáját, amikor e hónap kilencedikén új győzelmet adatott a kereszténységnek, és oly nagyszerűt, hogy a bécsit is messze felülmúlta…Az oly erős és nagy katonaság a csatatérről szégyenletesen menekülve, a Párkány nevű településen, annak szűk kis helyén bezárkózni és védekezni akartak, végzetesen… Az isteni kéz oly nagyszerű tette nem egész öt óra alatt zajlott le, a törökök zseniálisan el lettek űzve a csatatérről, szétoszlatva, levágva, elfullasztva, az erődítmény és Párkány városka erről az oldalról lefoglalva.”
A párkányi csata 342. évfordulóján a testvérváros Esztergom és Párkány közösen emlékezett.

Először Párkányban zajlott III. Sobieski János lengyel király lovas szobránál a közös megemlékezés. A várostól meghívást kaptak a civil szervezetek, alap- és középiskolák. Meg is jelentek szép számban.

Az ünnepség kezdőakkordjaként a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola tanárai, Szilágyi Szilvia és Tóth Marián előadásában Feliks Nowowiejski Rota szerzeménye, egy lengyel nemzeti dal, egykori lengyel himnusz hangzott fel. Az ünnepséget Juhász Gyula, a múzeum vezetője, a Limes Anavum tagja vezette, aki a fenti gondolatokkal emlékezett a párkányi győzelemre.
Majd Szabó Eugen polgármester köszöntötte a megjelenteket, köztük Lengyelország pozsonyi nagykövetét, őexcellenciája Piotra Samerek urat, Esztergom város képviseletét Steindl Balázs alpolgármester úrral az élen, valamint az egyház, az intézmények, iskolák és civil szervezetek képviselőit.

Ünnepi köszöntőjében szólt az egykori város lakosairól, a történelmi viharokat, sikereket megélt évszázadokról.
Megemlítette a város idei jubileumát, 950. évfordulóját, melynek dokumentumát a Garamszentbenedeki Apátság őrzi.

Lengyelország pozsonyi nagykövete, őexcellenciája Piotra Samerek megköszönte Párkány városának, hogy a lengyel–magyar közös történelem ezen jelentős évfordulóját megünneplik, az összetartozás jegyében emlékeznek a múltra, s utat mutatnak a jövőbe.

(Fotó: Dudás Ágota)
Az ünnepi beszédek után a lengyel nagykövet, Esztergom város képviselete és valamennyi megjelent civil szervezet, a magyar alapiskola, továbbá a két város képviselete az emlékműnél elhelyezte a tisztelet és hála koszorúit, köztük a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás is, amely a Sobieksi-szobor megálmodója, és közadakozásból létrehozója volt, tizenhét évvel ezelőtt. Párkányban a megemlékezés a Kormorán együttes „Isten ujja megérintett” című dalával fejeződött be.
A program Esztergomban az Erzsébet parkban található Sobieski-szobornál folytatódott, ahol ismét közösen hajtottak fejet a hősök emléke előtt.

Az ünnepségen Esztergom városát Steindl Balázs alpolgármester képviselte, aki beszédében hangsúlyozta: „Ez a föld, a Duna két partja azóta is összeköti a közösségeket. Nem véletlen, hogy most, amikor nemrég ünnepeltük a Mária Valéria híd átadásának 130. évfordulóját, különösen is átérezzük, mennyire fontos a két város, Esztergom és Párkány testvérisége. A híd nemcsak kőből és acélból épült, hanem bizalomból, barátságból és közös jövőből. […]

Mi, esztergomiak és párkányiak közösen őrizzük történelmünk emlékét, és közösen építjük azt a hidat is, amely a múltból a jövőbe vezet. Hajtsunk ma fejet a hősök emléke előtt, és merítsünk erőt példájukból.” Itt is mindkét város részéről koszorúzással ért véget a megemlékezés.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
szerk: sgy.